|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:50 - |
Hangulatos kis kávézó, békés és csendes, a választék pedig bő. A pincérek is nagyon kedvesek, ráadásul az itt kapható dolgok igazán finomak. A hely egyszóval csak arra vár, hogy te is betérj ide! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
| Milyen iranyzat? - A pop es egy kicsit a klasszikus is. Bar a pop all hozzam kozelebb. Ha erre gondoltal. - ismertettem a kedvenceim. - Ohm nem tudom... szoval... nem tudom hogy hogy megy ez mert meg nem voltam a studioban. De igen jelentkeztem. - bolintottam vegul. Igen en ilyen hatarozott is rudok lenni. Vegulis jelentkezten csak meg nem tudtam bejutni vagyis inkabb eljutni odaig. Nem az uttal volt gond hanem az idovel. Meg mindig nem pakoltam ki mindent es minden nap huztam-halasztottam. Aztan elgondolkoztam azon hogy egy meg nem ismert lanynak meselem el lassan az elettortenetem. -Amugy Rosie vagyok. - mutatkoztam be. |
- Hm, értem - feleltem elgondolkodva, aztán belekortyoltam a kávémba. - És milyen irányzatokban utazol? - kérdeztem kíváncsian, főleg azért érdekelt, mert a stúdiót említette. - És jelentkeztél már a stúdióba? - folytattam a kérdezősködést, míg a válaszára vártam, folytattam a kávém iszogatását. |
| Lettem a poharam ami vegleg kiurult es a lanyra figyeltem. -Hat van az a Pink Studio innen nem messze. - nem tudom ismeri e de nagy valoszinuseggel igen. - Es hat ott szeretnek kezdeni valamit. Igazabol azert jottem Los Angelesbe. - kalandoztak el a gondolataim. Majd megraztam a fejem es a lanyra neztem. - Viszont csak gitarozni szeretnek. - tettem meg hozza es ide hivtam a pincert hogy tudjak fizetni. Kifizettem es elpakoltam a penztarcam. |
Ezek szerint a tippem bejött és tényleg zenével foglalkozik, vagyis csak szeretne. Ezen eltűnődtem, aztán ismét kérdeztem. - És nézegettél már lehetőségeket? - tényleg kíváncsi voltam, hol keresgélt, ha megtette már egyáltalán, vagy vajon még munkát keres? A válaszából ítélve az utóbbi volt a valószínűbb. Míg a válaszára vártam, visszajött a pincér, meghozta lattémat.
- Köszönöm - feleltem és rögtön fizettem is, majd ismét hátradőltem és kevergetni kezdtem a kávét, míg a velem szemben ülő válaszára vártam. |
| Ujra megjelent a pincer de moat nem tolem hanem a velem szemben ulotol vette fel a rendelest. E kozben kiittam a pohar tartalmanak nagy reszet, mar csak egy korty volt benne. Akkor neztem fel mikor a lany kerdezett valamit. - Igen zenelessel szeretnek. - valaszoltam mosolyogva mert hat zenelni szeretnek. Remelem ez az utazasom nem megy at szornyu remalomba. Mikor felszalltam a gepre vegyes erzelmek dultak bennem. De mikor leazalltunk ugy ereztem ez lesz eletem nagy lehetosege. Aztan kivancsiva tett hogy ezt a gitarbol szurte le vagy o is hasonloval foglalkozik. - Es te is a zenelessel foglalatoskodsz? - neztem ra mosolyogva. |
- Köszönöm - mosolyodtam el kissé szélesebben, s helyet foglaltam az előbb említett helyen, lerakva a táskámat is. Nemsokára egy pincér jött oda, hogy mit szeretnék, én pedig kis hezitálás után rendeltem egy lattét, emberünk pedig kisvártatva el is tűnt. Bár nem ismertem a velem szemben ülőt, legalábbis nem ugrott be rögtön, ki is lehet, úgy rémlett, mintha láttam volna már valahol.
- Zenével foglalkozol? - érdeklődtem kíváncsian, csak a gitártokjából gondoltam. Végül is, ha már így egymás mellé kerültünk, miért ne beszélgethetnénk? |
| A szalvetaval valo jatszadozasom a pincer zavarta meg aki kihozta a rendelesem. Mosolyogva koszontem meg amit viszonzot es szaladt tovabb a kovetkezo asztalhoz. Tul forro volt ahhoz hogy igyak belole lagalabbis nekem, ezert egy darabig hanyagoltam. A csengo ujra megszolalt mikor valaki belepett. Nem kaptam fel a fejem csak amikor megszolitott. En felneztem es egy nalam idosebb lanyt pillantottam meg. -Igen szabad. - valaszoltam mosolyogva a kerdesere. Majd megneztem a csesze fole hajolva ihato lett e a tartalma. Mosolyogva konstallaltam hogy igen igy beleittam. |
Nagyon fárasztó napon voltam túl, illetve még csak a felén lévén, hogy dél körül volt. Muszáj volt innom egy kávét, így a stúdióhoz közeli francia kávézó felé indultam, mert tudtam, hogy ott szívesen fogadnak minket és jómagam már díszvendégnek számítok. Szerencsére most sem voltak sokan, úgyhogy a figyelem nem irányult rám, mikor beléptem. Rögtön szabad hely után néztem, az egyik asztalnál megpillantottam egy egyedül ücsörgő lányzót, gitártokkal a széke támlájánál. Odaléptem hozzá:
- Elnézést, szabad lesz az a hely? - biccentettem a szemben lévő szék felé, mondanivalóm közben ajkaimon végig halvány mosoly játszott. |
 Most léptem ki először Los Angeles utcáira. Mióta itt lakom igazából ez a nyüzsi nem vonzott ki annyira. Az ideköltözésem oka az álmom követése és ez a Stúdió lehetőve tette nekem végre mások előtt is zenélhessek. A gitártokkal a hátamon sétáltam egy kávézót keresvén. És meg is találtam. Egy nagyon jó helynek tűnt kedves pincérekkel. Miután beléptem az ajtó felöli csengő megszólalt olyan... csengetős hangján. Mosolyogva kerestem helyet és meg is találtam egy eldugott helyen. Letelepedtem. Egy pincér futott oda hozzám és megkérdezte mit adhat.
-Hmm..egy cappuccino-t szeretnék. - válaszoltam. Ő elrohant én pedig az asztalon lévő szalvétát kezdtem el babrálni. |
Miután elindultunk, jódarabig nem történt semmi. Lou feltételezésével csak egyetérteni tudtam. - Igen, általában ez mindig így van - azt inkább már nem tettem hozzá, hogy nem bánnám, ha mindig eltűnnének és nem is térnének vissza, mert erre aligha volt esély. Úgyhogy meg kell elégednem azzal, ami van. Sajnos az örömöm nem tartott sokáig, mert hamar akcióba lendültek a "szakemberek", mire arcomra mosolyt erőltettem. Mikor Lou átkarolt, egy pillanatra megfeszültem, de aztán kényszerítettem magam, hogy belemenjek a játékba és továbbra is mosolyogva haladtam. A gyomrom felfordult, ha belegondoltam, milyen szaftos pletyka lesz ebből, egyszerűen undorodtam az ilyenektől. Így persze jogosan kérdezheti az ember, akkor mit keresek itt? Én már csak ilyen meg nem értett vagyok, de reméltem, hamar odaérünk a stúdióhoz.
//Folyt. köv: utcák// |
 -Remek feltételezés. -értettem egyet. Na, megyünk fotózkodni. Szerintem a végén elkérem a kamerát és csinálunk egy hármas szelfit. -Szóval akkor a stúdióhoz. -Arra mentem tovább, hátha tényleg találkozunk néhány fotóssal és riporterrel. -Érdekes, nem? Ilyenkor eltűnnek, amúgy meg mindig ott vannak az ember körül. -Felsóhajtottam. Nem kellett sokáig várnom, a következő sarokra érve már megláttam az első vakut az utca másik oldaláról. -Mosolyogj. Jönnek még majd közelebb is. -Hirtelen jó ötletnek tűnt átkarolni Maire-t, gondoltam, így még jobbak lesznek a felvételek. Meg akkor talán megint bekerülök az újságokba. Az ilyen pletykákat előbb-utóbb úgy is megcáfolják, de az öt perces hírnév nagyon jól szokott esni. |
Elfogadtam a felém nyújtott karját és felálltam én is az asztaltól. - Köszönöm - fajtottam fejet előtte félig viccelődve, most miért ne menjek bele a játékba? Aztán kiléptünk a kávézóból és röviden elgondolkodtam azon, hogy merre is kéne indulnunk.
- Ha neked is jó úgy, mehetnénk a stúdió felé, akkor én sem kések el és, ha logikusan gondolkodom, talán arra több fotóst találunnk - tippeltem. Nagyon reméltem, hogy ebből nem lesz valami rossz hírű pletyka, mert akkor biztos, hogy kiakadok. Nagyon. Érdeklődve vártam Lou válaszát, hogy mit szól a dologhoz. |
-Menjünk. -Én is kivégeztem, ami a latte-mból maradt, mielőtt felálltam az asztaltól. Maire felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. Biztosan fel tudott volna kelni egyedül is, de ki tudja, talán már most fényképeznek minket a kirakatból. Sosem lehet tudni erre felé. -És merre megyünk? -kérdeztem, miután kisétáltam az ajtón. Egy pillantást vetettem még a kijelzőre, mielőtt elraktam volna a mobilom. Én ráértem, de neki elvileg még vissza kellett volna mennie, vagy mi. Minden esetre nem akartam szólni, mert jól éreztem magam a társaságában. És persze még mindig nem volt közös képünk. |
Volt abban valami, amit Lou mondott, érdekes lett volna, ha elkezdtünk volna sétálgatni az utcán, de azt hiszem, ugyanakkor vicces is. Csak mosolyogva vállat vontam, mikor az albumborítóról kezdett beszélni, de igyekeztem mosolyogni a képeken és vidámnak mutatni magam, noha tényleg nem volt rossz kedvem, de azért mégis... Kell egyfajta kisugárzás a fotókhoz. Amikor felém fordította a telefont, picit előrehajoltam, hogy lássam a képeket.
- Jók lettek, nem olyan beállítottak és merevek, tényleg tetszik - mosolyogtam rá, majd helyeslőn bólogattam a megjegyzésére, bár egy kicsit elkomorodtam a végére. - Igen, a kávézónak biztosan csúcsforgalmat csinálnék, de azt hiszem, utána nem lenne tanácsos egy darabig ide járnom. És talán neked sem, bár ahogy mondtad, te jobban bírod ezt a rajongás dolgot és minden bizonnyal téged jobban is ismernek. De az emberek biztosan feltételezik majd, hogy, ha egy valaki ide jár a stúdióból, valószínűleg többen is és nem biztos, hogy mindenki díjazná a rajongótábort, úgy általánosságban - magyaráztam, aztán felemeltem a csészémet és megittam a kávém maradékát.
- Na, akkor menjünk ki sétálgatni? - érdeklődtem szórakozottan, kíváncsi voltam, mi lenne annak a vége, biztos voltam benne, hogy a lesifotósok akcióba lendülnek. |
-Teljesen mindegy. Akár a lesifotósokra is bízhatjuk a dolgot. Csak végig kell sétálni ezen az utcán egyszer-kétszer. -mutattam ki az ablakon keresztül. Még mindig voltak egy jópáran odakint, de gondolom akkor is simán kiszúrnának egy idő után. -Na várj. Csinálok neked egy profi albumborítót. -Elővettem az Iphone-omat a nadrágom zsebéből és fekete-fehérben lőttem róla egy-két képet a kávés csészéjével együtt. -Ta-daa. Szerintem a stúdiómban sem csinálnak jobbakat. -Felé tartottam a telefont, hogy ő is szemügyre vehesse őket. -Olyan ez, mint egy reklám a kávézónak. Aki téged akar látni, az csak ide jön. Holnapra csúcsforgalmat csinálnál. |
- Köszi - mosolyogtam rá. Jó volt, hogy így gyorsan frissen átbeszéltük az albumterveket, őszintén szólva nagyon kíváncsi voltam már, hogyan reagál majd a lemezre a publikum. Nem egoizmusból, de eddig nekem tetszett, amit alkottunk és nem azért, mert Lindsey és én csináltuk.
- De, jöhet a közös kép. Milyet szeretnél? - kérdeztem kíváncsian, végül is neki kell a fotó, ha meg valami nagyo nextrémet talál ki, akkor úgyis ellenkezni fogok. De azért csak valami szolídabb koncepcióra gondolt, legalábbis nagyon reméltem. |
-Na, az nem is rossz. Akkor neked is sok sikert. -Régóta gondolkoztam már rajta, hogyduetteznem kéne, de még nem talátam hozzá megfelelő alanyt. Mivel egyáltalán nem rémlett, milyen stílusú zenét gyárt Maire, nem is kérdeztem meg, ő benne lenne-e ilyesmiben. Meg ugye akkor egyeztetnem kéne előre a menedzseremmel, ésatöbbi. -Szóval mégsem akarsz közös fotót? -vigyorodtam el. -Megsértenéd vele az egómat. -És legfőképpen nem lenne mit tweetelnem. A yerlp-et csak nagyon ritkán használom, annyira nem érzem még sajátomnak. |
- De, jelenleg én is albumon dolgozom. Az egyik régi barátnőm producer és most jött Los Angelesbe és felvetette, hogy csináljunk valamit közösen. Szóval most ez a project megy - magyaráztam és figyeltem, hogy hintázik a széken, miközben tovább kortyolgattam a kávémat, ráérősen.
- Csak megszokás - vontam meg a vállam. - Nem igazán szeretem, ha meglepetés ér, egyszer csak előbukkan egy lesifotós, vagy mit tudom én. Mikor mással voltam ilyen helyen, akit sokkal jobban ismernek, nem egyszer volt már ilyenben részünk. Lehet, hogy kicsit paranoiás vagyok - nevettem fel zavartan. |
-Köszi- biccentettem. -Te nem terveztél idénre semmit? Azt hallottam, 2015 szerencsés év lesz. -Az is igaz viszont, hogy a kínaiak minden egyes évre ugyanezt mondják. Remélem, nekik lesz igazuk kivételesen. Miután a kávém fele elfogyott, újra hintázni kezdem a széken. Kicsit arrébb toltam a csészét, hogy megint meg tudjam magam támasztani a térdemmel. Jó, talán nem egy illemtudó módja a beszélgetésnek, de valószínűleg az egyik legkényelmesebb. -Mi olyan érdekes? -kérdeztem, miután észre vettem, hogy megint körbefuttatja a szemeit a helyiségen. Még mindig nem voltak bent sokan, és igazából egyéb változást sem vettem észre. |
- Sok sikert az albumhoz - mosolyodtam el. Nem hallottam még a zenéjét, megjegyeztem, hogy jó lesz majd utánanézni, ha már egyszer így elbeszélgettem vele, jó lenne valamennyire ismernem a munkásságát, mert eddig csak látásból tudtam, hogy ki is ő és azt, hogy mivel is foglalkozik. Miközben tovább iszogattam a kávém, pillantásom ismét körbefutott a kávézón, de úgy láttam, továbbra sem áll fenn annak a veszélye, hogy valaki felismerne minket. Vártam, Lou hátha kérdez, én úgy éreztem, már túl sokat faggattam az utóbbi időben, jó lett volna, ha neki is megadom a lehetőséget. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
