|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:55 - |
Valahogy így néznek ki a los angelesi utcák, amin karaktered is biztos sokszor megfordul. Hangulatosak, mutatósak, de az emberek miatt mégis meglehetősen forgalmasak. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 -Az elnököt, meg még egy-két embert. Vennem kéne egy csíkos pizsamt. Szólj majd később, oké? Az kell a pizsipartihoz, és asszem, nekem nincs olyan. Ha jól emlékszem, egyáltalán nincs egy darab sem, mert elég naturális jelenség vagyok, úgyhogy meztelenül alszom...de majd meglátjuk, Maire Moore. -vigyorogtam rá megint csak olyan sokatmondó arckifejezéssel. Ebbe az utcában már szinte csak villákat építettek, úgyhogy szépen elvegyült közöttük az én kis házikóm. -Majdnem a végén. -Errefelé nagyobb volt a biztonság is, mert nagyjából az egész terület be van kamerázva. Innen már csak öt percbe tellett elérni a kapumig és az ultrakirály három méteres fehér falamig, amire komolyan büszke voltam. Szerintem sokkal hatásosabb, mint egy sövénykerítés, még így is, hogy a tizennégy éves rajongók nagyon találékonyak lettek mostanában. -Üdv. -köszöntem vigyorogva a kapu másik felén álldogló biztonságisnak, mielőtt az beengedett volna minket az udvarba. Jó régóta nem hoztam haza senkit, de így sem lepődtek meg, hogy csajjal jövök vissza már kora délután. Hárman voltak egy műszakban egyszerre, de amúgy egyetlen ember is elég lett volna, hogy őrizgesse itt a dolgokat. Egyszerűen csak szeretem, ha eberekkel vagyok körülvéve. |
Miközben Lou szavait hallgattam, alig bírtam ki nevetés nélkül. annyira képtelen ötletei voltak.
- És kiket hívunk majd meg? - kérdeztem remegő hangon a nevetés visszafolytása miatt. Közben befordultunk, így végignéztem az utcán. - Melyik lesz az? - kérdeztem, lehet nem is itt lakott, csak úgy sejtettem. Közben rájöttem, hogy jó, hogy nekem kellene filmet választanom, de mivel most nála nézünk, nem tudom, neki milyen filmjei vannak. |
Befordultam a sarkon. Innen már tényleg közel laktam, úgyhogy reméltem, hogy Maire kibírja addig a csomagjaival. -Végül is? Szerintem legjobb barátok leszünk. Lesz olyan szivecskés karkötőnk, meg minden. Pizsipartit is rendezünk, ha gondolod. -Nem tudtam, hogy fog reagálni a legújabb és persze eléggé vad ötleteimre, szóval vártam a reakcióját. Egyszer biztos, hogy magamra haragítom valamivel. Előbb vagy utóbb, de el fogom üldözni akkor is, ha nem akarom. |
- Végül is - vontam meg a vállam. Nem hittem, hogy olyan jó barát lennék, mindenesetre kedves volt Lou-tól, hogy annak tekintett. Jól esett, tényleg. Láttam rajta, hogy nem igazán dobja fel ez az egész téma.
- Biztos, beletelik némi időbe - ha tudtam volna, biztos kitalálok neki valami jó programot, de ahhoz nem ismertem eléggé. Őszintén szólva el tudtam képzelni, hogy tényleg csokitojásokat fog majd keresgélni, kinéztem belőle, lehet, tényleg jót szórakozott volna. Vele kapcsolatban már valahogy semmin sem lepődtem volna meg. |
-Keresek én barátokat, Maire Moore. Itt vagy te. Mostantól te leszel a barátom, és kész. -Lehet, hogy vele nem fogok bulizni járni, de sétálgatni, filmezni és beszélgetni mindenképp megteszi. -Amúgy pedig járok szórakozni. Vannak haverjaim és építgetek néha emberi kapcsolatokat, ha a helyzet megkívánja, csak...Nem tudom. -Nem voltam benne biztos, mit akartam eredetileg közölni, úgyhogy inkább nem próbáltam meg befejezni a mondatot. Az ünnepek körül mindig feszültebb leszek kicsit, ilyenkor amúgy sem szeretek nagy társaságban, tömegben lenni. Haza akartam menni, de úgy igazából nagyon haza. Nem is igazából egy helyre gondoltam, inkább arra az érzésre, ami a gyerekkorom kellemesebb pillanataira emlékeztetett. Talán egy kicsit átlagosabb és kevésbé elveszett lehettem, vagy nem is tudom. Lehet, hogy akkor még reménykedtem valamiben, ami jobbá teheti az életemet. Megráztam a fejem. -Két csomag tojást fogok venni, és megkérem a takarító nőt, hogy dugja el nekem. Szerintem ez így már azért elég jó lenne. Mármint gondolj bele, Maire, mennyi ideig tartana megkeresni annyi csokit. Simán felér két medencés partyval. |
Elkönyveltem magamban, hogy Lou-nak valamilyen ismeretlen eredetű fóbiája lehet, ha fél sok olyan dologtól, amit már mások is használtak. Vagy használnak. Inkább nem mondtam rá semmit, egy használható válaszom sem volt erre, maradtam inkább a húsvéti terveknél. Furcsának tartottam, hogy ennyire nincs jóban a barátaival és valószínű, látszhatott is ez rajtam. - Akkor miért nem próbálsz meg olyan igazi barátságokat keresni? Akikkel el tudsz menniszórakozni? - kérdeztem, de utólag ez nem volt egy túl okos megnyilvánulás, akkor már mindegy volt, kimondtam. Reméltem, hogy nem mentem túlságosan messzire, igazából csak azért kérdeztem ezt, mert őszintén aggódtam érte. - Szerintem az a legjobb, ha azt csinálod, amiben jól érzed magad, bármi is legyen az. Ami először eszedbe jut és tetszik - javasoltam, aztán csendben bandukoltam tovább mellette, várva a válaszára. |
Mióta végeztem a legutóbbi albummal és a turnéval, én is elég sokat 'üldögéltem'. Na nem mintha most annyira megerőltetném magam, de több, mint fél év pihenő után jól esik megint a stúdió körül tevékenykedni. -Nem is emlékszem, mikor buszoztam utoljára. -sóhajtottam fel nosztalgikusan. -Ilyen közelre ugye nem kell, amúgy meg elég lusta vagyok, úgyhogyhogy mindenhova fuvaroztatom magam. Szerintem a tömegközlekedés nem biztonságos. Utálok hozzápréselődni ilyen csövesekhez, meg ellenőrökhöz, meg ki tudja, kik utaznak még ilyesmivel. -Lehet, hogy mégis csak bacifóbiám lenne? Automata, buszok... Régen egyáltalán nem zavart az ilyesmi, most meg irtózom a gondolattól, hogy használjam őket. Nem igazán tesz jót neked a sztárélet, Lou. -Nem kedvelem a barátaimat. Seggfejek. -vontam vállat egyszerűen, mintha ez teljesen természetes lenne. Kétszer is átgondolhatnám néha, hogyan fejezzem ki magam. -A kirakatban élek, úgyhogy muszáj, hogy jóban legyek mindenkivel. Na jó, nem mindenkivel, de erre valók a menedzserek, nem? Mármint a legtöbb dolgot megoldják helyetted. Csinálnak haverokat. -Gondolkoztam rajta, hogy visszanézek mostanban New Yorkba, de eddig még nem szedtem össze hozzá a bátorságot és az akaraterőt, meg minden. És persze még azt sem tudtam, mit csinálnék ott. Városnéző séta, vagy mi? Vegyes emlékeim kötődtek a városhoz, de jobban otthon éreztem magam ott, mint LA-ben. |
- Biztos - feleltem mosolyogva, miközben sétáltunk tovább. Tényleg nagyon kedves volt tőle, hogy felajánlotta, átvállalja a terhek egy részét, de egyáltalán nem fog ártani, ha edződöm egy kicsit. Meg, mint már korábban említettem, hozzá is voltam szokva, csak annyi cuccom volt, mint általában.
- Akkor te közelebb laksz sokkal - állapítottam meg. - Én mondjuk nem bánom, hogy többet kel sétálnom hazafelé, mehetnék akár busszal is, vagy kocsival, de az igazat megvallva nem túlságosan szeretek vezetni ennyire forgalmas helyen. Akkor inkább már megyek tömegközlekedéssel, ha nagyon rossz idő van, de legtöbbször gyalog - meséltem. - Egészségesebb így, meg bent üldögélek eleget próbán - vontam meg a vállam.
A kérdése nagyon elgondolkodtatott. Voltak már ötleteim, de még teljes egészében nem terveztem meg. - Gondoltam rá, hogy hazamegyek, így is ritkán vagyok a családommal, legtöbbször csak ilyenkor, az ünnepek alkalmával. De még nem intéztem el a repülőjegyet - sóhajtottam fel. Azt sem tudtam, mennyire olcsón úsznám meg a hazautazást. Bár kétségtelenül megérné.
- Most komolyan? Hát nem tudom, miért nem mész el barátokkal kirúgni a hámból, vagy mit tudom én? - egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy olyan menő tinisztárnak, mint Lou Curtis, nincsenek jó haverjai. Valami itt nagyon nem stimmelt, én persze nagyon bírtam, mert jó fej volt, a humora rettentő fárasztó, de szórakoztató és olyan... Gyereklelkű. Én viszont nem voltam az a bulizós típus, szóval aligha lettem volna ilyenben jó társaság, főleg, ha valószínűleg nem is leszek a városban húsvétkor. |
-Biztos vagy benne? -kérdeztem rá újra, mert tényleg nem akartam, hogy feleslegesen cipekedjen. Tényleg nem laktam messze, de azért mégis. Végül is elindultunk kifelé, úgyhogy csendben sétáltam mellette. Csak egy darabig, persze. -Innen kábé két utca. Szerintem szerencsém volt ezzel a költözés dologgal. Mármint viszonylag csendes helyen lakom, ahhoz képest, hogy itt a stúdió is, meg még egy csomó minden. -Magamban megállapítottam, hogy lehet, hogy csak a három méteres falam miatt érzem így, ami a házam köré van építve. A zajok egy részét kiszűri, na meg kicsit nehezebben jutnak be a lesifotósok is. És persze ott vannak a biztonságiak, akik kidobják őket, ha esetleg mégis sikerrel járnának. Extrém eset, de időnként megtörténhet. -Na és mik a terveid húsvétra? -Gondoltam, megkérdezem, ha már úgy is csak néhány nap van hátra az ünnepig. -Azt hiszem, idén veszek majd egy zacskó csokitojást, eldugom őket a házban, aztán pedig megkeresem. Eddig hogy hangzik? |
- Így is mondhatjuk - vontam vállat, szerintem a könyvmoly egy kicsit erős volt, de hát, ha Lou így szeretne fogalmazni. Meglepődtem, hogy ő is kedveli az olvasást, még akkor is, ha csak szigorúan unaloműző tevékenységként is, ez kellemes csalódás volt, de gyanítottam, hogy nem fogunk könyvekről beszélni. Mikor a fényképeimet említette, elnevettem magam.
- Most csak viccelsz, ugye? Ismersz egy napja, nem hinném, hogy annyira érdekes lennék, hogy tényleg rámkeress a neten és a fényképeidet nézegesd - csóváltam meg a fejem. Erről eszembe jutott, hogy én is megfogadtam, utánanézek Lou munkásságának, de ezt az ígéretemet, amit magamnak tettem, még nem sikerült betartanom. Majd idővel.
- Most biztosan nem. Ha jól emlékszem, valaki dalának az akusztikus verziójában segít - álltam meg, hiszen megérkeztünk. - Hát, itt volnánk - tártam szét a karom, most be kellett volna invitálnom, ha tényleg kávét szerettem volna adni neki, de először a kulcsaimat kellett volna megtalálnom a táskámban.
//Folyt. köv: Maire és Meara Moore háza// |
| -Szóval egy könyvmollyal van dolgom. -állapítottam meg elgondolkozva. Olvasni én is szoktam, de csak akkor, ha tényleg semmi szórakoztatóbbat nem tudok csinálni, vagy még esetleg ha egyedül akarok lenni. -Akkor a maga fényképeit nézegetem az interneten, Miss Moore. Vagy pedig papírmunka. -Jó, a munka részt kicsit eltúloztam, de gondolom lerítt rólam, mennyire is vagyok igazából.munkaszerető. Aláírom amit kell, aztán otthagyom egy asztalon. Akikkel általában együtt dolgozom, idővel megtanulnak kezelni, azt hiszem. Az biztos, hogy kell hozzám egy kis türelem. -Na és otthon van.ilyenkoe a húgod? |
Halványan elmosolyodtam, most jutott csak eszembe, hogy múltkor is kávéztunk, de nem úgy tűnt, mintha Lounak ártana a dolog, most sem mondta, hogy visszautasítaná. Belementem a kérdezősködősdibe, úgyhogy most is válaszolnom kellett.
- Elsősorban nem mivel, hanem kivel, a húgommal például, de nem igazán sűrűn, mert annak ellenére, hogy egy helyen dolgozunk örülünk, ha néha összefutunk. Rendszerint mire én hazaérek ő pont elmegy, vagy fordítva, a stúdióban is csak néha futunk össze és akkor is mázlink van. Aztán... Olvasok, minden mennyiségben, bár soha sem szoktam unatkozni, de arra is jó módszer - mosolyodtam el ismét. - Ezen kívül attól függ, sok dologgal foglalkozomszívesen, csak nincs rá igazán időm - vontam meg a vállam. - Na és Mr. Curtis mit csinál, amikor nem dolgozik, nem a rajongóival társalog és nem kávézik? - kérdeztem vissza, hadd beszéljen egy kicsit ő is. |
-Kávé, mi? -vigyorodtam el. Úgy néz ki, rajtam nem fog ki a koffein-túladagolás, mivel a múltkor is megmaradtam. Egy reggel, egy délután és még vagy hármat benyomok elszórtan, csak mert unatkozom. Lehet, hogy hosszútávon hiperaktivitást okoz és ez a bajom. -Nos, Miss Moore, a következő kérdés: Mivel tölti általában az idejét? Ha éppen nem vár vendégeket az otthonába, vagy találkozik az elnökkel? -Közben megint körülnéztem, mert bár nagyjából már ismertem a várost, de még nem jártam minden egyes ilyen kis utcájában. Persze erre is volt forgalom, de biztos voltam benne, hogy nem lesz akkora a tömeg, mint a parkban a meetingem miatt. Hát a nyugalomra vágyó kutyasétáltatós öregek sem ma fognak a szívükbe zárni. |
Úgy gondoltam, jobb, ha nem kérdezem meg, hogy milyen is Lou szerint a kibontakozós fajta, de megengedtem magamnak egy mosolyt, hadd örüljenek a fotósok. Most már így sem, úgy sem menekülhetek az újságírók túlságosan is nagy fantáziája elől, lesz ami lesz. Figyeltem, amit a fiú mond a saját terveiről.
- Értem - bólintottam halvány mosollyal. - - Nem tudom, meddig leszek még bent, nem szeretném, hogy sokat várj, tényleg - kedves volt tőle, hogy felajánlotta, de nem állt szándékomban megvárakoztatni és nem beszéltük meg Lindsey-vel, ma meddig akarunk eljutni, az pedig méginkább kérdéses volt, meddig fogunk végül.
- Jó ötlet - bólintottam megkönnyebbülten, amikor felvetette, hogy be is mehetnénk és hamarosan már az ajtót csuktam be magunk után egy megkönnyebbült sóhajjal. Olyan volt, mintha egy másik világba léptem volna be a kinti zaj után.
- Remélem, hogy megelégszenek egy darabig azzal, amit kaptak - simítottam el pár hajtincset az arcomból, ami rakoncátlanul odahullott eddig, nem is baj, legalább a képeken természetesebbnek tűnt. - Akkor, sok sikert a papírmunkához - mondtam halvány mosollyal, bár csodálkoztam volna, ha ott vannak még a papírjai, ahol hagyta őket, mielőtt elmentünk. |
-Pedig tényleg egy igazi természetes szépség vagy, abból a kibontakozós fajtából. -vontam vállat és újra felnevettem. Jól mutat majd a fotókon a fogvillantás. Nem mintha alapból keveset vigyorognék, de így kicsit természetesebb lesz a "képsorozat". -Na, az nem is rossz délutáni elfoglaltság. Megkeresem a papírokat, vagy ha elhagytam, megkérek valakit hogy szerezzen nekem újakat. Utána pedig hazamehetek, vagy pedig megvárhatnálak mondjuk itt, és akkor később leküldhetnénk még egy kávét. -Vagy amúgy másféle elfoglaltságban is benne letttem volna, de ki tudja, Maire-nek lehet, hogy már most elege van belőlem. -Bemehetünk lassan, ugye? Ne várassuk tovább azt a barátnőt. -Belöktem az ajtót magunk mögött és eltűntem a stúdióban, gondolom a fotósok csalódottságára. |
Valahol mélyen meglepettLou ilyesfajta nyíltsága, ugyanakkor örültem is neki. Szépen beálltunk az ajtó elé és mosolyogtunk, én meg közben a szokásos őszinteségemmel válaszoltam is neki:
- Nem, nem gondolkoztam még rajta. Nem igazán tartom magam fotómodellnek - feleltem. Lehet, hogy az alakommal nem volt baj, de utáltam mutogatni magam és egyébként is kínszenvedésnek tartottam, ha fényképeznek, ezért talán még örültem is neki, ha a lesifotósok munkálkodtak olykor és nem beállított képeket csináltunk.
- Azt hiszem, a producer barátnőm már epekedve vár, hogy folytassuk az album munkálatait - sóhajtottam fel. Igazából volt hozzá kedvem, csak belegondoltam, mennyi macera lesz még vele, amire kijelenthetjük, hogy készen van. - Na, és te? Haamész, vagy más terved van? - érdeklődtem. |
Szépen beálltam Maire mellé vigyorogni. -Szerintem eddig is fotóztak. Kétségkívül jól mutatunk egymás mellett. Gondolkoztál már ezen? -kérdeztem továbbra is a tömeg felé nézve, mintha éppen nem is mondanék semmi érdekeset. Lehet, hogy végül is mégsem megyek most haza, bent maradhatnék egy kicsit csajozni, vagy hasonlók. Na meg akkor nem reggel derülne ki, lenyúlták-e a papírjaimat. Nem lenne jó, ha más írná alá őket helyettem, éppen eleget dolgoztam ma azzal az egyetlen számmal. Biztosan nem kislemez lesz, inkább csak ilyen háttérdalocskának készül az új albumomra. -És pontosan mit is csinálsz majd ezután? Lassan akár be is mehetnénk. -Reméltem azért, hogy jól érezte magát a kávészünetünkben és a spontán fotózás nem vette el a kedvét az élettől. |
Olyan volt az egész séta a stúdió felé, mintha belekerültünk volna valami masszába, ami jelen esetben a tömeg és ez a massza egyre csak sűrűsödik. Hát őszintén szólva nem volt túl jó érzés és magamban megfogadtam, hogy ez volt az utolsó fotózós procedúra, amit ilyen lelkesen bevállaltam. Közben persze még mindig mosolyogtam és Lou szavait hallgattam, de most nem nevettem el magam a megjegyzésén a természetes szépségeket illetően, inkább a kérdésére feleltem.
- Álljunk be az ajtóhoz, hadd kapják meg, amit akarnak. Ha már egyszer ennyire szépen összegyűlt a díszes társaság - bár az arcomon továbbra sem látszott, hogy a hátam közepére sem kívánom az egészet, azér a hangomból nem mellőztem némi gúnyt, amit bizonyára Lou is észrevett, de jókislány módjára lépdeltem az ajtó felé, hogy meglegyen az eszményi kép. |
Nem tudtam volna elképzelni, ahogy összefutunk csütörtök délután a kondiban. -Ja, hát nem gondoltam, hogy diétázol. Vagyis persze jó alakod van. Tudod, én bukom a természetes szépségekre. -Itt megint elvigyorodtam olyan sokat sejtetően. Na jó, lehet, hogy már régen volt barátnőm, azért vagyok ilyen. Az is lehet viszont, hogy ösztönből jön ez a "fura udvarlási szokásom". Már csak egy saroknyira voltunk a stúdiótól, úgyhogy nagyjából kétszer annyian lettek hirtelen. Nem csak a tömeg, de a fotósok is, gondolom nem Maire örömére. -Rögtön bemenjünk, vagy pózoljunk be az ajtó előtt? -Akkor már a promófotózást is el lehetne intézni itt és most. Szép kis összeállítás születne ebből és a kávés képekből. |
- Majd próbálkozom - feleltem egy halk sóhaj kíséretében. Nem tudtam, Lou tippje beválik-e, eddig is kísérleteztem már vele, figyelmen kívül tudom-e hagyni őket, de nem igazán sikerült, sőt. Jó, nem lettek annyira béna képek egyszer sem, ami után biztos, nem léptem volna utcára, de azért nagyon frusztrált, hogy szinte bárhol utolérhettek. Lehet, hogy jobb lett volna egy kicsit kiszakadnom ebből a légkörből és egy pár napra esetleg hazalátogatni. Nem volt rossz ötlet. De jelenleg Louval sétáltunk és nagyban fotóztak minket, komolyan, lassan úgy éreztem magam, mint egy modell a kifutón, az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy körülbelül huszonöt centivel voltam alacsonyabb, mint a szakmabeliek.
- Szerinted? Dehogy - ráztam meg a fejem. Reméltem, hogy ezt a kérdést komolyan csak viccnek szánta. - Nem talált, nem vagyok vega - nevettem fel. - Br a halat szeretem, nem igazán vagyok salátapárti. Csak nem eszem sokat, ennyi az egész, meg rendszeresen sportolok. Nem alkalmazok semmi féle fogyókúrás technikát, vagy speciális étrendet. Egyébként sincs nagy étvágyam, úgyhogy ilyen szempontból abszolút nem vagyok problémás. De miért gondoltad azt, hogy diétázom? - kérdeztem kíváncsian, mert én ezt tuti, nem tudtam volna abból megállapítani, hogy egy ember vékony. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
