|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:50 - |
Hangulatos kis kávézó, békés és csendes, a választék pedig bő. A pincérek is nagyon kedvesek, ráadásul az itt kapható dolgok igazán finomak. A hely egyszóval csak arra vár, hogy te is betérj ide! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 A sok munka szerencsére nem hiába volt.. először egy új darabba kérnek fel, most pedig egy koncert féleségen fogok fellépni, persze nem énekesnőként. Majd kicsattantam az örömtől, hisz ilyenre még sohasem válalkoztam, ez egy egész új dolog volt számomra. A kávézóba igyekeztem, ahol megbeszéltünk egy találkát a pink studió igazgatójával, én pedig egy kicsit ideges voltam, de ezt szerencsére jól tudtam leplezni. Egy elegáns Prada selyem blúz volt rajtam, ami ide-oda lengett, miközben igyekeztem. Ezt feldobbtam, egy egyszerűbb, világos nadrággal és egy magassarkúval. A hajamat konytyba fogtam, így már nem volt annyira komoly az öszhatás. Néhány fotós, újságíró futkározott a kávézó körül, így gondoltam már megérkezett. Nem törődve a tömeggel, besiettem és egy távoli helyen megpillantottam Jasminet. -Szia, remélem nem késtem- mosolyogtam, miközben helyet foglaltam. -Köszönöm a lehetőséget.. Még nem vettem részt ilyen előadásban, csak kisebb darabjaim voltak, de ígérem nem fog csalódni.- mondtam határozottan. Kíváncsi voltam mit fog mondani, még nem nagyon ismertem. Talán az a tipikus főnök, akitől az emberek rettegnek? Vagy épp az ellenkezője? |
 A turnéról hazatérve rögtön vissza jöttem a stúdióba,hiszen a munka nagyon fontos.Újabb ötletem támad az új albumom promotálásához,sőt a legújabb francia album ötlete is megjelent,így elkezdtem dolgozni azon is és meg is írtam az új dalomat.Szóval az ötlet egy koncert volt,amit színdarabba foglalunk a Pink Theatherrel.Egy új színésznőt néztem ki magamnak,aki nem rég szerződött le:Lauren Ramoont.Reggel 8.00ra beszéltem meg vele találkát,hiszen 11.00-tól a stúdióba kellet mennem az új dalt rögzíteni.A Francia Kávézó az egyik kedvenc helyem,így hát gondoltam jó lesz itt a megbeszélés.Otthon gyorsan össze szedtem a jegyzeteimet,felvettem valami szellőset és elindultem.Egészen kellemes idő volt,a szél gyengédes fújt,viszont a nap kellő meleget biztosított.Persze,hogy nehogy minden jó legyen,megjelentek a paparazzok.Már korán reggel ez a sok vaku,nem hiszem el.Meg az idegesítő kérdéseik.Nem igazán kedvelem őket.Sőt,néha lelövetném az összeset.Szerencsére hamar elértem a kávézóba,ott viszont rajongók hada állt.Nem akartam megállni,tudtam,hogy haragudni fognak rám,de én csak vissza intettem nekik és bevonultam a kávézóba,a szokásos sarokba,ahol senki nem láthat az utcáról.Kikértem a szokásos fekete kávémat,és elkezdtem dalokat irogatni,addig emíg Laure színésznőnk megérkezett. |
 Elmosolyodtam. Végre sulin kívül is tudtam valakivel lógni.
- Öö, rendben, megvárlak. - Mondtam.
Láttam Meán, hogy hirtelen ideges lett, nem tudtam elképzelni, mi baj van, rákérdezni sem tudtam, olyan gyorsan elment. Aztán amikor visszatért a hangszerével, megértettem a gondot.
- Nekem teljesen mindegy, hová megyünk. - Szokásos szövegem volt az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre. - Vagy inkább úgy mondom, hogy gőzöm sincs. Bármerre mehetünk. |
-Rendben, én is ráérek még. Pillantottam az órámra. Igaz semmi előre betervezett programom nem volt, de ma még haladni akartunk Mairevel a csellós produkcióban, így nem akartam nagyon hosszúra nyújtani a dolgot, de még nem járt későre az idő.-Te jó ég. Sápadtam le teljesen, ahogy rájöttem, hogy valami hiányzik mellőllem. Mintha lett volna nállam valami mikor elindultam. Gondolkoztam kétségbeesetten. Mea, te nem vagy normális, a hangszer! Idegesen néztem körbe, teljesen levert a víz. Várj meg itt. NÉztem rá, majd odasiettem az előző asztalhoz, és megkönnyebbülten vettem tudomásúl, hogy a csellóm még ott van a szék mellet. Szerencsére a fuvolát ma nem vittem próbára, nem kellett, akkor aztán igazán szépen néztem volna ki. Felvettem, és visszasiettem Lanához. -Már azthittem elhagytam. Mondtam. -Merre szeretnél menni? Kérdeztem, mivel nekem semmi ötletem nem volt. Közben a színem is kezdett visszatérni, nemmindenapi sokk volt, az egyszer tuti. Ennél már csak az volt nagyob, mikor a studióban hagytam bent, na akkor hittem azt hogy idegbajt kapok, ami nállam elég ritkán fordult elő. A nagy iedtéstől még a társaságot sem volt kedvem okolni, akik ott ültek, hogy miért nem szólltak, nekem is lehett volna anyji eszem, hogy észreveszem. Még jó, hogy nem otthon jöttem rá. Erre aztán már tényleg kirázott a hideg, így az egyre rosszabb gondolataim helyett Lanát figyeltem. |
- Ugye? - Kérdeztem.
Tényleg nem volt mindennapi, az egyszer biztos. De azért vannak ilyenek is.
- Felőlem sétálhatunk, tényleg kezdenek sokan lenni. És nem, nem tartanál fel vele, rengeteg időm van. |
Kíváncsian hallgattam a történetet, és a végén nem bítam megállni, hogy ne nevessek vele. -Húha. Ritka egy jelent lehetett. Nyögtem ki végül. -Nincs kedved sétálni egyet? Nekem itt már kezdenek kicsit sokan lenni. De persze nem akarlak feltartani. Tettem hozzá. Majd csendben maradtam, várva, hogy hogy dönt. |
Próbáltam a sztorit röhögés nélkül, lehetőeg nagyvonalakban elmagyarázni.
- Érdekes történet, ahogy összefutottunk. Tulajdonképpen ott kezdődött, hogy lementem a parkba. Én se tudom, már minek, de lefeküdtem a főbe. Aztán valaki hirtelen átugrott felettem. Ő volt az, mint kiderült, egy kutya kergette. Bocsánatot kért, amiért átugrott felettem, bemutatkoztunk egymásnak és elkezdtünk beszélgetni. - A mondandóm végére elnevettem magam.
Körülnéztem a helyiségben.
- Tényleg, egyre többen vannak.
Végre befejeztem a kapucsínót ivását. Hamarosan jött a pincér, hogy elvigye az üres poharat. |
-Értem. Hogyan futottatok össze? Kérdeztem. Nekem valahogy nem jött össze a suli Chloe munkájával, hacsak nem avanzsált fel tanárnak, bár el tudtam volna képzelni. Ő lett volna a szigorú tanárnéni. A gondolatra majdnem felnevettem, de inkább magamban tartottam, mivel nagy valószínűséggel Lana hülyének nézett volna. Várjun csak. Nee, ő ne menyjen sehova, az album még nincs kész! Bár már haladtunk vele, és jóformán csak a csellóduó volt hátra, de nem bántuk, nem volt végülis határidő. A következő pillanatban majdnem frászt kaptam, mivel nagyon kis híjja volt, hogy egy kávén ne landoljon a nyakamban. -Na, már alig van itt levegő. Hihetetlen milyen sokan lettek. Mondtam. |
- Igen, vele találkoztam.
Szóval a megérzésem nem csalt, tényleg ismerik egymást.
- Szóval ismered. - Gondolkodtam hangosan.
Az ivásban valamivel lassabbnak bizonyultam Meánál, miközben az ő kávéspoharát már elvitték, én még mindig babráltam az enyémmel. |
Chloeről csak egy valaki jutott eszembe, de azért rákérdeztem. -Nem Chloe Smarter véletlenűl? Kérdeztem mosolyogva. Nem tudtam más emberről akit Chloenak hívnak, de végülis lehetett, attól függetlenűl, hogy nem tudok rólla. Lassan megittam a kávémat, és a pincér el is vite a poharat, de nem siettem sehova. Lana kedvesnek tűnt, jól elbeszélgettünk eddig, és reménykedtem benne, hogy nem zavarom, bár nem úgy tűnt eddig. |
- Én i pont a véletlenekről filóztam. - Mondtam. - Amúgy Chloe-val.
Gondoltam, biztos ismerhetik egymást. A ma törétntek után nem sok mindene lepődnék meg.
- Aha. - Mondtam arra, hogy fél éve lakik itt. Csak ennyit tudtam mondani, mást nem. Igazából nem is tudtam, mi lehetne erre más reakció, ezért maradtam ennél a megoldásnál. |
-Hát, ezek azok a hihetetlen véletlenek. Nevettem. -Kivel futottál össze? Kérdeztem, lehet, még ismerem is, bár nem ismertem anyjira sok embert, de megért egy próbát. -Értem. Bólintottam, majd elgondolkoztam. -Kb fél éve. De valamivel több. Mondtam kis fejszámolás után. |
- Nem az, hogy hihetetlen, csak na... Meglepett, hogy ma már te vagy a második, akivel találkozok és ott dolgozik.
Bár valamennyire tényleg hihetetlen volt. Csak nem abban a verzióban hihetetlen, ahogy Meara gondolta.
- Három hete lakok itt, Manchesterből költöztünk. És te mióta? |
-Ez az előnyödre is válhat még. Mondtam. Amég vártam a reagciót tovább ittam, és még mindíg csak gyűltek az emberek. -Igen. Miért olyan hihetetlen ez? Kérdeztem mosolyogva. Lehet csak a pillanatnyi meglepettség okozta, hogy visszakérdezett, de azért megkérdeztem, érdekelt a véleménye. -Amúgy mióta laksz itt? Vagy idevalósi vagy? Kíváncsiskodtam tovább. |
- Mindenki idősebbnek szokott nézni. - Nevettem.
Amikor tudatosult bennem, hogy azt válaszolta a kérdésemre, hogy a Pink Studionál dolgozik... Na nee! Ez most komolyan egy véletlen?
- A Pink Studionál? - Kérdeztem vissza.
Nem tudtam elhinni, hogy a mai napon már a második olyan emberrel találkozom, aki ott dolgozik. |
-Oh, értem. Azt hitttem, idősebb vagy, komolyabbnak tűntél a korodnák így első látásra. Mondtam mosolyogva. Gondoltam, hogy elfogunk ide jutni, de nagy levegőt vettem, mielött színt vallottam volna. -Zenész vagyok a Pink Studionál. mondtam végül. Általában az emberek többsége ismerte a helyet, és még mindig nem sikerült megszoknom teljesen, hogy enyjien tudnak rólla, de élveztem is. Tovább iszogattam, és egyenlőre nem kérdeztem semmit, vártam, hogy hátha ő folytatja a beszélgetést. |
- Én is örülök.
Kavartam egyet a kapucsínón, majd ismét belekortyoltam.
- Suliba járok. - Mondtam a kérdésre válaszolva. - És te?
Egyre több ember kezdett gyülekezni a kávézóba. Lassan már levegő sem lesz ebben a zárt térben, annyian vannak. Bár ha úgy vesszük, másoktól pedig én is szívem el a levegőt. Na, értelmes megállapítás tőlem... Eltereltem a gondolataimat valami normálisabb téma felé ehelyett. |
-Nagyon örülök. Meara Moore. Mondtam mosolyogva, majd egy ideig tovább iszogattam, majd úgy gondoltam, ha ő nem kérdez, akkkor majd én. Nállam ilyen is ritkán volt, de lehet a sok pörgés tette, de nem is ez a lényeg. -Mivel foglalkozol? Kérdeztem. Nem tudom, miért pont ezt, ez jutott eszembe először, de érdekelt is. Kitalálni biztos nem tudtam volna, volt vagy száz féle foglalkozás a világon, ha nem több, és bármelyik lehetett. valószínű csak nekem tűnt úgy, de a tömeg egyre nagyobbnak látszott, de az is lehet, csak én néztem most jobban körbe. Nem is tudom miért lepődtem meg ezen, ebédidő volt, valószínű mindenki szünetel. Miután kicsodálkoztam magam, a lány arcát kezdtem el fürkészni, és csendben ültem tovább, nem akartam egyszerre több kérdéssel elhalmozni, nem az a fajta voltam, és végülis volt időm kivárni a válaszát. |
- Semm baj. Elég tömött a kávézó, úgyhogy nem csoda, hogy kiderült, hogy foglalt az asztal.
Amíg a lány leült, belekortyoltam egyet az italba, majd letettem.
- Lana Hamiltom. - Mutatkoztam be. - Téged?
Első benyomásra barátágosnak tűnt, gondoltam, hogy a továbbiakban is így lesz. |
 Úgy tűnt kicsit sikerült megiesztenem, de nemsokára már jött is a válasz. -Oh, köszi. Bocs, hogy így rádtörök, csak ahova eredetileg leültem, kiderült, hogy már foglalt volt. Mondtam, majd kihúztam a széket, és helyet foglaltam, majd letettem a kávémat is. -Hogy hívnak? Kérdeztem, majd kavargatni kezdtem az italomat, mivel még mindíg elég forró volt. Reméltem, hogy nem baj, hogy ideültem hozzá, de nem úgy látszott, mintha nagyon zavarta volna, nekem pedig nem ártott a beszélgetés, még nem ismertük egymást, ami nem is volt csoda, ilyen nagy városban, és amúgy is eleget voltam csöndben a próba alatt. Pár perc múlva beleittam a kávéba, majd tovább nézelődtem a válaszát várva. Tényleg jó volt a kávéjúk, én még nem kóstoltam eddig, de sok helyről hallottam, és érdemes volt kipróbálni. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
