|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:21 - |
A város szélét övezi. Természetes környezet, friss levegő, sétányok, padok és minden egyéb, ami a kikapcsolódáshoz kell. A látvány sem utolsó! |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Óó, értem. Én inkább csak nézném. -Mosolyodtam el, majd kíváncsi voltam, ez után vajon milyen dolgot fog felvetni. Ez után egy teljesen normális kérdést tett fel, így most én is maradtam a normálisabb válaszoknál. -Nem, ülj csak le, ha szeretnél. -Sóhajtottam halkan, és beletörődtem, hogy egyenlőre fel kell hagynom a pihenéssel. Mert hogy egy ilyen sráccal nem lesz pihenés beszélgetni, abban biztos voltam. De legalább megkérdezte, és nem csak levágta magát mellém. Na, jó, az érdekes lett volna, mert valószínű felborult volna a pad, mert a végén ültem, de mindegy is. Érdeklődve vártam, most mit fog mondani, én egyenlőre nem törtem meg a csendet. |
Szóval Meara. Szép név, de nehéz megjegyezni, szóval mindjárt egy becenéven kezdtem törni a fejmet. Manócska. Vagy Manóka, esetleg Manó.... Hmm... Még ezen gondolkodtom kell.
Figyeltem amit mond, és fel is kuncogtam rajta. Szóval nem lesz egy könnyű eset, de kit érdekel?!
- Ez a film változat és a szépség szerepét töltöd be. - mosolyogtam már kevésbé sármosan.
- Esetleg leülhetek? Nem zavarok? - kérdeztem. Néha elcsodálkozom azon,hogy maradt valami bennem abból a jó neveltetésből amiben részesültem, pedig régebben igyekeztem kiirtani magamból az illemtudást, de ez van... |
Épp azon törtem a fejem, vajon mit kéne még am elintéznem, és, hogy képes leszek e egyszer arra, hogy felálljak innen, és visszainduljak, mikor egy hangot hallottam meg nemmessze magamtól. Felvont szemöldökkel pillantottam fel a hang tulajdonosára. Örvendek. Meeara vagyok. -Mosolyodtam el. -amúgy ez most a musical, vagy a film változata a szépség és a szörnynek? -Kérdeztem. -Amúgy pedig nem tudnék rólla, hogy szerepet osztottak volna nekem benne. Főleg nem főszerepet. -Tettem még hozzá. Persze tisztában voltam vele, hogy ő nem pontosan így gondolta amit mondott, de ezt mind halál nyugodtan sikerült előadnom, és szerencsére még utána sem nevettem el magam. Kíváncsi voltam, erre milyen reagciót kapok. |
Békésen sétálgattam a parkban és össze-vissza tekingéltem hátha látok egy csinos lányt akire rávethetem magam. Általában nem tartott sokáig megszereznem egy lányt magamnak, csak ha azt énis úgy akartam. Néha szeretek eljátszadozni velük, mint az oroszlán a friss hússal... Várjunk, ez nem is volt a legjobb hasonlat ehhez,de mindegy. Szóval a nap sütött, mégsem volt túl meleg. Egy szürke póló, fekete bőrdzseki és egy sötét farmer egy tornacsukával volt rajtam. Sosem szoktam sokat gondolkodni azon mit vegyek fel, de azért mindent a stilusomhoz megfelelően. Ahogy tekingettem jobra-balra egy csinos kis teremtést láttam meg. Cuki kis pofi. Ez nálam mindig nyerő. Sármosan elvigyorodtam és odamentem at előttem sétáló hölgyikéhez(ez Mea :D )
- Hello. A nevem Felix. Na és téged hogy hivnak szépségem? - vigyorogtam sármosan, de próbáltam visszafogni magam több-kevesebb sikerrel. |
Mikor szabadulni tudtam kicsit a folyamatos pörgésből, és a stúdióból, ahol egyfolytában volt mit csinálni, utam a park felé vettem. Ugyan nem zavart, hogy sok a teendő, sőtt, örültem is neki, nem volt időm unatkozni. Nos, meg így az egyetemen sem töprengtem, ami amúgy nagy dilemma lett volna, ha van rá időm, de nem volt, és azt hiszem, jobb is így. Meg ha csitultak volna az események, akkor belevághattam volna, akár levelezőn is, de maradhat ez így egyenlőre. Én tökéletesen jól éreztem magam, és valljuk be, nem voltam lekésve semmiről. Megkönnyebbült mosoly kúszott arcomra, mikor végre beértem a kicsit csendesebb környezetű helyre, ez valahogy az otthonomra emlékeztetett, na, meg volt itt pár szép emlékem. ezen elmélkedve haladtam, élveztem, hogy süt a nap, és egyenlőre nem is tudtam, merre is tartok. Végül az egyik padnál megálltam, majd letelepedtem rá. Nem hoztam magammal semmit, elvoltam azzal, hogy csak úgy nézek ki a fejemből, az embereket lesem, vagy épp lefoglalom magam a saját gondolataimmal. Valljuk be, azokban is simán el tudtam merülni, legalább annyira, mint példáúl egy könyvben. |
Szertettem a parkot, sokszor üldögéltem itt szerettem a zöld helyeket. Sütetni az arcom a napfényben igazi élmény volt ilyenkor. Nézni az úszó felhöket az égen. Elmélkedtem... |
 - Rendben, megértem, hogy még dolgod van és én is örülök a találkozásnak! Jó, majd felhívlak.
A dühös kutyáknál én is elnevettem magam.
- Viszlát! - Köszöntem el én is, majd odaintettem.
Egy ideig még a parkban üldögéltem, de megbizonyosodtam róla, hogy nem sok érdekes dolog fog történni, ezért hazaindultam.
/Lana lelép/ |
Chloe Smarter
- Remek. - Húzódtak mosolyra ismét ajkaim. - Akkor ez is letudva. - Tettem hozzá, majd diszkréten nyújtóztam egyet, ugyan is tagjaim megint kezdtek tiltakozni a hosszas ülés ellen. Erről eszembe jutott, hogy lenne még pár tennivalom. Táskámat a vállamra kaptam.
- Ha nem haragszol, én most megyek, van még pár dolog, amit el kéne intéznem. Örülök, hogy találkoztunk, Lana. Holnap hívj akkor! A dühös kutyákkal pedig vigyázz. - Nem álltam meg nevetés nélkül. Miközben beszéltem, lassan felálltam. - További szép napot! - Búcsúztam a lánytól, majd feljebb rántottam a táskám, ami ismét lecsúszott, s elindultam. Kicsivel messzebbről még visszaintegettem a lánynak, aztán hazafelé vettem az irányt.
//Chloe el, LEZÁRT KÖR// |
Elvettem a kártyát és bólintottam. Nekem teljesen megfelelt így.
- Igen, jó lesz. - Mosolyogtam.
Közben eltettem a névjegykártyát a zsebembe, mert jelenleg semmi táska nem volt nálam, ahová tehettem volna.
Lefoglalta a gondolataimat ami ma történt. Nemrég még csak hinni se nagyon tudtam benne, hogy ez pont velem fog megtörténni, pont egy teljesen átlagosnak tűnő napon. |
Chloe Smarter
Karjaimat az ölembe ejtettem, mert már kezdtek elzsibbadni az előbbi tartástól. Összefűztem ujjaim, hogy kicsit ellazuljanak, közben azon töprengtem, hogy oldjuk meg a találkát Lana-val.
- Az lesz a legegyszerűbb, ha holnap megkérdezem Jasmine-t. - Mondtam, majd kis ideig a táskámban keresgéltem, végül átnyújtottam egy névjegyet a lánynak. - Ha lesz egy kis időd, hívj fel kérlek holnap délután, elmondom, mit intéztem. Remélhetőleg sikerül mindent megbeszélnünk. Jó lesz így? - Néztem rá halvány mosollyal remélve, hogy igen a felelet. Közben, míg vártam visszazártam a táskámat, majd újra magam mellé helyeztem. |
Elgondolkodtam, hogy mikor kéne bemenni.
-Nekem délutánonként bármikor jó, fél kettő vagy kettő környékétől normálisan elérhető vagyok. A nap meg nekem teljesen mindegy.
Nem volt betervezve programom egyik napra sem, ezért biztosan jó volt bármelyik délután.
- De végül is, nem teljesen tőlem függ, attól is, hogy Jasmine mikor ér rá fogadni. |
Chloe Smarter
- Jó ötlet. - Hagytam jóvá Lana javaslatát. - Inkább arról kéne beszélnünk, neked mikor lenne alkalmas bejönni a stúdióba? Mert Jasmine-vel is le kéne egyeztetnem a dolgot, akkor pedig két legyet ütünk egy csapásra. Meg végül is én már láttam a szövegeidet. - Mosolyodtam el. - Úgyhogy azt hiszem, hamar elintéznénk a dolgot. - Tettem hozzá, majd türelmesen vártam. - Én megpróbálok alkalmazkodni, végül is az iskolai tanrend kötöttebb, én pedig át tudok tenni pár napirendi pontot máshová egyszerűbben. - Bátorítottam tovább, ha esetleg visszariadt volna attól, hogy ebben a helyzetben most neki kell határoznia. |
Bólintottam. Megértettem a lényegét annak, amit Chloe mondott.
- Végül is, simán visszavághatnak, amíg vannak hozzá jogaik.
Bár ez magától értetődő volt. Lehet, hogy nekik lett volna rosszabb, nem pedig az újságíróknak. Akik persze nem az igazságot írják.
- Mindegy, szerintem hagyjuk a témát. - Javasoltam. - Úgyis lesznek még, akik képesek ilyen elvetemülten fájdalmas hülyeségeket kitalálni. |
Chloe Smarter
- Ennek örülök. Nyilván nagyobb városban jobb eséllyel találsz olyanokat, akiknek hasonló az érdeklődési körük a tiédhez. Ez legalább egy előny a pletykákkal szemben. - Mosolyodtam el ismét. - De hidd el, innen már csak felfelé mehet a dolog. A perelésre visszatérve pedig lehet, csak mégtöbb rossz kerekedett volna belőle, nyilván nem hagyták volna magukat az újságírók sem, míg nem veszik el tőlük az írási jogot. Lehet Jasmine-ék nagyobbat estek volna, mint amennyit elértek volna vele. Ezt is számításba kell venni. - Magyaráztam. - Csak azért tudok ennyit, mert a nővérem ügyvéd, és hát ragad rád valamicske, ha ilyen emberek mellett élsz. - Nevettem fel. - Bár nem vagyok egy zseni jogból, meg sem fordult a fejemben, hogy én is ilyen pályára menjek. - Ráztam meg a fejem gyorsan, mielőtt Lana téves dologra következtetne. |
- Én már a beperelést egyből megtettem volna a helyében.
De tényleg megérdemelték volna a beperelést. Vagy írjanak normális dolgokat, vagy viseljék el a következményeket.
- A suliban sikerült, van egy viszonylag normális baráti társaságom, akikkel el tudok lenni. Az előző lakhelyemen meg nem igazán voltak ilyenek, sőt, szó szerint senki. Szerintem ez még jobb hely, mint Manchester volt. |
Chloe Smarter
Bólintottam. - Én sem akartam hinni a szememnek, mikor először megláttam. Bár, remélem is, hogy nem terveznek újabb ilyesféle akciót, mert Jasmine biztos, hogy képes lenne beperelni őket. Egyébként megérdemelnék. Bár lehet, annak, aki ilyen környezetben nőtt fel ez jobban megszokott, végül is akármennyire is próbálnánk ezt titkolni, az összes nagyvárosban ezt csinálják. New York, Hollywood. Bevallom őszintén én sem szeretnék ilyennel szembesülni, mikor beindul a karrierem. Bár a produceri munkának ez a nagy előnye, hogy, ha a háttérben vagy ,kevésbé tudnak kicsinálni. Persze attól még ki tudnak. - Grimaszoltam. - Mindegy, reméljük, hogy nem lesz több ilyen. - Tekintettem lezártnak a témát egy sóhaj kíséretében, s inkább visszakanyarodtam az előző tárgyunkhoz.
- És sikerült a suliban megtalálnod a helyed? Vagy egyébként jól érzed magad itt? - Kíváncsiskodtam, reméltem, nem veszi tolakodásnak. Bár úgy gondoltam, a röpke idő alatt, mióta ismerjük egymást barátinak nevezhető viszony alakult ki Lana és köztem, s reméltem, hogy ez a jövőben sem fog változni,s beszélhetek vele ilyen bizalmas témákról. |
Csodálkozva hallgattam a történetet.
- Azt tudtam, hogy mindig sokáig szoktak elmenni a kicifrázásokkal, de hogy ennyire! - Hitetlenkedtem. - De legalább lekerült.
Ez már tényleg durva volt. Én is olvastam már nem is egy kemény pletykát, de ez messze rosszabb volt azoknál. Hihetetlen volt számomra, hogy ezt csak úgy képes volt valaki kitalálni, egyáltalán hogy a gondolat megforduljon a fejében.
- Mindig is furcsáának tartottam a pletykalapok íróit... - Mondtam. - De azért az ilyenek, az mindennek a teteje. Bár legalább lentebb adták, mostanában én se nagyon olvastam ilyeneket sehol. Remélem, ezt meg is tartják egy ideig és nem hozzák vissza a mindent-kitalálok-és-alap-nélkül-kiírok nevű hülye szokásukat.
|
Chloe Smarter
Csodáló megjegyzésére csak bólintottam egyet, majd kérdése hallatán felsóhajtottam. Végül belekezdtem a történetbe:
- Jasmine akkor kezdett el a visszatérő albumán dolgozni, a címadó dalt vették fel éppen. Este bement a stúdióba a hegedűssel együtt, aki kísérte, hozzáteszem a lány akkor dolgozott vele először, addig főleg a stúdió zenekarában játszott. Ahogy mondtam az előbb is, ötre lett kész a publikált verzió, Jasmine-ért a férje jött el kocsival, sötétített ablaka volt, a lány viszont gyalog indult el, lévén egyedül lakott, ráadásul közel is. A reggeli újságban mindez már úgy szerepelt, hogy megkérdőjelezték Jasmine és az új lány hajlamainak mibenlétét, előbbit pluszban azzal is meggyanúsították, hogy férjével megromlott a kapcsolata, és a gyermekeit sem szereti kellőképpen, merthogy van két lánya, állítólag késsel is nekiment a párjának. Aztán még aznap persze lekerült a címlapról a mocsok, szerencsére elfogadták Jasmine védését és így mindkettőjük neve tisztázódott. Azóta hála a jó égnek ekkora horderejű gond nem volt, és a feltételezések sem rontották meg a munkaviszonyukat, Jasmine és a férje is boldogok. Visszatérve az énekesnő munkapartnerére én magát a lányt személyesen nem ismerem, csak a húgát, aki szintén a stúdiónál dolgozik. - Meséltem. Végül is nem is volt olyan vészes elmondani, mint amennyire tartottam tőle, sőt, örültem, hogy kiadhattam magamból. - De azóta nem is emlegetik ezt az esetet, szerencsére. És úgy látszik, az újságírók is visszafogták magukat. - Tettem hozzá hallkan célzásértékűen, majd vártam a reakcióját. |
- Este nyolctól hajnali ötig? Az szép!
A pletykák pedig így is-úgy is feltűnnek mindenhol. Elkerülhetetlenek. Ha még van is némelyiknek valóságalapja, az újságírók biztos, hogy hozzáírnak még valamit, amihez a legkisebb köze sincs az "áldozatnak".
- Mert mi volt február végén?
Tényleg érdekelt, hogy mi történhetett. Találgatni meg nem találgattam, mert biztos, hogy melléfogtam volna vele, így hagytam, hogy Chloe mesélje el, persze, ha akarja. |
Chloe Smarter
Mosolyogva figyeltem Lana-t. Úgy látszott, sikerült belé is átöntenem a lelkesedésemet, ennek pedig őszintén örültem, mert amennyi energiát felemészt majd a munka, szüksége is lesz rá.
- Nem viccelek, elképesztően tud örülni dolgoknak, legyen az egy sikeres dal, egy jól sikerült koncert, vagy egy új arc a társulatnál. - Mosolyogtam. - És elképesztően maximalista. - Húztam el a számat. - Amivel nem is lenne baj, csak néha olyan otromba pletykák születnek például abból kifolyólag, hogy este nyolctól hajnali ötig képes bent dolgozni egy dalon, hogy azt el sem tudod képzelni. Február végén volt egy elég mocskos esete, nagyon nem szívesen emlékszem vissza rá. Remélem, te kisebb belépővel megúszod a dolgot. - Még a hideg is kirázott az aznapi újságot olvasva, de tényleg. Ennek ellenére nem fogom megtagadni, hogy elmeséljem a történetet Lana-nak, ha megkérdezi, de fölöslegesen inkább nem kezdtem bele, eszem ágában nem volt elijeszteni a dologtól, ha már egyszer megnyertem az ügynek. Pedig sajnos erre is fel kell készülnie és jobb, ha a rossz oldalt is látja egy kicsit. Persze ez nem jelenti azt, hogy ő is így fog járni, ezt őszintén reméltem. Mert tényleg nem kellemes. Csak sajnos ez a szakma velejárója, mint tudjuk. Bárcsak ne lenne az... De azt hiszem, ez ellen nincs mit tenni. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
