|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 19:33 - |
 Kicsi,takaros konyha az kisebb étkezésekhez,amikor a munka miatt nem lehet elhagyni a stúdió területét.Van külön konyha is,ahol el lehet készíteni az ebédet. |
[92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 -Üdv. - Ma sajnos nem volt szerencsém a sütivadászattal, senki nem hagyott ott olyat, ami idefele jövet megolvadhatna. Nem is hibáztattam őket, elég meleg volt odakint, az is előfordulhat, hogy egyáltalán be sem jöttek az önjelölt ellátóim. Addig jó, míg senki nem veszi észre, hogy rájárok a kajára. Végül megelégedtem a szekrényben talált csokis müzlivel, és elindultam az asztal felé, ahol az előbbi csaj is helyet foglalt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy láttam már valahol, de nem jutott eszembe, ki lehet. - Maire Moore - kiáltottam fel boldogan, mikor Maire is belépett az ebédlőbe. A macskavásárlás óta nem láttam, épp ideje lett volna megkérdeznem, van-e már névötlete. Nekem nem volt kivételesen, ezért is jött volna jól a segítsége.
Megálltam az asztal mellett, aztán felváltva néztem egyikről a másikra. Csak nem ő a húga? Ezt nem gondoltam volna, tekintve, mennyire máshogy néznek ki, de kénytelen voltam erre következtetni a viselkedésük alapján. |
Nem volt valami jó napom, egy nemrég felvett énekesnek segítettem, aki megkért, hogy legyek kedves közreműködni az albumán, hátha dob a hírnevén. Hát, ha ő elég jónak tart ehhez, miért ne? Igazából egészen jó volt a dal, amihez kellett a segítségem, úgyhogy élveztem, csak a végén már nagyon belekúszott a dallam a fülembe és kezdtem megőrülni, mire azt mondta a hangmérnök, hogy jó. Így hát elsiettem a közeli kávézóba és vettem magamnak forrócsokit, meg egy pár muffint, majd visszasiettem és beléptem az ebédlőbe.
- Szia - köszöntem ameglepetésemre bent lévő Meának - sztok - egészítettem ki, amikor megláttam Lout. - Hát nem gondoltam volna, hogy valaha egy légtérben látlak titeket, nem, mintha baj lenne - ültem le húgommal szemben és odatoltam elé egy muffint. - Desszert - magyaráztam. - Jó étvágyat - tettem hozzá, aztán nagy sóhajjal hátradőltem. Fáradt voltam, nagyon. És nyűgös, mert sikerült egy kis szakmai balesetet is kiviteleznem, sajnos húrcserére kényszerültem, ami közben sikerült megvágnom az ujjam, nem is értem, hogy, ami nem fáj és nem komoly, csak kellemetlen és le kellett ragasztani, mert hát persze olyan bénán sikerült, hogy vérezzen is. |
 Elég húzós napom volt. A zenekarral próbáltam, és miután kiszabadultam a többórás próba után, egy csomóan szólítottak le különböző apróságok miatt, úgyhogy mire elértem az ebédlőig, zsongott a fejem mindenfélétől. Megdícsértem magam, hogy reggel csináltam otthon szendvicset, és elhoztam, aztán betettem a hűtőbe, aminek eredményeképp most nem kellett elzarándokolnom sehova az éhségtől kopogó szemekkel. Beléptem az ebédlőbe, aztán körbenéztem, és láttam, hogy csak egy srác van benn, aki épp a hűtőnél ügyködött valamit. - Szia. - Köszöntem közelebb lépve. Megvártam, ameddig végez, aztán ha végül arrébb állt, én is odamentem, és kiszedtem a magammal hozott ételt. - Csatlakozhatok? - Kérdeztem, aztán ha beleegyezett, leültem én is, hogy nekilássak a késői ebédemnek. |
Nem tudom, hogy hoztam össze végül, de a tervezettnél hetekkel korábban elkészültem az albummal. Nyár végére ígértem be a rajongóknak, úgyhogy akkor fogják megkapni, addig is viszont örülhetek magamnak, meg a még több szabadságnak. Legalább egy kis időm maradt addig, míg belekezdünk az első videoklipbe, meg a fotózásba, meg az olyan dolgokba, amiket a menedzsment szórakozásból akaszt majd a nyakamba.
Késő délután, a legutolsó szám legutolsó simításai után úgy döntöttem, hagyom dolgozni a hangmérnököm és lejöttem kaját lopni az ebédlőbe. Nálam sosincs, más viszont van olyan rendes, hogy tart itt dolgokat, amiket megehetek, mikor épp senki nincs a közelben. Szerencsém volt, most csak egyvalaki tartózkodott a helyiségben, az egyik itteni sminkesünk, őt pedig pont ismertem. Kockázat kilőve, hogy az ő dobozába nyúlok, mert ő mindig mindent felcímkéz, ahogy kitapasztaltam. Ahogy a csaj kisétált, nekikezdtem a hűtő átkutatásának, hátha találok valami édeset. Vagy legalább olyan legyen, amit a büfében nem árulnak. |
 Láttam rajta, hogy nem biztos a dolgéban, úgyhogy rávillantottam egy kameramosolyt. Akkor vetem be, ha nincs mit mondanom, vagy ha éppen szükség van egy kis bátorításra. Általában bejön, kivéve persze, ha az ember nincs oda-vissza Lou Curtisért.
-Sok sikert. -Ha esetleg szükség lesz rá, dolgozunk még rajta kicsit közösen, és majd eldöntjük, felkerüljön-e valamelyikünk albumára. Unaloműzőnek is tökéletes amúgy ilyeneket csinálni, ha iméd az ember zenélni és túlságosan sok a szabadideje. Vagy ha hiperaktív. Még mindig nem sikerült rájönnöm, én az vagyok-e, és ez pontosan mit is jelent. Mikor kiment a dolgaiért, én is elindultam, hátha ma sikerül felvennem valami 'maradandót'. Ez kellene, hogy az életcélom legyen. |
 Kicsit megszeppentem, mivel nem akartam olyat írni, ami neki nem tetszik, mert akkor egy csomó idő menne el. De utána felvettem egy határozott arcot és eldöntöttem, valami ispirálót írok a rajongóknak. - Rendben. Menj stúdiózni én meg neki állok - mosolyogtam rá egy bólintás kíséretében, majd kiszaladtam a ceruzárért és a papírért. Mikor visszaértem, leteledtem az asztalhoz, majd gondolkozni kezdtem a dalon. |
-Fogalmam sincs. Nincs meg hozzá az inspirációm. -mondtam ki hangosan is, mi a helyzet. Általában érzések kellenek hozzá, hogy dalt írjak, de most nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán érzek bármit is. Vagy ha igen, biztos, hogy semmi köze olyasmihez, amiből duett születhetne.
-Remélem, hogy neked van ötleted. -Őszintén fogalmam sem volt, bízzak-e Monica dalszerző képességeiben, mivel egyáltalán nem ismertem a munkásságát, de ha ide leszerződtették, biztos, hogy nem lesz probléma. |
- Igen - értek egyet vele - Rendben, de akkor inkább azt mond meg, milyen stílusban. Lassú, gyors, vidám, szomorú, meg a többi - mondom neki.Szóval úgy áll, hogy itt maradok az ebédlőben dalt írogatni. |
-Szerintem pedig az alkotás első lépése, hogy dalt írunk. -vigyorogtam Monára. Nem írtam mostanában egyetlen olyan számot sem, amiből duett készülhetett volna, úgyhogy vagy vele, vagy pedig egyedül, de neki kell állnom valamikor.
-Nekem igazság szerintem vissza kéne mennem stúdiózni. Alkoss valamit egyedül, aztán majd később visszanézek. -Én lehet, hogy nem leszek estére fáradt, de legalább annyira nem leszek kreatív sem, úgyhogy ha nem muszáj, nem mára ütemeztem volna be a dalírást. Jónak kellett lennie, szóval nem lenne semmi értelme elkapkodni. Időnk pedig van, ahogy említettem. Vagy legalább is nekem van még egy kicsi, mielőtt felakasztanám magam a lépcső korlátjáról. |
- Az alkotáshoz először kell egy dal. De ha neked már megvan, csinálhatjuk most is - mondom - Mára nem terveztem sok mindent - tájékoztatom, majd nekidőlök az ajtófélfának. |
Néztem, ahogy feláll és elindul papírt keresni, és gondolkoztam rajta egy darabig, kövessem-e. Ma nem készültem dalt írni, inspirációm sem igen lett volna hozzá, így meg biztos, hogy nem lenne belőle top 5 sláger.
-Na és mikor alkotunk? -kérdeztem, mielőtt 'útjára engedtem volna'. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a stúdióba, mert megint ideges lesz rám a hangmérnök. Nem mondom, hogy rosszban vagyunk, de nem mindenki szereti, ha elhúzom az időt. Estére meg egész mást terveztem, mint stúdiózás, csak még én nem tudtam, mit értek ezalatt. Majd kiderül, mi lesz a vége. |
- Kisérletezni... - ismétlen, csakhogy megmaradjon bennem. Szóval nem fél kipróbálni új dolgokat. Én sem. Ezért nem mentem táncot tanulni, hanem húztam a Studio-ba. Mert ki akartam próbálni, mint új dolgot. De mindegy is. Mondjuk anyum teljesen kiakadt, mikor beajánlottak és én meg elfogadtam. Lassan felálltam és kibontottam a csokit.
- Elmegyek papírért és ceruzáért - mondtam, majd elindultam. Ha jön jön, ha nem, nem jön. |
-Alternatív-rock, pop, meg ilyesmik. Szeretek kísérletezni ilyesmivel, szóval a műfaj nem akadály. Ha viszont az én image-emhez nem passzolna, írunk neked valami klasszat. -Eszembe jutott, milyen volt egyszerűen élni, feldolgozásokat előadni az utcán, és egészen honvágyam lett tőle. Amikor otthagytam, nem gondoltam volna, hogy valaha hiányozni fog. Az egyik szék támláján 'lépegettem' az ujjaimmal, leülni nem volt kedvem, de egyelőre elmenni sem. Hosszú a délután, úgyhogy bőven volt még időm alkotni valamit. |
Egy darabig csak üldögélek a kínos csöndben. Bár közben mosolygok, de nem is tudom miért, talán ösztönösen.
- És te milyen műfajban énekelsz? - kérdezem. Nem tudom, mondta-e már, ha montda is, én valahogy elfelejtettem.
|
- Hát...Igazából énekesnő akarok lenni - mondom mosolyogva és arról már egy szót sem ejtek, hogy tudok gitáron is játszani. Ez legyen meglepetesén.
- Rendben, meglátjuk... |
-Szóval dalokat írsz és táncolsz is egyszerre? -Elég ritka volt ez a kombó, főleg ilyen fiatalon, a karriere kezdetén. Abban viszont biztos voltam, hogy jót fog tenni neki a reklám, ha duettezünk. Szeretnek vagy nem szeretnek, tökmindegy, mert a negatív reklám is reklám.
-Szerintem a poptól nem áll messze az a hangzás, ami nekem kéne az albumra, de majd meglátjuk, mit alkossunk. -bólintottam. Tényleg elég rugalmas voltam ezen a téren, simán bevállaltam volna akármilyen műfajt, ha nem kellene figyelnem, hogy passzoljon a többi hangulatához. |
- Új...Mondjuk ami a szinpadi előadásokat illeti, annyira nem. A tánciskolában általába főszerepeket kaptam... - kezdek bele a mondókába, aztán harapok egyet a szendvicsbe. Ügyesen összedobtam. Na, de nem mintha akkora tudás kéne egy szendvics elkészítéséhez...
- Hát... - kezdem, de először lenyelem a falatot - Rendben. Benne vagyok. Hogy min dolgozom? - béna kis mosoly jelenik meg az arcomon. Mert ugyanis még én sem tudom. Egy dallam itt van a fejemben, csak dalszöveg kéne. |
| Még egy vágyakozással teli pillantás a kávéfőzőre, aztán követtem Monicát az ebédlőasztalhoz.-Új vagy a szakmában. -Inkább állítottam, mint kérdeztem, közben óvatosan újra végigmértem. Na nem mintha én olyan tapasztaltnak számítanék a négy-öt évemmel, de túl vagyok egy albumon és egy stúdióváltáson is. Nem voltam benne biztos, hogy jobban érzem magam ezek után, de tudtam, hogy kéne. Van egy esélyem újrakezdeni, nem szúrhatom el megint a dolgokat. -Őszintén fogalmam sincs, min dolgozol, de duettezhetnénk. Bevállalós és kifejezetten rugalmas vagyok. És kell a lemezre egy közreműködés. |
- Klasszikus és Pop - válaszoltam. Hirtelen nem jutott semmi az eszembe, ahogy ott álltam szendviccsel és csokival a kezemben. Odamentem az asztalhoz és lepakoltam. Aztán hirtelen eszembe jutott, nincs se ceruzám, se tollam. De hülye vagyok... |
-Valami albumféleségen dolgozom. -vontam vállat. Most, hogy már igazán belevágtam, kezdtem érezni, milyen lesz a végkimenetel. Egy kicsit indie-sebb lesz, mint az eddigiek, és persze ott volt, hogy már a saját számaim lesznek rajta. Ilyenkor örültem a legjobban annak, hogy volt bátorságom eljönni New Yorból. Elég sok mindent kockáztattam vele és lehet, hogy a turné ideje alatt kapom majd csak meg érte a 'büntetést'. Minden esetre eddig nem történt semmi. Reméltem, hogy ez azt jelenti, sikerrel járhat a Mentsük meg Lou-t-hadművelet. -Milyen műfajban dolgozol? |
[92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
