|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:21 - |
A város szélét övezi. Természetes környezet, friss levegő, sétányok, padok és minden egyéb, ami a kikapcsolódáshoz kell. A látvány sem utolsó! |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - Tényleg nehéz volt megtanulni meg minden, de idővel összejött. - Mondtam. - Én meg olaszul nem tudok egy kukkot se. Hát, ha francia. De azt nem hiszem, hogy tényleg el lenne ájulva.
Csak reménykedni tudtam benne, hogy tényleg úgy lesz, ahogy Chloe is mondta: tuti fel leszek véve. Nem is tudtam, miért lettem így elragadtatva ettől, de vaéamiért mégis.
- Sejtettem, hogy nem harap. - Nevettem.
De tényleg sejtettem, hogy nem. Egyébként sem tűnt olyannak, mintha azt akarna. |
Chloe Smarter
- Hűha. - Ámultam el. - A francia nekem mindig is olyan elérhetetlen volt. Én olaszul tudok, de hát annak nem sok köze van a franciához. - Nevettem. - Meg igazából nem is gyakran kell használnom. Bár kellett már szervezkednem pár olasz divattervezővel, és akkor jól jön, ha konyítasz valamit a nyelvükhöz. Nem mellesleg a stúdiótulajdonos francia, úgyhogy el lesz tőled ájulva, elhiheted. Még egy jó pont nála. Tudod, mit? Ne is gondolkodjunk a pincérkedésen. Jasmine tuti felvesz. - Vigyorodtam el. Ezek után tényleg nem volt kérdéses. Hátradőltem a padon, ujjaimat összekulcsoltam a tarkóm mögött, s pár pillanatig tűnődve néztem magam elé, aztán Lana kijelentésére újra mosolyra húztam ajkaimat.
- Azért nem kell félni tőle, nem harap. Mármint a munka. De más sem. - Nevettem fel. Annyira vidám lettem hirtelen, a lány társaságában végre felszabadultnak éreztem magam és nem olyannak, mint aki begyöpösödött a sok üzleti megbeszéléstől. Ahhoz még egy kicsit fiatal lennék, nemdebár? |
Csak némán hallgattam, amit Chloe mondott. Néha bólintottam egyet, vagy elmosolyodtam, de nem igazán szóltam közbe. Aztán végül is megtettem, hogy válaszoltam.
- Hát, igen. Tulajdonképpen franciául beszélek még, de azt viszonylag egész folyékonyan.
Megmozgatta az agytekervényeimet ez a másodállásos dolog. Talán lehet, hogy azt kéne csinálnom, de ki tudja, mit hoz még a jövő.
- Azt pedig már nagyjából lekövetkeztettem, hogy a stúdiómunka tényleg felér a kettővel. - Jelentettem ki mosolyogva. |
Chloe Smarter
Továbbra is omsolyogva vártam a válaszát. Nem volt újdonság amit mondott.
- Volt idő, mikor még én sem tudtam. De abszolút nem. - Bólintottam rá. Igazából ez az ilyen korosztálynál sem volt másként a mi időnkben sem, noha csak 9 évvel vagyok idősebb Lana-nál. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akiknek már rögtön határozott céljuk volt, mint például a nővéremet. És be is vált a terve, hiszen sikeres ügyvéd, de tényleg. Én azo na pályán biztos nem maradtam volna meg. A balett nem vonzott annyira, pedig anyám kétségtelenül nagy művelője volt, azt hiszem, inkább apámra ütöttem, s míg a külsőmet másik szülőmtől, jellememet és beállítottságomat tőle örököltem. A munkalehetőségek viszont, amiket a lány felhozott eléggé megleptek.
- Ha engem kérdezel, szinkrontolmácsként sokkal jobban keresnél. Amúgy milyen nyelveket beszélsz még? Nyilván van akkor ilyesféle irányultságod, ha tervben volt nem? Egyébként vésztartalékba akár pincérkedhetnél is másodállásban, akkor be vagy biztosítva, igaz, százszor fárasztóbb két helyen dolgozni. Bár a stúdiómunka felér a kettővel egyben. - Neettem. Be kell valljam, tényleg nagyon jól éreztem magam Lana társaságában. |
Belenyugodtam a gondolatba.
- Az úgy tényleg más. - Állapítottam meg, hangosan gondolkozva.
Aztán az agyam azon kezdett el járni, hogy mit is kezdenék magammal a suli után. Több dolog is volt, ami érdekelt.
- Még nem sikerült teljesen eldöntenem. Voltak már ötleteim, mint például picérnő vagy szinkrontolmács. De pontos elképzelés még nem igazán született meg a fejemben. |
Chloe Smarter
Mivel csendben maradt, így szükségesnek éreztem, hogy én beszéljek, ne álljon le a társalgás. Látszott rajta, hogy kissé megriadt, így - mert mégis csak mentorálni fogom, vagy legalábbis valami ilyesmi - szükségét éreztem, hogy megnyugtassam.
- Azért, ha énekelsz abból a szemszögből nézve más ám a dolog. Tudom én is, mert csináltam egy pár évig. Csak aztán rájöttem, hogy az a része nem túlságosan nekem való. Nem bírtam a sok embert, aki nézett, annyira nem voltam képes beleélni magam a dologba, mint kellett volna. - Magyaráztam lelkesen. - Itt jobb helyen vagyok, azt hiszem. Nekem az is elég, ha csak nézem az énekeseket és segíthetek nekik. - MOsolyodtam el. - Úgyhogy tényleg nem kell aggódnod. - Fűztem hozzá remélve, hogy sikerült mégtöbb lelket öntenem belé. Mert az végül is soha sem árt, nem igaz? Hirtelen eszembe jutott valami.
- Voltak terveid egyébként arra, mi szeretnél lenni az iskoláid elvégzése után? Végül is hamarosan döntened kellett volna nem? - Kérdeztem. - Meg azért jó, ha az embernek van valami tartalék szakmája amellett, ha ilyesféle hivatása van. - Tettem hozzá, majd kíváncsian vártam a választ. |
Bólintottam egyet.
- Oké.
A válasza a kérdésemre kissé felforgatta a gondolataimat. Fárasztó? Sosincs egy szabad percem? Megbeszélés, papírmunka, kevés szabadidő? Biztos, hogy szeretném? Állok elébe! Nem veszíthetek semmit. Jobban belegondolva, ezzel rengeteg dolog jár, de tényleg jól hangzik.
- Hát, nem igazán tudok még mit kérdezni...
Az eddigi ötleteimet a kérdésekkel kapcsolatban elvetettem. Értelmetlennek bizonyultak. Olyan rögtönzött hülyeségeket meg csak azért, hogy kérdezzek valamit, nem akartam mondani, hogy avjon mi van a szivárvány végén vagy léteznek-e törpék. Ezért inkább csendben maradtam. |
Chloe Smarter
- Remek. - Mosolyodtam el. - Akkor majd dolgozunk az ügyön. Ne aggódj, biztos megoldjuk, hogy bekerülj. - Biztattam a lányt. Biztos voltam benne, hogy nagyon hamar megtalálja majd a helyét a stúdión belül és remek dalok kerülnek ki majd a tolla alól, vagy általa a piacra. Már alig vártam, de tényleg! Azok közül az emberek közül akiket mostanság fedeztem fel talán Lana keltette fel legjobban a kíváncsiságom. A kérdésén kissé eltöprengtem.
- Elég fárasztó. Állandó nyüzsgés van, soha sincs egy szabad perced, mindig vagy megbeszélésen ülsz, vagy szervezel, vagy papírmunkát intézel. Szabadidőd nagyon kevés van, ezért is örülök, hogy most itt ücsörgünk. De én szeretem a munkám. - Mosolyodtam el. - Meg lehet ám szokni a dolgot. Szerintem könnyen. Meg, ha elég határozott vagy, a kudarcok sem tántorítanak el. Mert persze azok is vannak. - Folytattam tovább, majd kérdőn néztem rá, nyugodtan kérdezzen még. Én most kifogytam egyelőre, nekem elég, ha majd a dalszövegeivel bizonyít. |
- Nem baj, én is szoktam ilyen lenni, nem is kevésszer. - Mosolyogtam rá. - Az tök jó. Én a stúdióban? Persze, jó lenne.
Ha valaki egy hete megkérdezi, hogy akarnék-e énekesi pályára menni, a válaszom talán egy bizonytalan nem tudom lett volna. Most meg itt állok Chloe előtt, illetve ülök mellett, akinek pedig azt mondom, hogy simán beleegyeznék. Léteznek még csodák.
Rengeteg kérdésem lett volna. De ha mindet feltenném, akkor itt ülhetnénk reggelig is, ezért csak azt kérdeztem, ami elsőként eszembe jutott és viszonylag normális kérdés.
- És, milyen a stúdió? Mármint milyen ott dolgozni? |
Chloe Smarter
- Oh, lehet. Kihagyós az agyam. Elég zűrös volt a mai napom. - Nevettem fel kissé zavartan. Nos, legalább ebből is látszik, hogy nem csak én hozom zavarba Lanát, hanem ő is engem. - Amúgy én körülbelül azóta élek itt, mióta a pályán dolgozom is. Vagy inkább fordítva, mióta itt élek dolgozom producerként. És, ahogy látom hamarosan te is a stúdióban fogsz kikötni. Hidd el, imádni fogod. Már, ha szeretnéd. De nem úgy látom, mintha elleneznéd. - Mosolyogtam. Aztán eltöprengtem pár másodpercre, végül újból megszólaltam.
- Ha szeretnél tudni valamit azon kívül, amit eddig elmondtam kérdezz ám nyugodtan. - MOndtam neki bátorítóan, bár már örültem neki, hogy már sokkal lazábbnak mutatkozott, mint pár perccel ezelőtt. Nagyon jól elbeszélgettünk és ennek rettenetesen örültem szintúgy. |
- Azért azt gondoltam, hogy nem vagy olyan. - Mondtam mosolyogva.
Igaz, gondoltam, de azért sikerült leadnom valamennyit a nagy izgalmamból és újra képes voltam normálisan gondolkozni és értelmes mondatokat kimondani.
- Három hete, de úgy emlékszem, hogy ezt már kérdezted egyszer. |
Ahogy vártam ,tényleg nagyon meglepődött. Először csak mosolyogtam, de miután sikerült egy "wow"t kinyögnie hallkan felnevettem. Láttam az arcán, hogy küzködik még valami mondat összeszedésével, s hamarosan sikerült is neki.
- Hé, azért nem vagyok ám öreg róka, aki mindenkinek leharapja afejét. Két éve csinálom. - Védekeztem, hogy ne legyen már annyira elájulva.
- Jut eszembe, mióta élsz LA-ben? - Kérdeztem kíváncsia ncsak, hogy ne hagyjam szegényt békén. |
Meglepődtem. Producer? A Pink Studionál? Hirtelen elakadt a szavam, nem tudtam rá mit mondani. Gyorsan összekapartam magam és próbáltam egy normális mondatot összekaparni.
- Wow.
Ez nem jött össze. Na, fussunk neki mégegyszer, hátha majd most.
- Mármint... az nem semmi!
Hirtelen ennyi tellett tőlem, másodjára valamivel normálisabbat sikerült kimondanom, de még ez sem volt tökéletes. Inkább csendben maradtam, mert tudtam, hogy nem vagyok képes normálisabb reakciót kinyögni. |
Chloe Smarter
- Ugyan, nincs mit. Őszinte voltam. - Mosolyodtam el, aztán pár percig csend állt be. Legalább volt időm elgondolkodni azon, hogyan mutassambe Lana-t a stúdióban, de egyelőre egy ötletem sem volt. Így maradtam annála formulánál, hogy majd adja magát a dolog. A lány kérdése kizökkentett a gondolataimból. Úgy döntöttem most már elmondom, lesz ami lesz.
- Producer vagyok a Pink Studio-nál. - Feleltem halvány mosollyal. Fel voltam készülve rá, hogy meglepődik, de okom volt rá, hogy nem mondtam el eddig. Nem szerettem volna, ha izgul, emg nem volt szokásom nagyképűsködni sem. Úgyhogy azt gondoltam, így mindketten jobban járunk mindenféle tekintetben. Azért kissé szorongva vártam areakcióját. |
Látszott Chloe-n, hogy érdekli az éneklésem, de nem hittem volna, hogy ennyire.
- Köszi. - Mosolyogtam. - Igen, a szöveg saját.
Ekkor eszembe jutott, hogy még mindig nem árulta el, hogy mivel foglalkozik. Vettem a bátorságot és megkérdeztem.
- Egyébként, csak kérdezem, mert az előbb nem válaszoltál rá. Te mit dolgozol?
Érdeklődve vártam, hogy mit válaszol, miért nem mondta el az előző kérdésemkor. Közben töprengtem, hogy vajon mit, de nem tudtam rá magamnak választ adni, így inkább csak ránéztem. |
Chloe Smarter
Halvány mosollyal üldögéltem Lana mellett, s vártam, hogy dönt. Felfedeztem az arcán némi vívódást, de reméltem, hogy végül úgy határoz, megmutatja a hangját. Tényleg nagyon érdekelt. S úgy látszott, a kedvemben is fog járni, mivel hallkan énekelni kezdett. A mosolyom továbbra sem tűnt el, s figyeltem a dalt, minden tekintetben. Tetszett a szöveg is, a dallam úgyszintén. Mikor befejezte bólintottam.
- Ígéretes, de komolyan. Lehetne mit kihozni belőle. A szöveg saját? - Kérdeztem kíváncsian. Az is nagyon tetszett. Nos, úgy tűnik, a lányzó két legyet ütött egy csapásra. Nem tudtam, érdemes lenne-e lerántani a leplet a foglalkozásomról, azt viszont annál biztosabban éreztem, hogy Jasmine nemsokára újabb személyt köszönthet a stúdiónál Lana által. Volt egy olyan érzésem, hogy jól ki fognak jönni. S lehet, a lány egy nap még Jasmine-nek is fog dalszöveget írni. Ki tudja? |
- Mondtam, hogy érdekes. - Mosolyodtam el.
Na az éneklés! Nem tudtam, hogy megmutassam-e a hangom, vagy ne. Legalább is így, nyilvános helyen. Végül is úgy döntöttem, hogy mindegy, nem sok mindent veszíthetek vele. Halkan belekezdtem egy dalba, aminek a szövege a saját írásom volt. Hirtelen nem jutott eszembe más. Nem énekeltem el belőle sokat, hanem csak a refrént. Mikor befejeztem, Chloera néztem és vártam, hogy mit válaszol. Reméltem, hogy nem volt túl szörnyű. |
Chloe Smarter
- Értem. - Bólintottam. Örültem, hogy lelkes és nem riad vissza az ötleteimtől, ahogy húzódózónak sem tűnt, ez pedig mégnagyobb örömmel töltött el. Látszólag szívesen mesélt is magáról, s, mint ő is mondta én is kezdtem észrevenni, hogy önbizalma feltehetően javuló tendenciát mutat.
- Ez tényleg érdeks. Bár, ha gondolod mutasd meg a hangod. Akár itt és most. Nem kell hangosan. Nem vagyok egy szakértő, de, ha már te se mtartod rossznak, tényleg nem lehet az. Szégyellnivalód biztosan nincs rajta. - Biztattam. Lehet, a végén még énekes-dalszerzőt faragok belőle. Büszke lettem volna rá. Végül is Daniella is az én kezeim közül került ki részben, s jó hamar sikeres lett a városban. Ez Lana-nak is megadná a kezd löketet, s talán még tanulmányait is tudná folytatni mellette. Bár, amilyen talpraesett lány biztos, hogy megoldja. Gondoltam én. Reméltem, erre a kérésre sem fog nemet mondani, persze az ő joga. Úgyhogy nekem most nem volt más dolgom, mint ismét várni, miközben kíváncsi szemekkel fürkésztem a mellettem ülő arcát. |
Csak bólintottam egyet Chloe válaszára. Többen is néztek már idősebbnek, úgyhogy ez nem igazán volt újdonság számomra.
- Sokan néztek már idősebbnek. Egyébként én nem érzem magam érettebbnek másoknál, de lehet, hogy csak magamnak tűnik így.
Egy kicsit belegondoltam a dolgokba. Lehet, hogy tényleg érettebb lennék? Igazság szerint talán azért nem vettem észre, mert még nem sok ember volt, akire barátként tudtam gondolni az én korosztályomból, mivel sokan kiutáltak a baráti körükből a kinézetem miatt.
- Tudom. - Mondtam. - Én régen rengetegszer nem éreztem a lábam alatt a talajt, de már egyre kevesebbszer fordul elő ilyen. Igen, persze, tudok hozni. - Bólintottam, azután elmosolyodtam. - Én is remélem, hogy fogunk még találkozni. Az éneklés pedig... Az nálam elég összetett dolog és érdekes története is van. Egyszer a mostohabátyám halott kornyikálni a szobámban, aztán bejött, hogy folytassam hangosan, amit persze megtettem. Szerinte jó hangom van, de én magamnak semlegesnek találom. Se nem olyan kiemelkedően jónak, ahogy azt ő állítja, se nem borzalmasnak. De hogy ezt azért mondta-e, mert jó testvér akar lenni, vagy mert tényleg jó, na arra nem tudtam rájönni. |
Chloe Smarter
Kissé elképedtem, de hamar sikerült összeszednem magam annyira, hogy válaszolni tudjak Lana-nak a korával kapcsolatban.
- Őszintén szólva idősebbnek néztelek a korodnál. Persze ez nem feltétlenül baj. - Mosolyodtam el, igyekeztem megnyugtatni a lányt, mielőtt bármi rosszat gondolna. - Nem hízelgésből mondom, de, ha engem kérdezel, sokkal érettebb vagy a korosztályodnál. - Mondtam szokásos komolyságommal, mint általában, most sem féltem kinyilvánítani a véleményem. Bár Lana-t olyan fajta lánynak gondoltam, aki inkább felhasználja, mintsem elveti a kritikákat. Ez abból is látszott, hogy a szövegeivel kapcsolatban elbizonytalanodott a rossz véleményeket hallva, vagy csak egyszerűen nem volt önbizalma. Csak ezesetben az a probléma, hogy rossz oldalról kapja az ívet.
- Ugyan már. Mindenki életében vannak olyan részek például a munkában, amikor nem érzi biztosan a talajt a lába alatt. - Jegyeztem meg realistán. - Ha legközelebb találkozunk, már pedig remélem, találkozunk még, hoznál pár példányt? Kíváncsi lennék rájuk. Persze tényleg nem musyzáj, de egyre jobban érdekelnek. - Lelkesedtem tovább. - Egyébként te magad is énekelsz, vagy csak szövegeket írsz? - Kíváncsiskodtam tovább, hiszen tudnom kellett, milyen pályára ajánlhatom újonnal felfedezett ismerősöm. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
