|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 22:38 - |
 |
[213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
-Teljesen tökéletes. -Úgy voltam vele, hogy a popcorn így is és úgy is popcorn, kivéve az édes ízesítésűek, amikre érzékenyek voltak az ízlelőbimbóim. Visszaültem végül is a helyemre, hogy legyőzzem a hiperaktivitásomat és a sütő-főző szenvedélyem. -Ne már, akkor mi lesz így a gyerekekkel? Gondolhatnál arra is, hol fogunk így lakni. -Utódot remélhetőleg még nem csináltam, de vicces volt elképzelni. Nem tudok róla, hogy lenne terhes exbarátnőm, és remélem, ez így ismarad. Egyelőre nem nagyon gondolkoztam még a családalapításon, egész jól megvoltam egyedül. -Szerintem remekül elférnének az asztal alatt. Ha engem kérdezel. |
- Remélem, megtalálom - nevettem fel. Ezt még annak idején megvettem dvd-n, szóval az egyik polchoz léptem, ahol a filmeket tároltuk és hamarosan meg is lett. - Az eleje az még megvan nagyjából, úgyhogy nem maradok le sokról, míg megcsinálom a popcornt - izzítottam be a lejátszót és betettem a filmet. - Szerintem a sima, sós változat van itthon, jó lesz az? - kérdeztem, ha pedig remélhetőleg jó volt, akkor elindultam a konyhába, hogy megcsináljam. - Maradj csak, köszi, azt hiszem megoldom - mosolyodtam el. Igazából szerettem konyhatündérkedni komolyabb dolgokkal is, csak ritkán volt rá időm. Tényleg találtam popcornt, így egy adagot a mikróba tettem, hogy megcsináljam. Közben persze meghallottam Lou megjegyzését:
- Félek, kevés lenne a hely - nevettem el magam. Azt hiszem, a humora most sem hagyta cserben. |
 -Én sem láttam, úgyhogy jöhet. -vontam vállat vigyorogva. Már csak halványan emlékeztem rá, miről szól, mert jó két-három éve láttam az előzetesét anno. Mivel nem akartam addig ott üldögélni, felálltam én is. -Kell segítség, vagy nem robbantunk konyhát? -Talán egy kukoricát egyedül is be tud tenni a mikróba, de én meg nagy valószínűséggel mégis hiperaktív vagyok és addig halálra unnám magam. -Tudod, Maire, egész jól érzem magam itt. Lehet, hogy ideköltözöm a végén. És hozom a gyerekeket is. |
- Jó, akkor csinálok, ha a filmet megbeszéltük - bólintottam mosolyogva, aztán kissé elgondolkoztam, amikor mondta, hogy neki mindegy. - Mit szólsz Az erő krónikáihoz? Amikor a mozikban volt, el akartam menni megnézni, de nem jött össze, nagyon vegyes kritikák vannak róla, lehet, hogy nem a világ legjobb filmje, de egyszer már végig kéne néznem nekem is, hogy megállapítsam - mondtam. Reméltem, hogy nem látta még, de már más választásokon agyaltam közben. |
-Felőlem. -bólintottam. A popcorn az jó mindenféle alkalomra: bulihoz, filmhez, vagy csak úgy megenni. -Jöhet. -Gondolkozni kezdtem, milyen típusú filmet 'rendeljek' Maire-től. Tényleg mindegy volt, úgyhogy végül nem görcsöltem rá nagyon a választásra. -Ajánlj valami jót, megbízom az ízlésedben. -A nők szeretik ezt hallani, ha igaz, ha nem. Ebben az esetben még nem tudtam eldönteni, tetszeni fog-e az, amit Maire szeret, de eddig nem volt semmi problémám a stílusával, és mint már említettem, nem vagyok válogatós. Végiggondoltam mégegyszer, mit mondtam az előbb, és elkézpeltem, hogy berak egy dokumentumfilmet kúró vaddisznókkal vagy zsiráfokkal. |
Elmosolyodtam, örültem, hogy belement az ajánlatomba. - Nagyszerű. Pattogatott kukoricát csináljak? - érdeklődtem, nem tudtam, mennyire mozi feelinges típus. - Jó, akkor csak azt mondd meg, milyen stílust szeretsz. Nyugi, full csöpögős filmet nem nézetnék veled, mert én is utálom, főleg az agyon unt darabokat - tettem hozzá, aztán kíváncsian vártam a válaszát. |
Filmezés? Ennyire normális és hétköznapi dolgot már nagyon nagyon rég csináltam társaságban, úgyhogy nem gondolkoztam sokáig, elfogadjam-e az ajánlatot. -Benne vagyok. Te választasz. Nem vagyok válogatós. -Akármi jöhet, kivéve a Titanic és a Szerelmünk lapjai, vagy olyasmi, ami túlságosan hasonlít ezekre. Ezt ugye megint nem mondtam ki hangosan, mert ha Maire-nek van egy kis esze, tudja, hogy a mindegy azért mégsem annyira mindegy, hogy egy férfival-tizenévessel-sztárral-loucurtisszel ilyet nézessen. -Ugye mellém ülsz? Itt kényelmesebben elférnénk. -paskoltam meg a helyet magam mellett. |
- Sokan mondják, hogy sokoldalú vagyok, de nem, ennyire azért nem - ráztam meg a fejem, de a mosoly továbbra sem tűnt el ajkaimról. - És nem is terveem bővíteni a repertoáromat semmi ilyesféle irányultságú foglalatossággal - folytattam. Aztán beállt egy kis csend, miután Lou mondta, hogy nem kér semmit, amit egy apró mosollyal nyugtáztam.
- Hm, akkor mit szeretnél csinálni? Filmnézés? - ajánlottam fel, ami először eszembe jutott. Nem tudtam, milyen filmeket szeret, de, ha már itt volt... Egyedül utáltam filmet nézni, Mea-val nagyon ritkán volt rá időnk, ha mégis, akkor meg holtfáradtak voltunk, úgyhogy miért ne? Csak szimplán, időtöltés alapon. |
-Azt hittem, ennél bevállalósabb vagy, vagy legalább sokoldalúbb. Csalódást okozol, Maire. -mosolyogtam én is. Nem, mintha eddig arról fantáziáltam volna, hogy hétvégenként rúdtáncol, de tényleg nem tudni manapság, ki mire vállalkozik. -Nem, nem kérek semmit. Köszi. -Ezzel le is tettem a kávéscsészét az övé mellé az asztalra, majd újra hátradőltem a kanapén. Nem tudtam, ezek után mivel foglaljuk el magunkat, vagy egyáltalán marahatok-e még, úgyhogy vártam, hátha ő útbaigazít. |
- Igen, mert nem az én világom - indokoltam a döntésem mosolyogva. Akármilyen szinten is gondoltuk komolyan ezt az egészet, elszórakoztatott a téma könnyedsége. Valószínűleg, ha egy kívülálló hallgatta volna most a beszélgetésünket, már könnyesre nevette volna magát.
- Félek, hogy az teljesen a feje tetejére állítaná a világomat. Mindkettő távol áll tőlem, a rapp és a káromkodás is - feleltem őszintén, de egy apró mosoly továbbra is ott játszott az ajkaimon, aztán kissé komolyabban témát váltottam:
- Kérsz még valamit inni,vagy enni? - már csak azért is muszáj volt feltennem a kérdést, mert kezdtem uni, hogy egyhelyben ülök, el akartam foglalni magam valamivel. |
-Teljesen biztos vagy te ebben? -kérdeztem vissza a sztriptizes dologra. -Az lenne a legjobb része az egésznek, és te csak úgy kihagynád...-Megráztam a fejem. Nem tudtam, hogy gondolja igazából ezt a fellépősdit, de nekem mint mindig, most is minden mindegy volt. Régen voltam szórakozni, mostanában inkább egyedül ittam le magam a lakásban, minthogy embere közé menjek. Részben az újságírók miatt volt így, részben pedig azért, mert egyedül akartam lenni. Vagy nem akartam? Csak megpróbáltam elfogadni ezt az egészet, mint valami jó dolgot. -Legalább akkor egy rap-számoit adjunk elő, amiben sokat káromkodnak. |
- Ó, igen és azt is ki kell találnunk, hogy mit adunk elő - bólogattam helyeslőn. - Lehet, hogy lassan már célszerűbb lenne összeállítani egy listát, hogy biztosan ne felejtsünk el semmit - folytattam, egyébként én egy másodpercig sem gondoltam, hogy komolyan fellépnék ilyesimvel. Vagy a kis közönségünk nevetne rajtam, vagy én saját magamon, vagy mindkettő, de, hogy normálisan nem bírnám ki a dolgot, az teljesen biztos. Ráadásul amennyi mázlim van idézőjelesen, a pletykalapoknak is újabb sztorit szolgáltatnék, ami eszem ágában sem volt, főleg a mai után. Pillantásom körbejárattam a szobán, kicsit elgondolkodtam és konstatáltam, hogy minden a szokott helyén van. Aztán visszanéztem Lou-ra.
- Lehet, hogy inkább ezt a rudas részt ki kellene hagynunk és megküzdeni csak ezzel az éneklés dologgal - ajánlottam nagy mosollyal. Képtelenség, hogy miket nem találtunk ki, de most komolyan. |
-Na, akkor lesz egy kis időd felkészülni a bulinkra. És persze a fellépésre is gyakorolni kell, Maire. -soroltam a teendőinket májusig. Hogy mi lesz belőle a végén, kérdéses volt. Ami pedig a meztelenkedést illeti, hát, én sem tudom, hogy értettem. Na jó, volt benne egy adag perverzség, de ennél durvábbakat is mondtam már csajoknak és semmi bajuk nem lett tőle. Igazából nem sokszor terveztem hosszútávra, de most meg sem fordult a fejemben, hogy Maire szeretné a sima egyéjszakás kalandokat. Ennél komolyabb kapcsolatot csak nagyon ritkán építettem ki nőkkel, de akkor sem tartott tovább az egész egy hétnél. Igen, talán mégsem olyan jó ötlet itt most levetkőzni. -Hát ha te nem vállalod el, muszáj lesz nekem. Még nem tudom, hogy állok a rudakkal, de majd meglátjuk. |
Nem bírtam megállni, hogy el ne mosolyodjak a megjegyzésén. - Úgyis most volt az oscarátadó - jegyeztem meg, bár nem igazán tudtam, hogy kik nyertek, igaz, megnéztem a listát, de ki is ment a fejemből szinte azonnal tekintve, hogy ritkán nézek filmeket és sokszor még a legalapvetőbb személyekkel sem vagyok tisztába. De hát ez az én formám.
- Nem, biztos, hogy nem - ráztam meg a fejem, majd bosszúsan eltűrtem pár, az arcomba lógó hajtincset, melyek a heves mozdulat következtében kerültek oda. - Május 7-én - feleltem aztán, még volt addig három hónap. Körülbelül. Visszaemlékeztem az utóbbi pár év bulijaira, mindig nagyon jól teltek, az mondjuk érdekes lett volna, ha most éppen Lou-val adnánk elő valami operaparódiát.
- Ezt most nem gondoltad komolyan, ugye? - ráncoltam össze a homlokom elkomolyodó arccal. - Vagy te akarsz sztriptizelni? - próbáltam poénnal elütni a dolgot, ha már ő kérdezte, de az ilyen megjegyzésektől a falra tudtam volna mászni. |
-Majd meglátjuk. -Ha megunom az éneklést, esetleg akkor, amúgy meg már alapból Oscart érő alakításokat nyomtam le nap mint nap. -És te bevállalnád a sztiptizt? -Nem voltam benne biztos, hogy Maire ilyesmiben is benne van, de jobb, ha most az elején tiszta vizet öntünk a pohárba. Az emberek sok mindent megtesznek a megélhetésükért. -Hát ööhm, azt még nem találtam ki. Mikor van a szülinapod? Az enyém még sokáig nem aktuális, úgyhogy... -Nem fejeztem be a mondatot, gondolom sejti, hogy akkor az ő tiszteletérre akarnék csinálni egy kisebbkólaivós zsúrocskát. Szerintem jó bólkirálynő lenne, de hát megint csak ő tudja, mit vállal be. -Igazán? Szerintem pedig előbb fogsz ruhanélkül látni, mint kiöltözve. -vigyorogtam rá sokat sejtetően. |
- Még lehetsz színész - vontam vállat. Mikor múltkor találkoztunk, talán akkor került szóba valami film, de aztán lehet, összekevertem hirtelen valaki mással, de, mintha akkor is ilyesmit mondtam volna neki, mint most.
- Nem, ő barna. És kétlem, hogy beválallná bármelyiket is, ahhoz túlságosan is... Csendes - kerestem a megfelelő szót. Tény, hogy Mea-val ellentétek voltunk, de ennél jobban ki sem egészíthettük volna egymást.
- És milyen alapon szeretnél bulit rendezni? - kérdeztem félrebillentett fejjel. - Egyébként nem hiszem, hogy nekem találták volna ki az est királynője szerepet. És házigazdának sem vagyok elsőosztályú, ha már itt tartunk - biggyesztettem le az ajkaim fél másodperc erejéig. Sajnáltam, hogy össze kellett töröm az álmait.
- Ó, kár, pedig megnéznélek szmokingban - vigyorodtam el. Jó volt egy kicsit cukkolni, végül is, mióta először találkoztunk a folyosón, azóta másból sem állt a beszélgetésünk, csak folyamatos, véget nem érő ugratásból. |
-Egyelőre sehogy sem állok a musicalekkel. Énekes-szerűség vagyok, nem színészész. És tokám sincsen sajnos. -Elképzeltem, ahogy ketten éneklünk valami latin-amerikai szappanopera betétdalt Maire-rel és én is elmosolyodtam. Legendásak lennénk együtt. -Mea a húgod, ugye? Ugyanilyen vörös, mint te? Ő lehetne a basszgitáros, vagy pedig felállítunk egy rudat a színpadra és sztriptizelhetne. Áttörő sikereket érnének el így hárman, ebben egészen biztos vagyok. -Elgondolkozva figyeltem, erre mit fog válaszolni. Mindig voltak ötleteim ilyesmire, csak eddig sajnos nem volt lehetőségem élesben is kipróbálni őket. -Rendezzünk egy bulit és akkor majd felléphetsz velem, mint az est királynője. Figyelmeztetlek, nem bírom a szmokingot. |
- Na, ez most nem talált - mosolyodtam el. - Az nek része valahogy mindig is irritált. Elismerem, szép hangjuk van az énekeseknek, meg mindenm, nem is azzal van a bajom. De az kifejezetten zavar, hogy sok helyen nem lehet érteni a szöveget - folytattam a magyarázatot. - Ha már a színháznál tartunk, a musicalekkel, hogy állsz? - kérdeztem kíváncsian egy kicsit más műfajra terelve a témát, nem tűnt olyannak, mint aki rajongana értük, de ki tudja? Okozott már meglepetést.
- Énekelnénk - mondtam. - Úgy lenne az igazi - nevettem el magam -, de tuti, mindenki rajtunk röhögne - folytattam. Nem bántam, ha nevetnek rajtam, ha én is partner voltam a dologban, azt viszont utáltam, ha hülyét csináltam magamból akaratlanul. Bár azt ki szereti?
- Kirúgnánk a hámból, az biztos - feleltem a megjegyzésére nevetve. - Tényleg, Meát is be kéne szervezni, ő meg lehetne a... Nem tudom, mi lehetne - gondolkoztam el. Lou-nak lehet, volt pár ötlete, bár nem találkozott még Mea-val, szóval nem tudom, látatlanban milyen bohókás szerepet tippelt meg neki. |
-Azt nem tudom, de egészen biztos, hogy az opera a kedvenced. A tokás csajokkal. -Na jó, ebben annyira nem voltam biztos, meg ugye említette, hogy vegyesen játszik mindenféle műfajban. Fogadni mertem volna rá, hogy legalább négy-öt féle hangszeren játszik, és már alsó tagozatban megkapta a zenei géniusz címet. -Ez azt jelenti, hogy énekelni fogunk, vagy azt, hogy én kornyikálok, te meg észrevétlenül kísérsz a háttérben? -kérdeztem nevetve. A farsangi bulira nem tudtam, mit mondjak, mert nálunk nem sokszor rendeztek ilyesmiket. Újévkor és karácsony előtt volt egy ilyen kis pezsgő-party, és nagyjából itt vége is a programlistának. -Híresebbek leszünk együtt, mint Joshua Bell és a hegedűje, majd meglátod |
- Nem is a hírnév itt a lényeg - sóhajtottam fel. Én legalábbis soha nem vágytam arra, hogy mindenki rám figyeljen, ezért is szerettem, hogy nagyrészt a háttérben dolgozhattam és nem a frontvonalon kellett teljesítenem, kivéve, ha olykor szólistaként működtem. Egész komol dolgokról elbeszélgettünk már Louval, nem gondoltam volna, hogy képes leszek ilyesmire az után, hogy mennyire felidegesítettek az újságban látottak.
- Lehet, hogy elhagytam alahol félúton, míg ideértünk - vontam meg a vállam egy halvány mosoly kíséretében. - Miért, szerinted csak operát kísérek? - kérdeztem még mindig jól szórakozva. - Még jó, hogy azt nem kéred, álljak be melléd énekelni - folytattam. - Van, aki szerint tudok, de, ha így is van, közönség előtt nem szívesen teszem - fejeztem be, miközben kicsit máshogy helyezkedtem a fotelben. - Ha rendeznek valami farsangi bulit a stúdióban, előadunk majd valami duós produkciót, ilyesmi stílusban, mit szólsz hozzá? - kérdeztem visszafolytva a feltörni készülő nevetésem. |
[213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
