|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:25 - |
Zsúfolt, forgalmas, népes. Talán ez az, ami elmondható róla. A város szíve, kétség sem fér hozzá. |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Láthatólag megkönnyebbültem, mikor nem vette zokon, hogy segíteni próbáltam neki. De annyira, hogy én is vele nevettem.
- Ne viccelj már, dehogy jössz. Ez alap. Valakinek muszáj volt megmentenie. - Vigyorogtam. - Mellesleg engem is felhúzott, úgyhogy igazán semmiség. Legalább nem kell félnem attól, hogy rossz lesz a lelkiismeretem és rémálmok gyötörnek majd. - Mosolyodtam el ismét. Na, igen, ez az, mikor Maire Moore kicsit megzakkan. 99%ban biztos voltam benne, hogy a velem szemben álló is őrültnek titulált kissé, de miután a nem épp normális voltamat beismertem magam előtt is azt hiszem, hogy nem érne nagy meglepetésként. Végül is igaza lenne, nem? Már csak azért is ötlött fel bennem a gondolatmenet, mert eléggé méregetett, de nagy nemnormálisságomban meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg másért. Egészen addig, míg fel nem tett egy kérdést. Nem akartam válaszolni eleinte, már csak azért sem, mert látszott rajta, hogy mondana még valamit, sejtésem pedig be is igazolódott alig pár tizedmásodperccel később. Ahogy belegondoltam abba, amit kérdez lesápadtam. Ezt még elképzelni is szörnyű volt.
- Én, meg az éneklés? Csak ezt ne kívánd nekem, könyörgöm. - Csóváltam meg a fejem, bár ezt is félig elhumorizáltam. - Oké, a leghúzósabb szituációban elvállaltam egy vokálozást, de egyébként szólóhoz hangom nulla. - Ráztam meg a fejem. Nem akartam neki tálcán nyújtani aválaszt, nem, mintha élveztem volna a helyzetet, de jobb, ha maga jön majd rá. Még a végén úgy nézne ki, mintha dicsekednék, azt pedig soha sem szoktam. Egyszerűen nem én lennék, ha úgy tennék. Leplezve piciny zavartságomat oldalra néztem, s megláttam a srácot, aki elgázolta előbb beszélgetőtársnőmet. Nagy szerencséjére hozta a kávét, s elég piros arccal tartott felénk. Alig bírtam elfolytani a mosolyom. Be kell valljam, tetszett a helyzet, hogy kicsit visszaadhattam neki a kölcsönt. Meg nem is drága a kávé abban a sarki boltban, biztos, hogy legalább tízszer kevesebbe kerül, mint a lány blúza, amire ráloccsant az előző adag. Nem értem rá ezen gondolkodni, mert a sértett személy megszólalt, nekem pedig már könnyes volt a szemem a visszafolytott nevetéstől. Kezdtem szánni szegény fiút, aki még be is vette a poént és már ment is volna vissza. De az áldozata az utolsó pillanatban megállította. Ahogy elengedtük tényleg elkezdett rohanni.
- Szerintem halálra rémítettük. - Nyögtem ki, mikor épp kaptam levegőt, de aztán megint nevetnem kellett. - Hát komolyan mondom, ez a nap poénja. - Pislogtam ki a könnyeket a szememből, s igyekeztem a légzésemet is visszaállítani a normális ütemébe. Ez nem igazán sikerült, mivel Lauren bedobott egy újabb poént, de kényszerítettem magam, hogy most már csak mosolyogjak.
- Ha mondjuk grófnő jelmezben öntöttek volna le, eljátszattuk volna vele a daliás lovagot. - Fantáziáltam hangosan. - Wow. Kész produkció, de tényleg. - Tettem hozzá, már megint nevetve.
- Ja igen. És mielőtt teljesen unszimpatikusnak találnál, mert a nagy nevetésben elfelejtettem, hogy hol is tartottunk. Maire Moore. - Viszonoztam a bemutatkozást remélve, hogy talán az énekes tévhite is helyre kerül most már. Húha. Lehet, mégis lesznek rémálmaim, ha Lauren ilyen jövőt jósol nekem. |
 Miközben ott álltam tétlenül és azon morfondíroztam, hogy most mit is csináljak egy lány bukkant fel.. Elég ismerős volt nekem, de nem tudtam megmondani ,hogy honnan. Miután mondott valamit a fiúnak, aki néhány másodpercel ezelőtt elgázolt idejött hozzám.. -Úristen de jófej vagy, jövök neked egyel!- röhögtem el magam. Kicsit megkönyebbültem és az a szemét is mejárta. -Te sem vagy egy félénk csaj az biztos.. amúgy nem tudom, hogy honnan de ismerős vagy nekem.- mosolyogtam. Aztán ,ahogy törtem a fejem eszembe jutott, egy CD borítón láttam ,a hugom szobájában és mivel karakteres kinézete van megmaradt nekem.. -ÁÁ.. te nem valami énekes féle vagy?- kérdeztem, remélve, hogy nem lövök mellé. -Amúgy én Lauren vagyok- mutatkoztam be utólag is. Amikor visszaért a pasi a kávéjával elvettem tőle -Kösz.. ugye szójásat hoztál?- kérdeztem nem éppen a kedves arcommal. Amikor megrázta a fejét, elvigyorogtam- Háát a főnököm csak azt szereti, szóval nem hoznál újat?- gonoszkodtam. Amikor már fordult vissza szegény fiú ,utána kiáltottam.. -Csak vicceltem, ez is megteszi, rohanj csak ,látom nagyon sietsz valahova..- röhögtem, kicsit én is megakartam szívatni, hamár leöntött. -Na és most a blúzommal mit kezdjek?! Áhh mindegy, majd felveszek egy színházi jelmezt és megvan oldva..- viccelődtem el az egészet, miközben újból az ismeretlen csaj felé fordultam. |
Úgy látszik a családi látogatás nagyban doppingolt, mert másnap még a szokásosnál is jobban elememben voltam. Ez pedig már a reggeli zenekari próbán nyújtott teljesítményemen is kiütközött. Tudni kell, hogy a karmesternek szokása volt élcelődni, mindig kipécézett magának valakit és azon köszörülte a nyelvét, egyszerűbben fogalmazva aznap ő volt az, akit szívatott. Hát ma én lettem a soros, mindez pedig abban nyilvánult meg, hogy, ha olyan művet, vagy kíséretet játszottunk, ahova kellett szólóhegedűs tuti, hogy én kaptam e nemes feladatot. De egyáltalán nem bántam, csak mosolyogtam és játszottam, ha kellett, így megúsztam, hogy megalázzon. Míg mások, velem ellentétben volt, hogy teljességgel felháborodtak ezen, ha velük csinálta. De engem egyáltalán nem zavart jelenleg, bár, ha álmosabb hangulatomban lettem volna bizonyosan elejtek egy-két csípős megjegyzést. De nem így történt, azt hiszem mondhatom azt, hogy szerencsére. Ennek következtében, hogy a próba ilyen jól sikerült még annak utána is vidám hangulatban léptem ki LA nyüzsgő utcáira. Mára nem volt most időre beütemezett programom, így elhatároztam, hogy hazamegyek és összeütök valamit ebédre. Imádtam főzni, csak sajnos nagyon ritkán volt rá lehetőségem. De Mea most elment valahova, én pedig úgy gondoltam, meglepem. Itt volt az alkalom. Nagyon meleg volt, főleg a légkondicionált próbaterem után, ráadásul sokan is voltak kint. Nem volt jó érzés hangszertokkal a vállamon nyomorogni a tömegben, de még nem lettem túlságosan ingerült tőle, másokkal ellentétben. Eleinte fel sem vettem a - szerencsére - nem rám irányuló megjegyzéseket, de mikor egy fiatal lány ordítani kezdett egy sráccal, aki kishíán elgázolta, aztán engem is majdnem, már kezdtem bepipulni. Az említett fiú kapott tőlem is egy csúnya pillantást, persze ez sem érdekelte. Engem inkább az foglalkoztatott, a lánnyal mi van. Közelebb lépem hozzá, már amennyire az emberáradat engedte, aztán hátranéztem és megláttam, hogy a fiú a hasát fogva röhög. A szemét fajtája. Erre már tényleg ideges lettem. Intettem a lánynak, hogy várjon, visszamentem a fiúhoz és ahelyett, hogy leordítottam volna a fejét megkértem, hogy menjen be a sarki kávézóba és vegyen egy cappuccinot a lánynak. Aztán visszamentem hozzá.
- Ügy mindjárt megoldva. De, ha nem hozza esküszöm, a tisztítási költségeidet is bevasalom rajta, amennyiben nem jön ki belőle a folt. - Mondtam most már kissé nyugodtabban és reméltem, hogy nem fogja elutasítani a kissé furcsán elintézett segítségnyújtásomat. Igen, elborult pillanataimban vannak túl kreatív ötleteim. Igyekeztem megmaradni mellette a tömegben, miközben vártam a válaszát. |
Az emberek elsem tudják képzelni milyen lehet egy színész élete.. az egész nap egy nagy pörgés. Ma két próbán voltam túl, már korán reggel. Aztán a színházba jött egy csapat újságíró, valami cikk miatt kerestek fel minket, így mosolyogva válaszoltam, minden hülye kérdésükre. És most itt futottam a főutcában keresve egy nyamvatt kávézót, vagy kis boltot, mivel a drága főnökömnek kellet venni egy pohár cappucinot. -Mi vagyok én titkárnő? Esetleg gyors futár?- dühöngtem magamban. Az biztos, hogy ha nem egy rendező kérne egy ilyen szívességet, ráönteném a rohadt kávéját.. De nem tudtam mit tenni, tűrnöm kellet ,hogy néha ugrálnom kellet ha fütyült. Azzal vígasztaltam magam, hogy talán néhány év múlva ő fog nekem ugrálni és nem fordítva. Bár színész voltam, adódott, hogy más feladatokat is elkellet látnom, amit gyűlöltem, de így legalább beloptam magam a feletteseim szívébe. Ha ehez ez kell, akkor tessék. -Vigyázat, bocs, elnézést..- ismételtem ezerszer is magam, mivel átkellet furakodnom valahogy a nagy tömegen. Ahogy rohanok vissza a színházba a kávémmal nekem jön valaki.. -HÉ Nem tudna esetleg vigyázni? Bunkó!- ordítottam utána, mivel itt is hagyott. Én meg teljesen leöntöttem magam. Szuper!! Így itt áltam a tömegben egy barna foltal a blúzomon, amit próbáltam valahogy eltűntetni, kevés sikerrel.. |
Felszabadultan nevettem el magam, mikor Mea átölelt, mindezt úgy, hogy lehetőleg ne ejtsem el a hangszerem. - Köszönöm. - Mondtam, de addigra már könnyes volt a szemem. Nem tudtam, hogy a nevetéstől, vagy a sírástól, ami végül nem következett be, szerencsére. Jasmine ismét hatalmasat alkotott, már nem is lepődtem meg, mikor felszállt a közönség fölé, hiszen a koncertje főpróbáján már láttam tőle ezt az atrakciót, és a francia számot is volt már szerencsém hallani. De még így is megrendített. A jó értelemben. Aztán nem volt időm többet elmélkedni, ugyan is beálltunk a zenekarba, és velük együtt játszottuk a vérpezsdítő intro-t, ami megint csak nagyon jól szólt. A busz eliindult, és az utolsó hangokat már elnyelte a távol, mi pedig már úton voltunk, mikor befejeztük a játékot. Akkora élmény ez a show! És még csak dél körül járhatott. Besiettem a buszba, hogy kicsit pihenjek, nagy mosollyal az arcomon. - Hát, ez hihetetlen volt! - Mondtam csak úgy, a levegőbe, de úgy is tudtam, hogy hallotta mindenki. |
Vártam tehát a számot. Én már hallottam egyszer, de azért ez így mégis csak más volt. Büszke mosollyal figyeltem Maire-t, a dal tényleg nagy sikert aratott. Örültem neki, mivel tudtam hogy ez nővéremnek is nagyon fontos. -Úúúr isteeen! Nagyszerű volt! Mondtam a nyakába ugorva, mikor bejött, és mosolyogva néztem rá. -Nagy nagy gratula. Mondtam még mindíg mosolyogva, majd Jasmine jött, akit szintén figyeltem. Ez is csodálatos volt, és megható volt a francia dalnál, mikor elsírta magát. Mosolyogva néztem, és mikor vége lett neki is odaintettem mosolyogva, majd a zenekarral volt jelenésünk, amit most is élveztem. |
 Beszaladtam az öltözőmbe,ahol már víz várt,meg valami pépes cucc,ami enyhítette az éhségemet,ami már 2 órája tartott.Közben a hajamat csinálták és végre konytyba kötötték és nem melegítette a nyakamat.Közben párszor megtörölköztem.Egy hatalmas piros ruha közeledett felém,aminek a szoknya része erősen merevített volt.Valahogy rámerőszakolták,közben egy kesztyűvel küzködtünk,ami nem akart feljönni a nedves és vizes,hideg kezemre.A kis topánka könnyedén csusszant fel apró lábamra.3 perc alatt készen álltam hogy a színpadra álljak megint.Ezúttal életem legeslő dalát terveztem előadni,persze egy kicsit nagyobb körítéssel.
A színpadra sétáltam.Megtapsoltattam Mairet mégegyszer aztán egy érdekes köralakú kisszínpad jelent meg a süllyesztőből.Én már tudtam miről van szó,mondjuk az én rendezésem,szóval nem csoda.Elkezdődött az első számom a This is Me intrója ezelatt én a kis köralakú,körbe kerített emelvényre álltam.Becsuktam magam után az ajtót.Egy biztosító kötél fogta meg hátul a ruhámat.És amikor a refrén elkezdődött a levegőbe emelkedtem.A daru nem volt annyira feltűnő.Az egész közönség felett repültem,félelmetes,de mégis fantasztikus volt.Aztán a This is Me után az első francia nyelvű számom a Ma Vie jött.A szám alatt elsírtam magam,nem bírtam tovább.Rengeeget köszönhettem azoknak az embereknek akik aznap ott voltak velem.A szám végén a busz tetején landoltam.A zeneka vadul játszott egy Outrot,én már ennyi voltam.Többször meghajoltam,csókokat küldtem.A mikrofonomba csak annyit mondtam:Köszönöm!Aztán a süllyesztőben eltűnve átadtam a helyet az "utódaimnak",az én zenészeimnek.Persze egy kis változás történt.A busz elindult egy másik pontjára a városnak.4-5 utcával arréb,ahol az 1.025.000 ember másik fele várt már minket.Szünet.És ez még csak a nap fele volt. |
Nagyon sokan voltak. Mindenkivel beszéltem pár szót, végig mosolyogtam, s voltak olyanok is, akik nagyon meghatottak. Hát az ajándékáradat pedig, amivel elözönlöttek minket. Annyira kedves gesztus volt, de tényleg. Nem is tudtam, hogyan érdemeltem mindezt ki. A feje tetejére állt minden. Észre sem vettem, ahogy repül az idő, már indultunk is vissza. Akiknek intettünk, csatlakoztak hozzánk, s lassan felértünk a másik színpadra. Az egyik személyzeti ember rögtön intett nekem, egy fedetté tett rész felé mutatva, ahol már hegedűvel és vonóval a kezében várt engem, amiket aztán át is nyújtott nekem. Hálás mosolyt villantottam felé, aztán fél kézzel viszonoztam Mea ölelését.
- Jól van. - Nevettem. Eközben a mikrofont is beállították, mivel hát szabadtéri előadáson sokkal nehezebb a hangosítást megoldani. De sikerült. A zenekar is láthatóvá vált a háttérben, és elindult az új dal bevezetője, amin Jasmine-vel együtt dolgoztunk. A háború, azaz a War címet kapta, és nagyon imádtam. Több okból is. Vegyük például azt, hogy imádtam a kelta kultúrát, úgymond a részét képeztem, a történelemmel kapcsolatban is egy csomó mindent fejből tudtam, és ez a dal annyi jelenetbe illett volna. Szinte láttam magam előtt. Nem esett nehezemre belemélyedni a dalba, és annak ellenére, hogy nem voltam az önbizalmam magaslatán tudtam, hogy ez nagyon jól sikerült. Annyira titokzatos volt az egész, tökéletesen fedte a stílusom, és a zenekar is kitett magáért. A tömeg valamiért most csendben volt, érezhették, hogy ez egy különleges pillanat. Nekem mindenképp. Tudtam, hogy soha nem fogom elfelejteni ezt a négy és fél percet. Aztán vége lett, és én elmosolyodtam, majd meghajoltam, a taps csak ekkor tört ki. Nem áztam meg, sem én, sem a hangszer, védett minket a tető, most pedig elindultam befelé, hogy a rajongókkal töltött idő során átnedvesedett ruhámat átcseréljem. És egyúttal átadjam a terepet Jasmine-nek. |
Csak jöttek az emberek, és csak jöttek. Még mindíg nagyon fura volt, hogy enyjien vannak, de nagyon fel is dobott, hogy ilyen sokan szeretnek minket,és el is jöttek.Volt akitől megtudtam, hogy más városból jött ide, csak ezért. Mosolyogva, és közvetlenűl beszélgettem mindegyikkel, aki meg tudott szólalni, majd lassan mennünk kellett. Mikor visszaértünk, már meg voltunk ázva, de ez jelenleg nem tudta a kedvemet szegni. Mikor visszaértünk odafutottam Mairehez, és megöleltem. -Ügyes legyél ám! Mondtam neki mosolyogva, majd elindultam befelé, de nemmessze megáltam, természetesen meg akartam lesni, hogy sikerül a produkció. |
 Leültünk és sorra jöttek a rajongók,sírva vagy éppen megszólalni nem tudtak.Nagyon feldobott az érzés,hogy ennyi szeretet kaptunk.Nem szóltam,hogy ne negedjenek fel több rajongót,de amikor eltelt 1 óra,szóltak,hogy ideje lenne folytatni a showt.Kaptam egy mikrofont.
-Mindegyikőtöket nagyon szeretjük,de a shownak mennie kell tovább!-Hagytam el a széket,és ekkor megszólalt a Queen-Show Must Go On című dalának alapja.Ekkor már a biztonsági Őrök köteléke nélkül indultunk vissza.Aztán egyszer-egyszer rámutattunk valamelyik rajongóra aki velünk jöhetett a színpadra,ahol is egy VIP részt alakítottak ki nekik,a lépcső mellet.Visszértünk a színpadra,szétázva,nedvesen.Az eső továbbra is szakadt.Aztán én befutottam öltözni,mert megint én következtem.Maire következett a saját új számával. |
Elindultunk. Örültem, hogy nem leszek klausztrofóbiás, legalábbis reméltem, annyian nem voltak körülöttünk, legalábbis a közvetlen közelünkben nem. Jó volt látni, hogy az őrök ott vannak mögöttünk. Mosolyogva, teljesen közvetlenül haladtam a tömegben, s mire már odaértem a színpad széléhez, úgy néztem ki, mint a kisdiák a ballagási csokrával, csak épp rózsákból. Nagyon megrémültem, mikor beugrott a két fiú a korláton, nem magamat féltettem, hanem alapjában megijesztettek. De gyorsan elrendezték az ügyet, és még én is küldtem utánuk egy mosolyt, mielőtt odaértünk volna, s fellépdeltünk a színpadra. Három szék volt kitéve egymás mellé, no meg három asztal, ahogy Jasmine is mondta. Helyet foglaltunk a székeken, s már csak a jelzésre vártunk, hogy feljöhessenek a rajongók, egyesével. |
Figyeltük Jasmine-t, és ez a produkció is jól sikerült. Jól állt neki, ez az egész, így mosolyogva néztem a nagy tapsot a végén. -Úr isten. Suttogtam izgatottan, amikor teljesen felfogtam, hogy hova is megyünk most. Egy mosollyal néztem nővéremre, majd elindultunk. Megint kezdtem ideges lenni, még sosem voltam ekkora tömegben. Jó volt látni, hogy enyjien vannak, de izgatottá is tett a dolog, ami talán nem volt meglepő, ehez még nem szoktam hozzá. Kicsit megiedtem, mikor beugrottak elénk, majd végül minden simán ment, és mosolyogtam Jasmineen, aki nekik is köszönt, majd lassan oda is értünk. Iszonyat sokan voltak, hihetetlen volt. |
Elindult a szám és megjelentem a füstben a színpadon.Kiéltem magam az egyszer biztos tapsoltattam a közönséget,dobáltam a hajam.A fiatalok és élvezték a tombolást.Aztán vége lett a számnak,meghajoltam a zenekar befejezte a játékot.Aztán a dobos elkezdett játszani egy ütemet.Én pedig beleszoltam a mikrofonba.
-Akkor ideje,hogy találkozzunk-ekkor egy lépcső kezdett el megjelenni majd végül a földet érte.Mairék beálltak mellém,mögöttünk egy-egy biztonsági Őr.-Szeretnétek,hogy bemenjünk közétek?-kérdeztem.Erre egy hatalmas sikítás volt a válasz.Elindultunk az esőbe a tömegbe,ami ezúttal utat adott nekünk a másik színpad felé.Több százezer ember volt körülöttünk.Ennyi síró lányt és felnőttet nem láttam.Voltak olyan részek ahol megálltunk,fényképezkedtünk,sőt volt akitől még rózsát is kaptunk.Haladtunk a másik,köralakú színpad fele,ahol már várt a többi rajongó.Közben a paparazzik is ott voltak,valamint hivatalos fotósok,sőt még a rajongók is vadul kattogtak.Már majdnem elértünk a színpahoz amikor 2 fiatal fiú átugrottak a korláton és elkezdtek futni felénk.Persze a gorilláink máris elénk ugrottak és "bedobták" őket a tömegbe.Azért én oda sétáltam hozzájuk és kaptak egy-egy puszit.Elértünk a színpadra ahol már sikítizó rajongók vártak,kezükben CDkel,valamint hatalmas zászlókkal,pólókkal.-Akkor vágjuk bele!-bólintottam a személyzeti emberünkre. |
Hamarosan Jasmine-t vettem észre magam mellett, s Mea is megjelent.
- Szia. Köszönöm, te is jól nézel ki. - Mosolyogtam. - Jól vagyok... Eddig. Azt hiszem. - Nevettem fel. - Kész őrület ez az egész. - Folytattam fejcsóválva, de látszott rajtam, hogy élvezem a dolgot. - Hajrá! - Nevettem el magam, mikor Jasmine elindult a színpad felé az eligazítás után. - Nyugi, mindent értünk. - Néztem rá. Kezdtem nagyon ideges lenni megint... Bemenni. Oda? Jézusom. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, eddig ilyen felbőszült rajongótáborhoz nem volt még szerencsém, a csendesebbhez vagyok szokva. De ez lesz. És ki fogom bírni. Közben hallgattam Jasmine legújabb rock számát, ami nagyon jól sikerült, bár nem voltam otthon a műfajban. Közben Mea-t figyeltem, aki szintén izgatottnak látszott. Majd az őrökre néztem, akik a dal végeztével tényleg magukhoz kötöttek minket. Aztán vártam, hogy Jasmine indulást vezényeljen. Kemény menet lesz. Meg arra is kíváncsi voltam, hogy az új dalhoz. Mivel most lesz a nagy premierje. |
Csodás volt az egész, és az improvizálás mégjobban feldobta a dolgot.A végén azon kaptam magam, hogy már egyáltalán nem izgulok, csak mosolyogva játszok, és ahogy oldallra pillantottam, láttam, hogy nővérem is élvezi. Amikor végeztünk lesiettünk, majd gyorsan átöltöztünk. Bólintottam nővéremnek, majd én még bajlódtam kicsit, de nem volt vészes, végül utána siettem,mert én is kíváncsi voltam, és még épp elkaptam Jasmine eligazítását, és halkan felnevettem, majd megálltam mellettük. -Már most iszonyú ez az egész, pedig még csak most kezdtük. Mondtam egy széles mosollyal, és tényleg élveztem. Jó volt látni, hogy enyjien vannak, még akkor is, ha ez néha tetézte az izgalmunkat. -Már megint nagyon jól festessz. Néztem Jasminere mosolyogva, majd elnéztem a sürgésforgást, és már alig vártam mi lesz ezek után. |
A hajamat megint szétszedtem,ketté választottam majd kivasaltam.Aztán jöhetett a hajlakk.Még szerencse,hogy a hajam egy része csak póthaj volt,mert külömben erősen megszívtam volna.Persze így is elég egészségtelen volt az,hogy mindig külömböző cuccokba volt mártva.Mivel a rockos számom következett így egy fekete fölsőt vettem fel,ami szegecses volt.Aztán egy szűk,szakadt nadrágot húztam magamra és az egyik kedvenc,szegecses csizmám.A szemet megint feketével emeltem ki.Aztán megkerestem Mairet.-Csodálatosan festesz!-mosolyodtam el-na,hogy érzed magad?-éredeklődtem-és még csak most jön majd a jó rész.Most jön a rajongókkal találkozás,de előtte még pár óvintézkedés.-mosolyodtam el és az őrök felé pillantottam.-Miután végeztem a dallal,utánna megjelennek a testőrők,és a busz tetejéből egy lépcső fog kinyílni.Nem indulsz el,csak akkor amikor én.Az egyik őr egy erős madzaggal magához köt.Lesz közöttetek 1 méter.Mögöttem jössz végig aztán amikor elérünk a másik színpadra,ott lelülünk a székekre és megvárjuk amíg egy-egy rajongó feljön.Vigyorogsz,ölelsz,puszilsz és fontos,hogy az ajándékot mindig mahad mögé rakd!De tényleg.Ott lesz egy asztal.Aztán kb.100 rajongó után felállunk és elindulunk visszafele,és a színpadra felviszünk magunkkal pár rajongót.Aztán eljátszod az új dalod a Wart.Ennyi tömören.A többi már nem a mi dolgunk-röhögtem el magam. |
Lassan végeztünk, és besiettünk az öltözőbe. Mosolyogva néztem Jasmine után, aki a másikból rohant ki, cipő nélkül, fogalmam nem volt, miért. Mindenesetre én gyorsan ruhát váltottam, hogy a következő színre lépésünkhöz készüljek, és húgomat is bevártam. Mikor végül kész lettünk, szóltam neki, hogy felmegyek leskelődni a lépcsőhöz. A korlátnak támaszkodtam egy félreeső helyen, és onnét figyeltem a produkciót. Az énekesnő most is kitett magáért, a tömeg pedig megint őrjöngött. Jó volt nézni, bár ez így ilyen formában nekem teljesen új volt, akkor is élveztem, még ebben a helyzetben is, hogy jelen pillanatban én nem vettem részt benne. Körülnéztem, és láttam a temérdek kamerát, ami mindenhonann ránk leselkedett, és beleborzongtam, ahogy rágondoltam, hogy az itt megjelent sok emberen kívül még mennyien várnak ránk, és még mennyien néznek minket. Hátranéztem, mivel lépéseket hallottam, és akivel szemben találtam magam, jobban mondva akire esett a pillantásom, még csak hírből ismertem, nem volt alkalmam dolgozni vele. Azért küldtem egy biztató mosolyt Daniella-nak, és visszavonultam a lépcső alá, hogy nagyob teret engedjek neki, onnan leskelődtem tovább. Szerencsére most volt egy kis pihenőm, és a zenekarban sem volt jelenésem, jelenleg. |
Los Angeles Daily Műsora
-Üdvözöljük kedves nézőinket,ez itt a Los Angeles Daily Műsora.A mai napon került-valamint kerül megrendezésre a Pink Studio ingyenes koncertje Los Angeles Fő utcáin,ahol több mint 1.025.000 ember jelent meg a tudositások szerint.A tömeg már most örjöng a koncert elején.A hatóságok többmint 150 újabb rendőrt küldtek a biztonság megőrzésének érdekében.A koncertet hatalmas kivetítőkön,valamint a TVben és az interneten kísérhetik figyelemmel.Felhívjuk az utazókat,hogy ne közelítsék meg a főutakat,mert le vannak zárva. |
 Hallottam,hogy Mairék végeznek,rajtam pedig még nem volt cipő és én jöttem volna.Hallottam,hogy a madárcsicsergés effekt elindult és megszólal az első hegedű.Sietnem kell.A személyzet pánikolni kezdtett én viszont fogtam magam és kifutottam az öltözőből mezitláb a lépcső fele.Gyorsan kikaptam a mikrofont a tartójából és felfutottam a színpadra,ahol már vártak a táncosaim.Szerencsére csak 1 sor maradt le a dalomból.Az eső egyre jobban esett és a szél is fujt,de érdekes módon kellemes volt a szellő.Ahogy a közönöség meghalotta az új kislemezes dalom rögtön tapsolni kezdtek.A szám utolsó másodperceiben pedig füst töltötte meg a busz tetejét és megint eltűntem a semmibe.Szerencsére most szünetet tarthattam.Elindultam lefele a lépcsőn és szembe találkoztam Daniellával aki a legújabb dalát készűlt előadni.A lépcsőnél megálttam.
-Légy ügyes,és ne izgulj!-kacsintottam-mindeki imád téged és a dalodat.-A színapdon rózsaszín ruhás táncosok jelentek meg és érdekes színpadi elemek,amelyek feldobták az előadást.Reméltem,hogy jó lesz.
Aztán én szépen lassan elindultam az öltözőbe,hogy megint göncöt váltsak mivel 15 perc múlva előveszem a rockos énemet és bemutatom a legújabb dalom. |
Tehát, mint említettem a zenekarral folytattuk a produkciót, Jasmine új, rettentően nagy sikerű dalát kísérve. Los Angeles dívája, alias barátosnénk most is egyre jobban belelendült a dologba, és mosolyogva néztem, miközben én is kezdtem jobban és jobban beleélni magamat és rájöttem, hogy nem lesz itt semmi gond, ha így folytatjuk. A szakadó eső sem tudta kedvemet szegni, tudtam, hogy minket nem ér el. A refréntől kezdve záporoztak a rózsák a buszra, én pedig vetettem egy oldalpillantást Mea-ra. Aztán majd frászt kaptam, mikor az egyik rózsa pár milivel került el, szép lett volna, ha kiesem a ritmusból. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Aztán Jasmine felhívta a közönség figyelmét a zenekarra, válaszul pedig megkapta a lendületes befejezését a dalnak, ami nagyon durván szólt, a jó értelemben. Kicsit elsápadtam, mikor Jasmine zuhanni kezdett, de rájöttem a turpisságra, és újfent majdnem elnevettem magam, miközben felzúgott a taps. A személyzet egyik tagja jelzett nekünk, én pedig előresiettem, hogy lefoglaljam a közönséget, míg Mea is áthozta a hangszerét mellém.
- Szép napot, Los Angeles... Nem tudom, ki mit gondol, de szerintem még az eső ellenére is szép időnk van. A hangulat pedig... Nos, volt már ilyen is, olyan is. Azt javaslom, míg Jasmine újabb meglepetéssel készül, kicsit lassítsunk, és szemléljük meg a dolgokat a lágyabb oldalukról is... - Felhangzott ismét a taps, én pedig kérdőn néztem Mea-ra, hátha mond még valamit, aztán, ha készen álltunk, belekezdtünk a lentebb linkelt dalba. Érdekes volt, de én imádtam, és ez csak az egyik volt, hiszen le kellett foglalnunk a közönséget abban a nyolc és fél percben, míg Jasmine átöltözött. De remekül ment, és nagyon élveztük. A zenekar is bekapcsolódott olykor, volt, hogy belevittünk gyorsabb részeket is, néhol csak inprovizáltunk. Annyira jól esett. És láttam a tömegen, hogy élvezik. Végül, a dal végeztével, az utolsó hangokat játszva leszökkentem a lépcsőn, amin a rajongók újfent meglepődtek, főleg, mikor talpon is maradtam, én pedig csak nevetve intettem nekik köszönetet, és megvártam húgomat, hogy menjünk gyorsan átöltözni. Majd, mikor a nyomomba szegődött, el is indultunk.
//Amivel kezdtük//: http://www.youtube.com/watch?v=DMud81QvaK0 |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
