|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 20:25 - |
Zsúfolt, forgalmas, népes. Talán ez az, ami elmondható róla. A város szíve, kétség sem fér hozzá. |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Lou teljesen túlpörgött, ahogy beértünk a boltba. Komolyan olyan volt, mintha a gyerekemmel jöttem volna vásárolni, Lou igencsak visszament fiatalba, de jót mosolyogtam rajta és szinte már anyai türelemmel figyeltem. Gondoltam, megkeresem, hol vannak azok a macskák, de a fiú másra terelte a figyelmem:
- Nem, nem hiszem. Állítólag sokáig tart, mire megtanítasz beszélni egyet és nem is sikerül sokszor - mondtam. Lou már a halaknál is volt és én is követtem, hogy szemügyre vegyem az akváriumot.
- Jól néz ki, de nem gondolod, hogy a szfinxednk túl nagy ingerenciája lenne a halakra? -vontam fel a szemöldököm. Egy macska szerintem sokkal jobb társaság lenne neki, egyébként sem hinném, hogy egyben eladták volna az akváriumot. |
 -Szfinx. -Eredetileg kopasz macskát készültem beszerezni, de ahogy ismertem magam, a végén egy tengerimalaccal sétálok ki innen. Elindultam a macskás részleg felé körülnézni, de félúton megálltam a papagájoknál. -Ezt figyeld. Szerinted ezek beszélnek? -Még mielőtt Maire válaszolhatott volna, megpillantottam a szemem sarkából egy színes halakkal teli akváriumot. Természetesen azonnal otthagytam a madarakat és átrohantam hozzájuk. -De király! -Kopogtatni kezdtem az üveget, szerencsétlen halak pedig arrébb úsztak. Annyi minden volt itt, hogy egészen biztos voltam benne, ott fogjuk tölteni az egész délutánt. -Kell egy ilyen. Muszáj megvennünk, Maire! |
- Ezt jól esik hallani - mosolyodtam el, amikor azt mondta, szeret velem lógni. Bírtam Louban, hogy a gyermekies modora mellett mindig őszinte volt és nemes egyszerűséggel kimondott mindent. Én ezt becsültem az emberekben, talán azért, mert én is ilyen voltam, habár azt sem tagadtam, hogy ebből sok baj származott már és valószínű, még több fog. Ugyanakkor a fiút érzelmesnek is tartottam, ami megint csak nem baj, de valószínűleg sokszor túlkombinált dolgokat és ebből adódtak a lelki problémái.
- Jó. Akkor milyen fajta macskát is keresünk? - érdeklődtem, amikor beélptünk a boltba. Viszonylag halkan beszéltem, de már így is rosszabbul hallottuk egymást az állatok által keltett zaj miatt. |
-Mindenképpen. -Örültem neki, hogy benne van a búzacsíra dílerkedésben, így egyel kevesebb új dolgot kell egyedül kipróbálnom. A vegasi pókerezés van még a listámon, és azt hiszem, itt a vége. Elég elkeserítően rövid bakancslista lett, akkor is, ha csak spontán dobtam összeegy perccel ezelőtt. Őszintén már annak is örültem volna, ha egy pillanatra normálisnak érezném magam. A normális emberek világot akarnak látni, meg kipróbálni az antigravitációt, én meg macskát veszek a sarki boltban, hogy legyen valaki, aki emlékszik rám legalább a kaja miatt, ha egyszer kinyírom magam. -Remek. Én nem sietek.Szeretek veled lógni -vontam vállat. |
Lou most sem hazudtolta meg önmagát, folyamatosan beszélt, ráadásul nem is akármikről. Komolyan mondom, ha nem valami az átlagostól teljesen elütő téma került volna szóba köztünk, ez sem lett volna egy kifejezetten Lous kiruccanás, de így tipikus hangulata lett, amit a társaságában már megszoktam. Magamban jót nevettem, de azért túl hangosan nem akartam szórakozni rajta, mert az esetleg másoknak is feltűnne.
- Jó, majd szólj, hogy haladnak a munkálatok - mondtam, el sem hittem, hogy még mindig képes vagyok egy soha létre nem jövő üzletről beszélni. Lassan közeledtünk az állatkereskedéshez, legalábbis én már innen láttam, úgyhogy reméltem, ennek kapcsán másra terelődik majd a szó. - Nemsokára ott vagyunk - szólaltam meg az adott épület felé pillantva, le mertem volna fogadni, hogy ez még nagyobb lelkesedést vált k ia már amúgy is bepörgött Louból. |
-Ugyan, én nem a búzacsírára vagyok ráállva. -Sokkal inkább tartottam magam koffeinfüggőnek, vagy alkoholistának folyamatos elvonási tünetekkel, mint a búzacsíra trend egyik követőjének. -Tudtam! -kiáltottam fel lelkesen, miután elárulta, hogy tényleg volt hörcsöge. Maire olyan kisállatos típus, nem tudtam volna elképzelni egy lóval vagy tehenekkel, vagy akármivel, amit az emberek tartanak manapság. -Ezen ne múljon, búzacsírát elég sokat lehet azért termeszteni. Már dolgozom a melegházon a pincében. Abban tartják az ilyet, ugye? Kell majd egy ilyen locsolólány. Olyan, mint a takarítók a pornóban, csak ő kannával locsolna, meg gyomlálna is. |
- Legalább lesz valami hasznom - mondtam. Tényleg örültem, hogy Lou elhívott magával és azt hiszem, jobban is érezte magát így, szóval már ezért megérte.
- Te nagyon rá vagy állva erre a búzacsírára - csóváltam meg a fejem. - Egyébként korábban volt hörcsögöm - újságoltam mosolyogva, mert ezzel biztos meglepem. De tényleg volt. - Aranyhalam nem volt, de lehet, hogy nem is szeretnék - tűnődtem. - Amúgy meg, ha más célokra menne el, tönkremenne a teavállalkozásunk búzacsíra hiányában - tettem hozzá és rendkívül örültem neki, hogy nincs még valaki velünk, mert komplett őrültnek nézett volna. És szerettem volna azt hinni, hogy nem vagyok az. |
-Látod, ezért jössz te is. -vigyorogtam rá. -Magamtól elfelejteném a felét. És nem is lenne vicces. -Előbb is gondolhattam volna rá, hogy beszerzek egy állatkát a házba magam mellé, de rosszul hangzott volna egyedül elsétálni és venni egyet. Nem akarok őrült macskás nőnek tűnni, pedig mind így kezdik. Nem férfiként persze, de egy macskával. -Neked is kéne egy, nem gondolod? Vagy inkább egy aranyhal. Darálnál neki búzacsírát minden este. Az biztos megeszi. Az is lehet, hogy a hörcsögnek még meg sem kell darálni. Mit szólnál egy hörcsöghöz? -Voltak még ötleeim, milyen élőlény lenne Maire ideális társa, de egyelőre csak ennyit árultam el belőlük. |
Elindultam a megadott irányba, miután úgy tűnt, Lounak is megfelel az az állatkereskedés. Kíváncsi voltam, milyen macskát választ majd magának. - Meg az alomról és ilyesmikről se feledkezzünk meg - bővítettem ki a listát, bár még soha nem volt macskám, azért tudtam, hogy mi kell hozzá. - Meg lehet, hogy játék sem ártana neki. Kaparófa, vagy ilyesmi - tettem hozzá egy kicsivel később. Ráfordultunk a jóval forgalmasabb főutcára, én pedig a táskámba süllyesztettem a telefonom és azt kémleltem, küldtek-e utánunk lesifotóst. Nagyon reméltem, hogy nem, bár a macskavásárlásban végül is nincs semmi különös, szerintem. |
-Térkép? Elég retrók vagyunk ma -vigyorodtam el, mikor megmutatta, honnan akar macskát szerezni nekem. -Nagyszerű. Megnézhetjük. Én is találtam egy pár üzletet, de sehol nem írták, hogy árulnának patkány kinézetű, rronda macskákat. -Nekem pedig olyan kellett volna,ha minden igaz. Persze egy szőrössel is meg lennék elégedve, csak találjunk valamit egyáltalán. -Kell hozzá venni kaját, meg ilyeneket. Macskapórázt. Meg kistálat. -Rendes volt tőle, hogy nem említette a múltkorit, én is legszívesebben elfelejtettem volna az egészet. Azóta megvoltam nagyjából, bár többször is csak az önuralmamon múlott, hogy ne hívjam fel újból. Tényleg nem akartam ezzel cseszegetni, ha nem muszáj. |
 Ez alatt a rövid tíz perc alatt másodszor is sikerült meglepnie, mikor majdhogynem kidobott a kocsiból. Nem akartam belegondolni, mi lesz ebből, mikor újra körülvettek a telefonnal fényképező rajongók. Eszembe jutott, hogy szörnyen nézek ki, nyilvánosan visszautasítottak, ráadásul itt vagyok hajnalban teljesen egyedül LA legforgalmasabb utcáján. Nem, ennél rosszabbul már nem is kezdődhetett volna a napom. Egyre többen lettek körülöttem, úgyhogy elindultam valamerre, mielőtt teljesen mozgásképtelenné tennének. Persze így is éreztem az elkelrülhetetlennek tűnő fuldoklás előjeleit, mert hát igen csak megfogyatkozott a tömegben a levegő. Természetesen most sem úsztam meg a karmolásokat és hasonlókat, de nehéz lett volna így, hogy testőr nélkül jöttem ki sétálgatni. A friss YouTube videók és botránycikkek ellen már nem tudtam mit csinálni, szóval hagytam az egész magyarázkodósdit a francba, és amilyen gyorsan csak lehetett, visszajutottam a házhoz.
/Destiny-Lou kör lezárva/ |
 Megjött az emberem.Rájöttem,hogy nem ér nekem annyit ez a gyerek,hogy jó szaftos pletykát csináljak abból,hogy elviszem magamhoz.Szóval mikor megkérdezte,hogy hova megyünk én csak annyit mondtam: -Hát te sehova! - majd beugrottam a kocsiba,de ő is hött volna...-Tapossunk a gázba! - mondtam gorillámnak és nyitott ajót mellet elindultunk,Lou pedig még éppen ki tudott ugrani és nem vittük el a lábát- bár biztos sok pénzt ér.Lenyitottam az ablakot,ránéztem és boldogan integettem,majd kiáltottam: -Viszlát szépfiúú! - és elhajtottunk hazafelé.. |
Nem is nagyon figyeltem rá, mit csinál mellettem Destiny, mert jobban lefoglalt, hogyan vágjak eléggé meggyőzően Lou-arcot. Nehéz volt azok után boldognak tűnni, hogy istentelen korán van, és még csak félig hevertem ki az előző kisebb pánikrohamot. Pluszban még karikásak voltak a szemeim és nem sikerült elég gyorsan eldobnom a cigit, amikor ezek mind feltűntek a sarkon. És hát igen, a frissen felszedett társaságom is aggodalomra adhatott okot a szuperfanoknak. Megkönnyebbültem fellélegeztem, mikor Destiny sofőrje végre megállt mellettünk az út szélén. -Hova megyünk? -kérdeztem kíváncsian, miután utána én is beszálltam a kocsiba. |
Lassan haladtunk az úton,közben egyre többen lettek.A reggeli forgalomnnak köszönhetően szépen lassan megteltek az utcák és hát mi lehetne jobb annál,mikor rajongók jönnek veled szembe?Mikor két rajongótábor közelít feléd.Én igyekeztem nagyon vigyorogni és álcázni,hogy semmi kedvem hozzájuk,hiszen nekik köszönhetően rendezhettem atom partyt a tegnap éjjel.Közben előkapartam a telefonom,ami körübelül 12%-on lehetett és gyorsan tárcsáztam a sofőröm számát.Mikor felvette a telefont,könnyen kivehető volt,hogy bizony éppen most ébresztettem fel.De próbálta ezt leplezni,hiszen a fizetésért megérte neki utánam ugrálni. -Szia Charles! 3 perc múlva legyél a Main Streeten,haza szeretnék menni!Siess!Csókollak... -és már le is tettem a telefont.Lout eközben folyamatosan támadták az -elképzeléseim szerint-iskolába igyekvő rajongói,és természetesen engem sem hagyhattak ki a rajongók.Ja és azok a kurva paprazzók is megérkeztek...hurrá! |
Ritkán csinálok ilyet, de most kicsit meglepődtem a közvetlenségén és kellett néhány másodperc, mire válaszolni tudtam. -Menjünk. -vontam vállat lazábban, mint szerettem volna. A kérdésre pedig inkább nem válaszoltam, mert én sem tudtam, mit keresek itt kint ilyenkor. Nem jó ez így. Elfogadtam a cigit annak ellenére, hogy ma már elszívtam egyet és tényleg nem szívesen basztattam az egészségemet. Főleg a tüdőrákra nem hajtottam, vagy akármilyen rákra, mert amúgy is nagyobb valószínűséggel alakulhat ki nálam anyám miatt, mint másoknál. -Merre megyünk? -Szétnéztem, mert biztos voltam benne, hogy a paprika spray nem végleges megoldás a firkászok ellen. Előbb jönnek vissza gázmaszkban, mint hogy innen lelépjünk. |
-Bazdmeg Lou,szerinted,hogy lehet az ember hajnali négykor? -ismertem a gyereket,a stúsió összes előadóját vágtam,meghát pont Lout nem ismerni. - Na menjünk valamerre,mert a végén ezek a köcsögök lekapnak! Vagy szeretnéd tovább támasztani a falat így hajnali négykor?Külömben is mit keresel az utcán ilyenkor? - nem voltam benne biztos,hogy teljesen józan vagyok.Közben elővettem a táskámból egy cigit és meggyújtottam,majd kérdően néztem a tinisztárra,hogy kér-e.Úgy tudtam ő se szégyenlős ha partyról van szó,szívesen belevittem volna az éjszakába,vagy más dolgokban..Oppá!Mikre nem gondol az ember ha nem józan.Vagyis csak reméltem,hogy józanon nem gondolnék ilyenre..vagy gondolhatnék csak ne Louval. |
Röhögve figyeltem a csajszi paprika spray-s akcióját, amíg közelebb nem jött hozzám. Vagyis valószínűleg nem láthatta, hogy ott állok a sarkon, de mivel jótékony hangulatban voltam, lassan elindultam felé. -Hé, bocs. -Magam elé emeltem a kezeimet, mielőtt engem is lefúj azzal a szarral. Innen közelebbről már leesett, kivel van dolgom. Destiny, a drámakirálynő. Személyesen még nem találkoztunk, de díjátadókon meg ilyesmiken láttam már messziről. Elég szarul nézett ki, talán még meg is sajnáltam volna, ha nem tudom, hogy kurvára le fognak minket fotózni együtt, és azt pedig most annyira nem akartam, hiába szeretem a figyelemfelkeltést. -Jól vagy? -néztem rá érdeklődve, mintha nem tűnt volna fel, hogy kicsit közveszélyes, és valószínűleg nincs abban a csevegős hangulatban. |
Már vagy 7 paparazzo állt körülöttem,mikor kissé betelt a pohár.Igaz nem volt nálam pénz,nem volt bodyguardom,nem volt nálam pisztoly (bár ez nem rossz ötlet),de volt nálam valami ami mindennél többet ér..2 paprika spray.Mikor meglátták,a kezemben mindannyian azt kérdezték,Destiny mire készülsz?Én erre csak annyit mondtam,hogy készülnek a napi hírek,és ahogy befejeztem mondatom neki álltam vad paprika spray támadásomnak,a paparazzok pedig rögtön futásnak erdtek,bár még próbálkoztak,de minél közelebb próbáltak jönni,annál több paprika spray-el találkozott szemük.Átmentek az utca másik oldalára...visszatért az állandó problémám: hogy a picsába fogok hazajutni? A sírás küszöbén álltam,hiszti time... |
Baromi szar éjszakám volt, meg sem próbáltam aludni. Helyette inkább kerestem valami erőset inni, meg elszívtam egy cigit, amit amúgy nem szabadott volna általában. Igyekszem mindenkinek megfelelni, de van, mikor muszáj kicsit kiengednem a gőzt, és ez az egy szál pluszban csak nem fogja lerombolni a karrieremet. Majdnem futva értem le a kapuhoz, nem akartam túl sokáig bent maradni a négy fal között, mert akkor talán tényleg elvesztem a józan eszem, és kinyírom magam. Az pedig, lássuk be, sem nekem, sem a rajongóknak nem használna. Ez nagyjából hajnali három körül történt, ezután viszont még nagyon sokáig az utcán maradtam. Másnap amúgy sem dolgoztam, a friss levegő pedig lehet, hogy önmagában kigyógyít a depresszióból.
Szinte éreztem a szemem alatt a lila karikákat, de már jobban éreztem magam egy fokkal, mikor szembe találkoztam egy kisebb tömeggel a főúton. Először azt hittem, lesz egy nagyon nagyon rossz napom, mert itt várnak mikor így nézek ki, aztán észre vettem, hogy más valaki miatt gyűltek ilyen szépen össze. De ja, ez itt Los Angeles és a stúdió is csak nlhány utcányira van innen. A falnak dőltem és figyeltem, hogy mi lesz a vége, na meg hátha meglátom, milyen dögöt néztek ki maguknak a keselyűk mára. |
A tegnap esti koncert jól sikerült,el is mentünk megünnepelni.Nem csak a koncert de az este is fantasztikus volt.Rengeteg tekila,vodka és valami jó minőségű fű amit az egyik barátnőm szerzett...az utolsó emlékem az estéről,hogy a csapatom valahova olyan helyre menekít ahol a média nem talál rám.A menedzserem szerint ez az életmód nem szalonképes,ezért jobb titkolni.Ez olyasfajta nyilt titok világszeret: Destiny Hope a fantasztikus R&B énekesnő aki mellesleg alkohol és fű mániás,valamint szívesen üldögél egyik ölből a másikba...és én ezt soha nem is tagadtam.A zenémen is érezhető volt,mennyire is mocsok az amiben én élek,akkor minek titkolja.Destiny Hope.beszéljetek csak rólam,és amíg ezt teszitek én még okot is adok rá.
Szóval ott sétálgattam a Main Streeten,hanjalni 4-5 óra lehetett és azon gondolkoztam,hogy jutok haza,bár volt ennél nagyobb porbléma is,este egy bárban kellet volna fellépnem...hazudnék ha azt mondanám nem élvezem így az életem ahogy van.Gondoltam dogok egy taxti,elő is vettem a pénztálcám,amiben természetesen egy dollár sem volt,sikerült elpartyznom az egészet..ajjaj Destiny mi lesz most így veled?..és akkor jöttek szembe velem a paparazzik,akik külömböző megjegyzéseket tettek rám - amit én nehezen tűrök el,úgyhogy reméltem,hogy valami kiment a helyzetből,hogy ne kezdejk el másnaposságom elején verekedést kreálni és ne a rendőréség legyan az otthonom a mai nap.... |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
