|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:21 - |
A város szélét övezi. Természetes környezet, friss levegő, sétányok, padok és minden egyéb, ami a kikapcsolódáshoz kell. A látvány sem utolsó! |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - Biztonsági őrök? - vigyorodtam el. - Minek kellenek? Csak az idegbaj kerülget tőlük, hogy minden lépésemet figyelik, meg ha valaki egy fél centivel közelebb áll hozzám, mint ahogy azt ők gondolják, rögtön kicsapják a balhét. Aztán vagy az aktuális rajongót ütik le, vagy engem akarnak elrángatni onnan.
Azt pedig utáltam... Ha valamit én akarok, vagy megengedek, abba ne ugassanak bele.
- Úgy csinál némelyik, mintha egy tehetetlen csitri lennék, aki egy tollpihe érintésétől is életveszélyes sérüléseket szenved - tettem hozzá. - Idegesítőek. Szóval nélkülül járkálok. |
| Lou Curtis
Elégedetten bólintottam, majd hátradőltem a padon. A tegnapi időjáráshoz képest hűvösebb volt, de amúgy meg szépen kiderült az ég. -Szóval itt ülsz a parkban. Hol vannak a biztonsági őrök? -néztem szét mosolyogva. Én nem szeretem, ha a hátam mögött loholnak, ezért egyedül szoktam sétálni. Kíváncsi voltam, vele mi a helyzet Érdekes volt így beszélgetni, hiszen mind mások vagyunk egy kicsit élőben, mint a YouTube-on. És persze még ennél is másabbak a négy fal között. |
- Akkor örvendek a szerencsének vagy a balszerencsének. Attól függ, mi lesz - mondtam, aztán elfogadtam a kézfogást. - Beszélgetni velem bármikor lehet - vontam vállat vigyorogva.
Hagytam, hogy ő kezdjen bele valamilyen témába, ha már annyira akar beszélgetni. Nekem hirtelen amúgy se volt ötletem, a tipikus "mizu?" vagy "hogy vagy?" kérdések meg egyszerűen elcsépeltek lettek volna. |
 -Ohh, hát, ez esetben...-gondolkoztam el. Hát ja, tényleg nem játszom túl jól a lelkes rajongót. Nem mindha nem láttam volna belőlük eleget életemben, egyszerűen csak másra szakosodtam a színészet terén. Például az arcizmaim egész edzettek voltak a napi 24 órás használattól: volt, hogy arra ébredtem éjszaka, hogy vigyorogva fekszem az ágyban. De nincs mit tenni, a fanok a boldog emberekre buknak. -Csak beszélgetni jöttem. Lou vagyok. -Kezet nyújtottam neki, mintha mi sem lenne természetesebb. Vezetéknevet direkt nem mondtam, de talán nem is számított, hiszen a csaj így sem igazán tudta, ki vagyok. Jobbnak láttam magamon tartani a napszemcsit és a kapucnit, hogy élvezhessem ezt a kis csodát. |
- Nem tűnsz fanatikus rajongónak - állapítottam meg. - Ne próbálj átbaszni, nem olyan egyszerű - vigyorogtam.
Nálam a fanatikus rajongó fogalma egyenlő volt azzal, aki óvszert dobál a színpadra, vagy váratlanul odajön is megölelget, meg kitépi a hajam, hogy neki mostantól eredeti ametiszthaja van, egyenesen Amethysttől, amit ő szépen átkreál magának póthajformába. A normális rajongó meg diszkrét, talán habog valamit, aztán egy normális "ereklye" megszerzése után szinte azonnal lelép.
De ez a srác egyik se volt ezek közül. Szóval akkor erről ennyit. |
Helyet foglaltam mellette, gondoltam, ketten is elférünk a padon. -Fanatikus rajongó. -vontam vállat. Ritka, ha nem ismernek fel, de nem vettem a szívemre, inkább úgy döntöttem, kihasználom a helyzetet. Alig vártam, hogy valamelyik bokorból megcsillanjon a vaku. Azt jelentené, hogy valakinek nagyon szép napja lesz és estére pedig minden bizonnyal megírják a "viszonyunkról" szóló cikkeket. Kivéve persze, ha mások sem ismernek fel. Akkor valószínűleg photoshoppal kiretusálnak Amethyst mellől, mielőtt felnyomják twitterre. |
Éppen elbambultam, amikor valaki megszólított. Ebben némelyik napomon különleges tehetség tudtam lenni... Alig láthatóan megráztam a fejem, aztán válaszoltam.
- Aha - mondtam szűkszavúan, aztán bólintottam egyet. - Te pedig...? - kérdeztem vissza.
Amennyire be volt öltözve, nem ismertem fel, ki lehet ez. Szóval muszáj volt a kérdésre támaszkodni: az mindig biztosabb. |
Ma megint szétnéztem a stúdióban, hogy ha egyszer rászánom magam, és tényleg nekikezdek valami értelmesnek, ne tévedjek el olyan sokszor. Sajnos kedvenc szőke barátommal nem futottam össze, pedig már igazán szívesen megismertem volna közelebbről. A kis yERLP-es vitánk óta folyton róla kérdezgettek, és gondolom, őt sem kerülték el a kapcsolatunkról találgató riporterek. Sosem mondtam, hogy nem bírom, sőt, igazából nem is nagyon ismertem. Egyszerűen cask olyan buzisnak tűnik, és kész. Az ilyen embereket élmény zaklatni. Nagyjából három háztömbnyit sétáltam, de a kapucnis felsőmnek és a napszemüvegnek köszönhetően csak kevesen állítottak meg fotóért vagy autogramért. Nem, mintha nem élvezném a hírnevet, de néha jól jönne egy kis magánélet.
Ehhez képest az első, akit megláttam a parkban, a lila hajú csaj volt az újságokból. Nagyjából annyit tudtam róla, hogy mostanában közös stúdióban dolgozunk, és hogy tavaly elég felkapott lett az új számaival. -Amethyst, ugye? -álltam meg előtte vigyorogva. Nagyjából úgy nézhettem ki, mint egy egészen elszánt, és talán a kelleténél egy kicsit magabiztosabb rajongó talpig beöltözve. Zseniális. |
Kissé unalmas napot tudtam magamének, szóval úgy döntöttem, kezdek magammal valami érdemlegeset. Na jó, még ha nem is teljesen érdemleges, akkor sem otthon, a szobámban rohadok. Nagy felhajtású helyhez nem éppen volt kedvem meg hangulatom... Így maradt a park tökéletes helyszínnek. Nem vittem magammal túl sok mindent, csak a mobilomat meg egy kevés pénzt, arra az esetre, ha hazafelé betérek valahová, bár azt se nagyon terveztem. De ki tudja még.
Szóval a park egyik padján ücsörögtem, és az embereket bámultam. Zseniális időtöltés... |
 - Igen, nagyon sokat tanult és hozzáteszem ehhez nem éppen illik az a tény, hogy még csak 23 éves. - mondtam még mindig elcsodálkozva, mert bizony akárhányszor belegondoltam ebbe mindig elfogott a csodálkozás, hogy hogy volt képes ennyi idősen ilyen sok nyelven megtanulni. Na, de persze ez tehetség kérdése innentől kezdve. - Igazán? - kérdeztem vissza lelkesen. - Hidd el szupi lenne, megismerhetnéd Eugene-t, nagyon jó fej és segítőkész. Ami pedig a kalandos részt illeti tényleg nem kellene csalódnod benne, mert mellette mindig akad valami izgalmas dolog. - magyaráztam meg a tényeket és közben rejtélyesen elvigyorodtam, mert néhány régi emlék jutott most az eszembe. - Amúgy nyáron lenne az idézőjeles kirándulás, nyugodtan gondolkozz rajta, nekem bármikor szólhatsz és ha nem akarsz jönni, nem fogok megharagudni, mert tudom, hogy te egy nagyon rendes és kedves lány vagy. És ami azt illeti nem sok ilyen embert ismerek mint te, nagyon örülök, hogy összefutottunk. - mondtam egy mosollyal Angire nézve. |
- Hűha, az nem semmi. Mennyit kellett tanulnia ehhez - fogtam meg a dolgot nem épp arról a végéről, ahonnan a legtöbb ember gondolta volna. Én valahogy soha sem tudtam sokat tanulni, úgyhogy ez nekem egy külön dolog volt, valaki, hogy képes erre. Jó, az is egy másik szempont, hogy, ha szereti az adott dolgot, nyilván könnyebben megy.
- Érdekes lenne, az biztos. Végül is evállalnám - vallottam be kis gondolkodás után. De tényleg nagyon kedves volt Harry-től, hogy így meghívott ennyi ismeretség után, nagyon meglepődtem rajta, viszont jól is esett. Tovább sétáltam mellette, azon gondolkoztam, miről beszélgessünk. |
- Értem, az nagyon jó lenne. - mondtam lelkesen mikor mondta, hogy bemutatna az illetőnek. - Kell az biztos, nem mellesleg nagyon sok nyelven tud, latinul, ógörögül, arabul, héberül meg még van pár. - jegyeztem meg, de inkább nem soroltam fel az összeset, mert magam is beleszédültem. - Ugyan van amelyik nyelv nem nehéz, biztosan menne neked is. - szóltam bíztatóan mosolyogva. Arra amit mondott egy percre elcsodálkoztam. - Dehogy lennél útban, tök jó lenne, elmehetnék felfedezni, kutatni dolgokat nagyon izgalmas és kalandos, de persze nem kényszer csak felajánlás volt. - mondtam mert egyáltalán nem akartam rá kényszeríteni a dolgot. - Amúgy szívesen, én szeretem, ha vannak mellettem barátok akikkel együtt tudok lenni. - magyaráztam széles vigyorral a számon, majd felbámultam az égre amin épp akkor húzott el egy repülő, tejcsíkot hagyva magaután. |
- A színházban biztos összefuttok majd párszor. De azért bemutatlak titeket egymásnak szívesen, bár ő tipikusan az az ember, akit nem lehet nem észrevenni - mosolyodtam el, aztán kíváncsian hallgattam tovább. - Hűha, ahhoz aztán kell tudás. A szóban forgó ismerősömnek is van valami ilyesféle kapcsolata, azt hiszem dolgozott egy időben múzeumnak, mint fordító, de nem akarok hülyeséget mondani, majd inkább tőle kérdezd meg - mosolyogtam rá. - De a nyelvek engem is mindig érdekeltek, csak nem vagyok elég türelmes ahhoz, hogy meg is tanuljam őket - nyilvánítottam magamról rögtön véleményt.
- Nagyon köszönöm, de nem hiszem, hogy sok hasznomat vennétek, inkább csak akadályozó tényező lennék - néztem a szemeibe. - De köszönöm az invitálást - tettem hozzá, tényleg nem szerettem volna, ha visszautasításnak érzi, ami goromba, mert nem így |
- Rendben van. - mondtam egy lelkes mosollyal és azon gondolkoztam vajon melyik művemet is adjam majd neki oda, elvégre volt vagy négy amit már megírtam. - Szerintem nagyon izgalmas bár valóban van bennük valami félelmetes főként az Egyiptomi dolgokban, a mumifikálás meg a múmiák meg ilyenek. - jegyeztem meg és vágtam egy izgatott vigyort. - Kelta? - kérdeztem majd bólintottam. - Az is tök jó, mármint a keltákról is sokat olvastam, majd szívesen elbeszélgetek azzal az emberkével, biztosan tudna nekem újdonságokat mondani. - mondtam mert az ilyen dolgokra mindig vevő vagyok és imádom a régi kultúrákat civilizációkat. - Áh ugyan... - legyintettem - annyira nem veszélyesek, inkább nagyon izgalmasak, elvégre új dolgokat fedezünk fel, nem mellesleg az ismerősöm nyelvész, és sok ősi nyelven ért ami szerintem nagyon jó. - meséltem közben elábrándoztam, mert én is ilyen szerettem volna lenni. A biciklis után néztem némileg dühösen majd Angie felé néztem egy lelkes és vidám mosollyal. - Ha akarod majd beszélek a régészmesterrel és megkérem, hogy téged is vegyünk be és akkor részt vehetsz benne, egy igazi ásatásban. - ajánlottam fel vidáman és érdeklődve néztem rá. |
- Akkor szívesen várom majd az írásaid - mosolyogtam rá. Nekem az elmúlt időszakban nem igazán volt időm ilyesmivel foglalkozni a sok színházi munka mellett, de reméltem most, míg ismét kiépül a rendszer, majd megint tudok egy kicsit olvasgatni. Még azt is el tudtam volna képzelni, hogy Harry egyik művéből színdarabot csinálnak, vagy csinálunk esetleg. Milyen bulis lenne már!
- Én is mindig nagy szemekkel figyeltem törin, de nekem az ilyen régi korok dolgai elég félelmetesek. nem vagyok egy bevállalós ember. Viszont ismerek valakit, aki a színház zenekarában is dolgozik, mondjuk ő inkább a kelta kultúrában és történelemben van otthon, de réginek az is régi - meséltem. Elvégre is, ha még nem hallott róla, lehet érdekelné, csak azért mertem felhozni, mert azt nem említette.
- Wow, ez nagyon jól hangzik! Biztos jó lesz majd. Mondjuk állítólag az ilyen ásatások veszélyesek - mondtam a végét kissé riadtan, mert félreugrottam egy biciklis elől. - Megáll az eszem - csóváltam a fejem, de aztán ismét felzárkóztam Harry mellé. |
- Igazán! Annak nagyon örülnék, ha elolvasnád. Hiába kérem a nagynénémet neki sosincs ideje... - szóltam lelkesen és majd kiugrottam a bőrömből amikor felajánlotta, hogy elolvassan az irományomat. - Igen én is imádok olvasni, mindig veszek valamit a kezembe amit olvashatok, de a Drámákkal én sem vagyok jóban. - mondtam és egy mosollyal néztem Angie-re, majd mikor a régészetes témára tértünk elvigyorodtam. - Az ókor ami a legjobban érdekelt, de szeretem az őskort is, mert az is nagyon érdekes. Elég sokmindent tudok ezekről a korokról, mindig olvasgattam, meg kerestem róluk információkat újdonságokat. Nagyon beleástam magamat ezekbe a témákba, sőt van egy régészmesterem is, aki sokat segített nekem, ő egy igazi régészprofesszor. - meséltem lelkesen és közben elgondolkodtam azon, milyen lenne egyszer eljutni egy ásatásra, Egyiptomba, vagy Szíriába vagy valamelyik Közel-Keleti országba. - A nagynéném tudtán kívül a régészmester megígérte, hogy elvis majd egyszer magával egy igazi ásatásra, ahol majd segíthetek neki a kutatásban. - jegyeztem meg és elöntött az izgalom és a vágy, hogy máris indulhassak. Arcom csak úgy sugárzott ahogyan Angie felé pillantottam. |
- Igazán köszönöm - mosolyodtam el szélesen, mikor kijelentette, hogy nem vagyok unalmas. Mondju ezt már sokan mondták és volt olyan is, hogy rosszmájúan, de tudtam, hogy Harry pozitívan érti a dolgot és tényleg csak jó értelemben mondja. Ez pedig nagyon jól esett. Fél szemmel az utat figyelve, figyelmem másik felét rá irányítva hallgattam tovább, amit mondott. Aztán a regényírásra felcsillant a szemem.
- Hűűű, erre kíváncsi lennék - vigyorodtam el. - Ha olvasóközönség kéne és megbízol bennem annyira, szólj nyugodtan, szívesen elolvasom - ajánlkoztam rögtön lelkesen. - Imádok olvasni. Ha van időm rá, mindig hordok magamnál valamit, bár inkább a ponyvairodalmat kedvelem és nem a magasröptű fajtát. Drámákban sem szívesen játszom, mármint olyan drámákban, mint a Tartuffe - nevettem el magamat. Aztán, mikor a régészetről kezdett beszélni, nagyra nyíltak a szemeim.
- Ez komoly? Pedig szerintem nagyon jól állt volna. És azon belül, melyik kor az, ami érdekel? - kíváncsiskodtam. Muszáj volt rájönnöm, hogy melyik korszakban mozog otthonosan, mert kezdett körvonalazódni egy terv a fejemben és mindenképp meg akartam vele osztani, hogy feldobjam egy kicsit az ő ittlétét. Ha már ő feldobta az én napomat. Meg amúgy is. Érdekelt a téma, olyan... Varázslatos volt az egész, noha én semmit nem konyítottam hozzá. Lehet, hogy én is tanulok valami újat. |
- Köszi, amúgy én is bízom benne, hogy menne sőt biztos. - mondtam ki határozottan azután, hogy bíztatott a szavaival, majd hallgattam mit mesél a boszi szerepéről, közben nevettem, mert elképzeltem milyen lehetett. - Nem csodálom én is nevettem volna, elég vicces egy dolog. Egyébként te pont jó vagy így ahogy vagy, mert legalább nem olyan unalmas ember vagy aki csak egy szerepet tud eljátszani, meg nem érti a viccet. - jegyeztem meg. Tényleg nagyon jó volt Angivel beszélgetni, mert sokrétű és barátságos lány, nem egy olyan uncsi fafej akivel csak általános dolgokról lehet beszélni. - Igen szerintem is, de őket nem nagyon érdekelte. - mondtam egyetértően, de ezen már úgysem változtathattam örültem, hogy most egy jobb helyre kerültem ahol tényleg kipróbálhatom majd magamat. A kérdésére gondolkodóba estem és lepergett előttem, hogy mi is volt még ami érdekelt. - Igazából volt néhány dolog, többek között a könyvírás ami nagyon érdekel, emellett még a művészeti pálya is nagyon érdekel, mert szeretek festeni és a grafikában is otthon vagyok. A könyvírást azt a színészet mellett is akarom majd csinálni, most épp készül egy regényem, amit majd ki szeretnék adni. - meséltem lelkesen, imádtam mindezt amit felsoroltam és eszembe jutott, hogy még mikor kisebb voltam mi akartam lenni. - Kisebbként volt egy olyan álmom, hogy régész leszek amikor láttam az Indianan Jones-t. - jegyeztem meg közben mosolyogtam a dolgon, mert már el nem tudnám magamat képzelni régészprofesszorként. - Rengeteg dolog felmerült bennem, de én már csak ilyen vagyok, mindig kitalálok valamit magamnak, néha őrületbe kergetem vele a nagynénémet, mikor beszélek neki az álmaimról. - nevettem el magamat erre a gondolatra. |
- Szerintem menne - mosolyogtam rá biztatóan. Ezt már abból kiindulva biztosan ki mertem jelenteni, hogy ilyen lelkes, mivel szerintem ez a mozgatója az egészek a tehetség mellett. Arról meg tudtam, hogy van neki, hiszen a meghallgatáson már bizonyította. - Igen, az vicces volt, meg érdekes is - nevettem fel. - Egy csomó ideig nem tudtam normálisan elmondani a szövegem, mert mindig elkapott a nevetés. A rendező olykor nagyon csúnyán nézett - nevettem megint. - De nem merte azt mondani, hogy leváltat, mert mindenki más foglalt volt és nem lett volna beállós a helyemre. Amúgy tudom, hogy sok vagyok néha. De végül aztán csak sikerült jól alakítanom a gonosz boszit, bár még a mai nap is nevetek rajta, ha rágondolok - meséltem még mindig széles mosollyal. Közben lefordultam az egyik kis sétaösvényen és haladtam tovább.
- Amúgy az előző helyen nyilván nem voltak olyankreatívak, vagy nem tudom. Pedig szerintem pont úgy szerez sok tapasztalatot az ember, ha több szerepben is kipróbálja magát - véltem. Tényleg nem fért a fejembe, Harry korábbi munkaadói miért nem engedték kibontakozni a nyilvánvaló sokoldalúságát. De ezt nyilván egyedül csak ők tudják.
- Amúgy a színészeten kívül mivel szeretsz még foglalkozni? - vezettem be egy újabb témát, hogy beszéljünk egy kicsit másról is. Gondoltam, hogy ezen téren sem kell csalódjak benne, eddig közvetlennek tűnt. |
- Az kellene, kíváncsi vagyok hogyan tudnám eljátszani a rosszfiút. - jegyeztem meg mosolyogva aztán meghallgattam ő milyen szerepekben mozgott eddig, de nyílvánvalóan többen mint én. - Legalább te mást is játszhattál. Igen elég bosszantó és unalmas volt egy idő után, de hiába rám nem akartak mást osztani. - mondtam miközben körülestem a parkban. - A közveszélyes boszorkány az jó lehetett... - jegyeztem meg nevetve, mert elképzeltem Angiet és még inkább nevettem. - Én is lennék egy közveszélyes őrült, vagy bolond feltaláló az tök vicces. - mondtam félvigyorral a számon. - Itt biztosan kiharcolok magamnak valami jó szerepet amint elkezdődnek a szereposztások majd. Addig is gyakorlok majd. - vetettem fel nevetve, majd vártam hátha felhoz valami témát, közben előkaptam a zsebemből egy szelet csokit és azt kezdtem eszegetni. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
