|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 22:38 - |
 |
[213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 -Egyszer eljöhetsz takarítani. -ajánlottam fel. -De csak miután összeszereltem a porszívódat. - tettem hozzá. Gondolkoztam rajta, hogy be kéne építtetnem egy ilyen mini mozitermet a házba, de eddig a terv nem lett megvalósítva. Esetleg filmezni ismeghívhatnám takarítás helyett, mert úgy látszik, azt is szereti csinálni. Így viszont azt hiszem, inkább csak tényleg ideköltözöm. A popcornok miatt eddig nem nagyon mertem megmozdulni, de most mégis kénytelen voltam, mivel éreztem, hogy átdolgozódott bennem a kávém. -Uhh, pisilnem kell, Maire Moore. -álltam fel a kanapéról, majd nyújtózkodtam egyet és elindultam. Mivel már az előbb felfedeztem a házat, nem volt nehéz megtalálnom a mosdót. |
- Hát igen - sóhajtottam fel tettetett drámaisággal, aztán visszaváltott az arckifejezésem normálisba és tovább figyeltem a filmet, egészen addig, míg meg nem hallottam Lou suttogását. A nagy komolyság ezzel véget ért és kitört belőlem a nevetés, ami a filmhez nem igazán illett.
- Köszi, ez nagyon kedves tőled - mondtam mosolyogva. Reméltem, egyszer nem állít oda tényleg egy porszívóval, de kinéztem volna belőle. - Nem is tudom, mivel viszonozhatnám - töprengtem hangosan. |
-Az én gyerekeim az utcán élnek, de ezt már említettem. Ha lenne helyed, ugye ideköltözhetnénk, csak hát... -tértem vissza a korábbi témánkhoz vigyorogva. Annyira nem lepődtem meg amúgy, hogy nem a gyerekcsiná...gyerekvállaláson gondolkozik egész nap, mert nekem sem nagyon fordult meg a fejemben ilyesmi. Mármint, komolyan sosem. -Meg is van, mit veszek neked virág helyett! Egy porszívót. Olyan rózsaszínt, tudod, ami a filmekben van. -Itt már csak suttogtam, meg amúgy is a tévé felé néztem, mert éppen egy eksön jelenet következett, és a világért sem akartam volna kihagyni. |
- Dehogynem, szoktam én bevásárolni. Főleg otthon. Meg amúgy is, de azért más, ha a párodról és a gyerekeidről kell gondoskodnod, mint a testvéreidről, de ilyen messziről elég nehéz, a családot a gyerekekre és egyebekre értettem - sóhajtottam fel. Nem arról volt szó, hogy vénlányként szerettem volna meghalni, dehogy. Csak jelenleg nem tudtam elképzelni a jövőmet úgy, hogy házasságot kössek és gyerekeim legyenek.
- Biztosan sajnálnám, ha nem takaríthatnék - húztam el a szám. - Nem, majd a porszívó megteszi a magáét - forgattam meg a szemeim, Lou tisztára olyan volt, mint egy gyerek.
- Na igen, vagy a szemetesbe lebegtethetnénk a morzsákat - bólogattam a javaslatára, aztán megint a filmet kezdtem figyelni. |
-Szerintem pedig csak idő kérdése, Maire Moore. Ez amúgy azt jelenti, hogy nem te vásárolsz be hétvégenként? -Érdekes volt azt hallani valakitől, akinek négy testvére van, hogy nincs családja. Sokszor gondolkoztam rajta, milyen lehet hazamenni egy fárasztó nap után és tudni, hogy vár rád valaki otthon. Beszélni már kevésbé szerettem róla, úgyhogy inkább nem boncolgattam tovább a témát. -Az, furcsa. -bólintottam egyetértően. -Tudod, mire használnám most a képességet? Egyenként visszalebegtetném a kukoricákat a tálba, de akkor viszont megfosztanálak a takarítás élvezetétől. Ooops, asszem, ráültem egyre. Az baj? -Minél tovább fészkelődtem, annál többet találtam magam körül, és természetesen valahogy sikerült őket egészen kis darabkákká morzsolnom. Nem is emlékszem, hogy ennyit kiszórtam volna. |
- Szerintem senki sem szeret. De muszáj és én soha nem hagynám másra, ahhoz túlságosan. Hm, nem is tudom, lelkiismeretes vagyok, talán - gondolkoztam hangosan,egyben válaszolva is a kérdésére. Lou életstílusához sokkal jobban illett, hogy alkalmazzon valakit, aki elvégzi az effajta munkákat helyette, de én nem igazán tudtam volna úgy elképzelni az életem.
- Nincs családom, gyerekeim sem, igazából ezt nem is nagyon tudom elképzelni, úgyhogy nem tudom, leszek-e valaha is olyan - válaszoltam a megjegyzésére komolyan. Aztán azon kezdtem gondolkozni, őt el tudnám-e képzelni esetleg egy kis Lou-val és egy kedves, szép párral, de valahogy nem úszott be a Curtis család idilli képe a lelki szemeim elé, inkább én is a filmet néztem.
- Azért furcsa ennek a filmnek a története - jegyeztem meg, az egyik főszereplő fiút sem irigyeltem, én biztos bediliztem volna, ha egyszer csak kiderül, hogy tárgyakat tudok mozgatni, meg repülök és ilyenek. Nonszensz volt, de hát... Az ember fantáziája végtelen és én végül is szerettem a fantasyt. Ez csak furcsán volt tálalva. |
-Ááh, egyszerűen csak nem szeretek takarítani. -vontam vállat. Ha kellett, akkor esetleg kiporszivóztam, de általában igyekeztem minden munkát a takarítónőre hagyni. -Ugyan, én nem félek a baciktól. De úgy látszik, nem tévedtem akkorát, mint gondoltuk. Tényleg olyan takarítós-boltbamenős családanya típus vagy, Maire. -Tovább figyeltem, majd megint kicsit oldalra billentettem a fejem. Néztem még egy darabig, hátha sikerül kitalálnom, mi jár a fejében, aztán összeszedtem még egy maroknyi popcornt magam körül, és visszafordultam a tévé felé. |
Érdekes volt nézni Lou arckifejezését, ahogy eltöprengett, amikor elvetettem a Mea bevonása ötletet. Nagyon próbáltam visszafolytani a mosolyom, de nem igazán sikerült.
- Lou, te nagyon félsz attól a seprűtől - mondtam. - De talán nem csináltunk háborús övezetet - néztem körül. Szerencsére azokra a kukoricákra, amik a hajamban landoltak, nem tapadt hajszál, vagy semmi egyéb, úgyhogy ahelyett, hogy tovább tartogattam volna őket, inkább megettem. - Amúgy abszolút tisztaságmániások vagyunk mindketten, úgyhogy nem hiszem, hogy egyébként bármi bajod esne - folytattam mosolyogva. |
Vicces volt látni Maire döbbent arckifejezését, miután a fenyegetőzést ajánlottam a takarítási nehézségeink megoldására. -Akkor nem tudom, Maire. Vagy beveted a boszorkány képességeidet, vagy pedig feleszem. -Nem láttam kutyaszőrt vagy hasonlót, amit esetleg megehetnék a popcornnal együtt, úgyhogy tényleg képes lettem volna körbeenni a kanapét a kedvéért. Nem vagyok bacifóbiás vagy ilyesmi, de azért nem túl előnyös fertőzést kapni egy koncert vagy stúdiózás előtt. Felkaptam egy kukoricát magam mellől és két ujjal visszahelyeztem a tálba. -Tessék, majdnem kész vagyunk. Aggodalomra semmi ok, komolyan mondom. |
- Popcornos frizura. Érdekes lenne, tényleg - sóhajtottam fel, aztán visszatemetkeztem a filmbe. Annyira nem tűnt vészesen rossznak eddig. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor Lou újból megszólalt, akkor viszont nagyon döbbenten néztem rá:
- Megfenyegetni? Te jó ég, dehogy fenyegetném meg - csóváltam meg a fejem. - Mellesleg neki nem volt része a kupiban - folytattam. Lehet, hogy ezt viccnek szánta, de nagyon nem tudtam annak tekinteni, az is lehet, hogy mindez az én hibám volt. |
Nevetve megráztam a fejem. -Nem, egész jól állt. Sajnálom, hogy leszedted, akár új divatot is teremthettünk volna vele. -Tényleg nem nézett ki vészesen, olyanok voltak a hajában, mintha fehér virágok lennének, nem kaja. Lenyeltem, ami a számban volt, mielőtt újra megszólaltam volna. -Simán, Maire. Playbackről nyomnám, és esetleg táncolnék hozzá, és fel sem tűnne senkinek. -Javasolni akartam, hogy akkor már találjunk ki hozzá egy popcorn-táncot, de végül elvetettem az ötletet. -Hogy mi? Kérd meg a húgodat szerintem. Mikor még nem volt saját takarítóm, én is a szobatársakkal csináltattam. Meg tudod valamivel fenyegetni? -Ehhez hasonló hasznos ötleteim mindig is voltak munka ellen, és eddig még csak kevésszer kellett ilyesmivel törődnöm. Persze nálunk munkabeosztás volt, amit csak nehezen lehetett ellógni. |
- Áááh - jegyeztem meg bosszúsan, mikor egy adag popcorn landolt a hajamban. - Ennyi erőből már komolyan mehetnék kukoricaárusnak is - szedtem ki bosszúsan a pattogatott csemegét fürtjeim közül. - Remélem, elég csúnyán néztem ki. És sajnálom, de nem vagyok boszorkány, bár most örülnék, ha az lennék - mosolyodtam el gonoszkásan, aztán elnevettem magam, amikor tele szájjal kezdett beszélni.
- Hogy mondtad? - kérdeztem nevetve. - Mernél így énekelni is? - folytattam a piszkálódást, valahogy a kukoricát nem volt kedvem visszadobni. - Lehet, hogy filmnézés után takarítás lesz a program - jegyeztem meg színtelen hangon, szándékosan nagyon közönbösen, kíváncsi voltam, mennyire akasztja ki. |
-Nem, nincs igazad. Hatalmasat tévedsz, ha azt hiszed, féleg tőled, boszorkány. -Összegyűjtöttem az összes rajtam szétszóródott popcornt és egyszerre dobtam vissza őket Maire-nek. -Én simán megnyerek akármilyen popcornháborút ellened. -Nagyon beleéltem magam, mint általában minden öt éves, aki kajával dobálkozik. Nem bocsátottam volna meg magamnak ha nem tudom, hogy legutoljára rohadt régen csináltam ilyesmit. Ahol én felnőttem, a gyerekeknek nem volt életkedvük szórakozni egy bizonyos koruk után. Még mielőtt egymásra pazarolnánk el az összes kaját, betömtem még egy adag kukoricát a számba fél kézzel. -Kéf vaok a folytatáfra. -bólintottam nagyon komolyan, teli pofazacskókkal. |
- Vagy úgy - húztam el a szám. - Csak takarítunk a seprűvel, nem hiszem, hogy repkedünk is rajta - vigyorodtam el én is. Lounak elég sajátos humora volt, azt meg kell hagyni, de azt hiszem, egészen jól kijöttem vele. Figyeltem egy darabig a filmet, de a mi kis "szócsatánk" folytatódott.
- A jogaimmal? Persze - mosolyodtam el sejtelmesen. - Például jogomban áll ezt viszonozni - dobtam vissza én is duplán a kukoricát, ha már megint eltalált. Úgy tűnik, takaríthatok, ha végeztünk a filmnézéssel, nem lesz a kedvenc programom. Bár talán befoghatnám Lout sepregetni. |
-Hát ti, nők. -vigyorogtam rá magabiztosan. Itt igazából nem a szőke sofőrökre gondoltam, hanem általánosan mindenféle nőnemű lényre a varázslataikkal együtt. Ott van, hogy csak úgy megtalálnak és eltűntetnek dolgokat, és hogy testet cserélnek. Vagy csak úgy sminkelnek, hogy az felérjen egy kisebb testcserével, ki tudja. Tovább sorolhattam volna magamban a bűneiket, de Maire végül visszadobta a popcornomat és bár megpróbáltam elhajolni, eltalált vele. -Hohó, ez aljasan kitervelt támadás volt, Maire Moore. Ugye tisztában vagy a jogaiddal? -És ezzel a lendülettel duplán támadtam vissza, még mielőtt ideje lenne felkészülni a halálcsapásra. |
- Ajjaj - csóváltam a fejem színlelt gondterheltséggel. Közben a filmet figyeltem, meg folytattam a kukoricaevészetet. Úgy tűnt, a Lou és a gyerekek témáról ugrottunk, a következő megjegyzése viszont összehúzott szemöldökök által kísért pillantást váltott ki belőlem:
- Mi az, hogy mi? Kik azok a mi? - kérdeztem, mert tényleg nem esett le, hogy kikre gondol. Reméltem, nem valami boszorkányos maszlaggal jön, bár az sem lenne nagy újdonság, nem ő lenne az első. Mindig is mondtam, szerencse volt, hogy nem pár száz évvel korábban éltem, különben hajfestés nélkül is máglyán végeztem volna.
- Hééé - méltatlankodtam, mikor arcon dobott egy szem popcornnal, amit természetesen már magam mellől szedtem fel, a felszólítása ellenére. - Reflextesztet szeretnél? - röppent egy szem ezúttal felé az irányomból. |
-Hát akkor attól tartok, mégis csak az utcán maradunk szegény gyerekekkel. -ráztam a fejem lemondóan, majd tovább zabáltam a popcornt és ezek után már igyekeztem nem lemaradni a filmről. -Nem gondoltam volna, hogy van jogosítványod. Azt hittem, ti seprűn repültök. -Na jó, annyira azért nem kötött le a történet, hogy kihagyjak egy ilyen nagyszerű lehetőséget Maire piszkálására. Nincs semmi bajom az emberekkel, de egyszerűen imádok vitatkozni. Ha már a tálban volt a kezem, arcon dobtam egy szemmel, és hozzátettem, miután célba talált: -Kapd el. |
- Attól tartok, nincs - jegyeztem meg gondterhelten. Ha valaki megkérdezte volna, milyen fokig tudjuk ugratni egymást, biztos, hogy azt mondtam volna, nem tudom, mindig jött valami újabb hülyeség. Figyeltem a filmet, közben a kukoricát szemezgettem én is.
- Valakinek annak is kell lennie, nem? Legalább haza tudom vinni azt, aki nem az, vagy leitta magát - feleltem. Legalább valamire jó voltam ilyen esetben is, ami azt hiszem, nem hátrány. |
-Te montad, hogy nem férnénk el, én csak próbálok megoldást találni a problémánkra. Valami más ötlet edetleg? Fürdőkád, vagy mosogató ágy helyett? -Félig figyeltem amúgy a filmre, de nem bírtam megállni, hogy tovább folytassam a beszélgetést. Ahogy leült a kanapé másik végére és ledobta a tálat, vettem egy marékkal a kukoricából és magamhoz képest lassan, amúgy meg nem túl szépen betömtem a számba. Megráztam a fejem, majd miután megrágtam és lenyeltem, szóban hozzátettem: -Nem kérek semmit, ha már itt nem lehet bebaszni. Tudtam a lelkem mélyén, hogy antialkesz vagy, Maire, és most lássanak csodáát.. |
Lou elemében volt, úgyhogy kukoricapattogtatás közben is remekül elszórakoztatott. - Az asztal alatt? Jobbat érdemelnek annál, mint, hogy ott lakjanak - mondtam mosolygós hangon. A mikró hamarosan jelzett, úgyhogy kivettem a zacskót és átöntöttem a popcornt egy tálba, majd az üres zacskót kidobtam. Végül a kukoricával visszamentem a nappaliba, átültem én is a kanaépra és a teli tálat letettem kettőnk közé, aztán gyorsan konstatáltam, hol tart a film, szerencsére gyorsan kész lettem a nasival.
- Ha kérsz majd inni, szólj ám, erre elég hamar meg lehet szomjazni - céloztam a kukoricára. - Üdítő biztos van itthon, alkoholos dolgokkal viszont nem tudok szolgálni - figyelmeztettem. |
[213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
