|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:50 - |
Hangulatos kis kávézó, békés és csendes, a választék pedig bő. A pincérek is nagyon kedvesek, ráadásul az itt kapható dolgok igazán finomak. A hely egyszóval csak arra vár, hogy te is betérj ide! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Biccentettem egyet köszönetképpen, és én is beleittam az italomba. Ezt a dalt közepesen gyorsnak képzeltem el, de tetszés szerint lehetett variálni a ritmusával. Rugalmas, akárcsak én a szebb napjaimon. Ezt a mait nem éreztem ilyennek, inkább csak visszarázódósnak, vagy legalább is ezt a célt tűztem ki szem elé, mikor reggel kikeltem az ágyból. Saját magamnak kellett bebizonyítanom, hogy nem vagyok gyenge. -Nézzük, neked mid van -mosolyodtam el, aztán hátradőltem Mona irományával. Nem volt rossz, határozottan nem volt rossz. Nem lehettem benne biztos, de úgy éreztem, hogy ő is be fog futni itt, a stúdiónál. -Jó. Megcsináljuk? -Érdekeltek az elképzelései a duettünkkel kapcsolatban. |
Megnéztem a dossziét, miközben a cappucinót szürcsölgettem. Rossz szokás...
- Ez itt - mutattam a legfelsőre. - Nagyon tetszik! - mondtam Lounak, mert tényleg így vol. És ez volt a legnagyobb, amit ebben találtam. Közben kivettem a táskámból a megírt dalt, majd odatettem Lounak.
- Tegnap fél tizenegykor jött az ihlet, és befejeztem - ecseteltem neki - Milyen? |
Rövid gondolkodás után levettem a dossziéról a kávémat, majd felé csúsztattam az asztalon. -Persze. -Leginkább rondán, kapkodva írt dalszöveg részletek voltak benne, felváltva sima, kockás és vonalas lapokon. Csak egy-egy sor vagy versszak. Olyan is volt, amit utólag téptem ki valahonnan, és úgy tettem a többi közé. Legfelül volt a Stacey-nek írt valami, amit végül sosem mertem megmutatni neki. Most sem tudom igazán, mi volt köztünk, hiszen olyan különbözőek voltunk az első naptól kezdve. Tizennégy voltam, és egyszerre utáltuk és szerettük egymást, s mikor elfogadtam a szerződést, ez a darabka is kiszakadt a lelkemből a szabadságommal együtt. -Nem kell őket feltétlenül felhasználnunk. Csak a biztonság kedvéért hoztam őket. A te dalod lesz. |
- Hát fogjuk rá... - mondtam, majd előpakoltam a táskámból a vázlatokat. Viszont megpillantottam Lou dossziéját.
- Megnézhetem őket? - böktem feléjük, majd vártam Lou válaszát, miközben kortyoltam egyet a cappucinoba. |
-Szia. -köszöntem mosolyogva, mikor helyet foglalt az asztalnál. Szerencsére nem voltak sokan, vagy eddig legalább is nem jött ide senki autogrammért vagy fotóért. Reméltem, hogy jót fog tenni, ha kicsit lefoglalom magam valamivel. Legalább segítek Monának is, határozottan kifizetődőbb, mint otthon inni. -Szóval vannak már ötleteid? -Jó lett volna tudni, mire jutott ezzel a duett dologgal, meg a szövegekkel. A kávém alatt ott volt a dossziém, amiben a régebben írt vázlataimat tároltam. Kiválogattam, mielőtt eljöttem volna, hogy szükség esetén én is fel tudjak ajánlani valami alapanyagot. Sosem kerültek fel az albumaimra. Vagy mert nem engedték, vagy pedig mert elcseszte a hangzást. Pedig ezek voltak azok, amik igazán rólam szóltak, amiket szívből tudtam volna énekelni a színpadon. Mostmár persze több beleszólásom van a dolgokba, de még mindig sajnálok minden percet, amit a NYC Blast Records-nál töltöttem. |
Tegnap kaptam egy egy hívást Lou-tól, miszerint másnap találkozzunk a kávézóban a dal miatt. Ez a nap is eljött, nem sietve elindultam a francia kávézóba, majd kértem egy cappucinot és a szememmel Lout kerestem. Hamarosan ki is szúrtam, majd odamentem hozzá.
- Hello... |
A Maire-rel való beszélgetés utáni napokban nem igazán volt kedvem csinálni semmit azon kívül persze, hogy kerestem egy kopasz macskákat árusító üzletet a neten. Úgy éreztem, jobb lesz, ha adok magamnak egy kis időt, és rendbe teszem fejben a dolgokat. De mivel volt még néhány feladatom hátra, megpróbáltam elérni Monát vagy a menedzserét, és végül sikeresen egyeztettünk egy időpontot a kávézóba. Ezt a helyet is Maire mutatta annak idején, azóta viszont nem voltam itt társaságban. Most nem volt mit csinálnom, úgyhogy negyed órával a megbeszélt időpont előtt már bent ültem az egyik asztalnál, koffeinmentes kávéval a kezemben. Még mindig próbáltam nem meghalni túladagolásban, és nagyszerűen tartottam magam a kávédiétámhoz. |
Örültem, hogy Rosie-val sikerült mindent megbeszélnünk. Az órmra néztem, valószínűleg az arcomon is meglátszó rémülettel vettem észre, hogy mennyire elrepült az idő. - Ne haragudj, de nekem mennem kell, ezer még a dolog - néztem rá bocsánatkérőn és sietve elpakoltam a naptárat, jegyzetfüzetet, tollat. - Örülök, hogy tallkoztunk - álltam fel és felvettem a vállamra a táskám. - Akkor majd találkozunk a meghallgatáson, sok sikert a felkészüléshez és ne izgulj - mosolyogtam rá biztatóan. Még egyszer körülnéztem a kávézóban, elbúcsúztam a fiatal zenésztől és kisiettem, hogy visszatérjek az üzleti életbe.
//Chloe el, lezárt kör// |
 Akkor minden rendben. Nagyszerű. Már csak várnom kell és valamit előadnom. Ha hazamentem neki is állok és keresek valamit. Nem lesz egyszerű, de szerintem menni fog.
-Akkor rendbe. - sóhajtottam megkönnyebbülten. Már azt hittem lesz valami gond ezzel, de úgy tűnik nincs. Ránéztem az órára és már vagy két órája beszélgettünk a kávézóban, pedig én egyáltalán nem éreztem ennyinek. |
Ahogy sejtettem, Rosie-nak volt is kérdése, ami persze egyáltalán nem baj, sőt. Kissé elgondolkoztam a válaszon, mielőtt belekezdtem volna:
- Ez elég változó, attól függ, hogy mire készül a zenekar úgy általában. De persze, ha még tanulsz, akkor elég, ha a délutáni próbákra jössz be. Majd valahogy megoldjuk, de biztosat nem tudok mondani, sok mindentől függ, elég nehéz ennyi embernek megfelelő időpontot találni, de nyilván akik főállásúak ők könnyebben mozdulnak - válaszoltam. Persze az is lehet, hogy Rosie inkább majd abba a csapatba illik, akik az énekeseknek segítenek elkészíteni a zenei alapokat a dalaikhoz, hiszen azt mondta, inkább a pophoz vonzódik, de klasszikus értelemben a szimfonikus csapatot is nagyon megdobná egy gitár, főleg alkalmi szólistaként és ezzel a lány is nagy sikereket érhetne el. |
-Rendben. - bolintottam. Hat arra en is nagyon kivancsi vagyok ilyen stressz helyzetbe mit fogok produkalni vagy egyalgalan mit jatszak?
-Ha esetleg felvennek a studioba akkor mikor kellene bejonni probakra meg ilyenekre? Vagy ez hogy zajlik? - mert bar nem tudtam errol semmit gondolom lesz proba meg hasonlok.
-Meg hogy mikor kellene jonni. Mert meg itt fejezem be a gimit... - gondolkoztam el ez lehet egy akadaly amit majd meg kell oldanom. |
- Akkor minden rendben - mosolyogtam Rosie-ra és elpakoltam a cuccom. Megkönnyebbültem, hogy még valamit letudtam a mai nap, noha ez nem volt tervben, de reméltem, hogy jól fog elsülni. - Kíváncsi vagyok már nagyon - jegyeztem meg őszintén, de bíztam benne, hogy tényleg jó. Csendben voltam, azt vártam, esetleg hátha kérdez valamit, ami foglalkoztatja a stúdióval kapcsolatban, szívesen mondtam volna bármit, ami érdekelte. Ilyenkor volt még jó a legtöbb dolgot tisztába tenni, mielőtt valaki komoly munkába kezd, jobb, mintha köben tűnnének fel buktatók. |
Elővettem a mobilom mert más jegyzetelésre való dolog nem volt nálam. Beírtam magamnak az időt és a napot majd eltéve válaszoltam Chloenak.
-Igen jó lesz. - és már alig vártam azt a napot. Remélem minden jól fog sikerülni és nem rontok el semmit. |
Jó volt látni, hogy Rosie ennyire lelkes, örültem neki. Ilyen emberekre lett volna szükségem, még jó sokra. Úgyhogy nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy összefutottam vele itt, ebben a kis kávézóban.
- Délelőtt tízkor neked megfelelne? - érdeklődtem kíváncsian, tovább böngészve a naptárat, közben előkerestem egy tollat is, mert rájöttem, azt az egyet felejtettem el elővenni az előbb. Látszik, hogy már túl vagyok egy jó fárasztó tortúrán a mai nap. |
-Tényleg? - ujjongtam. Mekkora véletlen hogy pont vele futottam össze. Mosolyogva néztem rá és vártam az időpontot. Mikor elárulta mikor is lenne jó nem is volt kérdés, hogy jó lesz e.
- Tökéletes. - bólogattam mosolyogva. |
- Értem - bólogattam pár aprót. Furcsa volt, hogy pont egy olyan lánnyal futottam össze, aki teljesen véletlenül nálunk szeretne dolgozni, de ugyanakkor örültem is ennek. Felnéztem, mert a pincér jött és elvitte a kiürült csészét, amit megköszöntem, aztán visszatértem a naptáramhoz és a jegyzetfüzetemhez. - Az elég hosszú idő - néztem fel rá aztán elismerően. - Azt hiszem, el tudnék intézni egy meghallgatást, akár - átnéztem az elkövetkező pár napot - holnaputánra - néztem fel rá kíváncsian, ő mit szól az időponthoz. |
| Erdeklodve figyeltem mit is csinal, mikor elovett egy naptarat es egy fuzetet. A kerdesere bolintottam. - Igen apu egy egyuttes menedzsere anyu pedig szinesz. - hogy milyen egyuttese azt nem tudtam volna megmondani. A kovetkezo kerdesen par masodpercig elgondolkodtam.- Hm... olyan 9 - 10 eve. - adtam meg a valaszt. |
Szerencsére Rosie jól reagált, amikor megmondtam, ki is vagyok. Nagyon szimpatikus volt és szerettem volna, ha nálunk dolgozik az eddigiek alapján. Sajnos nagyon sokan elmentek a zenészek közül is, amikor Jasmine visszavonult és nem volt könnyű jó embereket találni a helyükre. Megittam a kávém, majd mikor letettem az üres csészét az asztalra, elővettem a táskámból egy kis naptárat, hogy keressek egy időpontot, amikor meg tudnánk hallgatni a lányt, plusz egy kis jegyzetfüzetet. A következő kérdésére érdeklődve pillantottam fel:
- A szüleid előadásain? Ők is ilyesmivel foglalkoznak? - kérdeztem, a dolog kezdett egyre érdekesebb lenni. - És te mióta játszol? - folytattam, tudtam, hogy sok esetben az idő nem mérvadó, de azért mégis. Alap kérdés volt. |
| Erre a kerdesere rogton tudtam a valaszt. - Zenekarban szeretnek. - ez lett volna a tervem. Mikor megmondta ki is o kicsit meglepett hogy ki ul velem szemben. De nem szerettem volna benyalizni magam. Szerettem volna ha akkor gondol odavalonak ha tenyleg jol jatszom. - Mondjuk meg nem volt alkalmam zenekarban jatszani csak a szuleim eloadasain lattam. - ezen halvanyan elmosolyodtam. |
- Értem - feleltem megint tűnődve, visszatéve a kávéspoharam az asztalra és egy pár másodpercig csak gondolkoztam, hogyan tovább. - Zenekarban gondolkodsz, vagy szólókarrierben? - kérdeztem, bár mivel azt mondta, csak gitározni szeretne, zenekarban jobban el tudtam volna képzelni. A beszélgetést megszakította a bemutatkozás, aminek csak azért nem örültem, mert most kénytelen leszek lelőni a személyazonosságom és eddig annyira jól eltársalogtunk. Szerettem, amikor nem üzleties modorban viszonyultak hozzám az emberek és nem próbálták a kegyeimet keresni, vagy épp ellenem forralni valamit, bár Rosie-t nem tudtam volna besorolni elsőre egyik ilyen kategóriába sem.
- Chloe Smarter, a Pink Studio jelenlegi tulajdonosa - viszonoztam a bemutatkozását, minden féle egoizmustól mentesen. Reméltem, szegény nem lesz itt rosszul, eddig tényleg olyan jó hangulat volt, sajnáltam volna, ha én rontom el. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
