|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 19:38 - |
 A helyi koncertek itt zajlanak,ebben a 9.500 fő befogadó képes,bársony székes teremben,aminek az akusztikája talán még jobb is mint a Staples Centeré. |
[57-38] [37-18] [17-1]
- Nagyszerű - indultam el a megfelelő irányba, aztán kíváncsian hallgattam a kérdését. - Nem, nincs dolgom már. Elég volt mára - mosolyodtam el. - Miért, talán van valami terved? - érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, mire is gondol pontosan, ha már így megkérdezte. Persze előtte még várt ránk egy ebéd.
//Folyt. köv: gyorsétterem// |
 -Remek ötlet. Úgy is kevés a közös képünk. -vontam vállat vigyorogva. Sajtburger, jövök. Úgy is ritkán járok mostanában kajálni, mindig pizzát rendelek vagy azt eszem, amit a házvezető főz. Elég lehangoló tud lenni időnként egyedül üldögélni az asztalnál. -És utána? Van még ma dolgod? -Bár nem hittem az ilyesmiben, imádkoztam magamban, hogy szabad legyen a délutánja. Meglepően jól éreztem magam Maire társaságában mindenféle hátsó szándék nélkül, úgyhogy úgy döntöttem, kihasználom az időt, amíg még elvisel maga körül. -Jössz még nekem egy filmnézéssel. Szerinted illene hozzám egy macska? Lehet, hogy kéne egy macska is. Persze nem most, hanem mondjuk később. -gondolkoztam hangosan. |
- Nem, nem vagyok thai kajás. Nincs vele bajom, de nem is a kedvencem - mondtam. - Most nincs kedvem kihalt kajáldába menni - nevettem fel. - Bevállalós leszek, mit szólsz egy gyorsétteremhez? - mosolyogtam rá. Megkívántam egy jó kis adag sültkrumplit, most miért ne? Kíváncsi voltam, mit szól hozzá, reméltem, neki is tetszik majd az ötlet. |
-Nekem teljesen mindegy. Te ismered a város titkos, kihalt kajáldáit, úgyhogy szerintem megbízom az ízlésedben. Akkor nem vagy thai kajás? Asszem, kérdeztem a múltkor. Nem, mintha nem szeretném a thai kaját, de inkább sajtburgerpárti vagyok. -Megvártam, amíg iránt választ, aztán követtem tovább az út szélén. Nem mondanám válogatósnak magam, inkább csak a minőség az, amire figyelek, úgyhogy mindegy volt, hova megyünk. Amúgy is ideje volt már az energiaptlásnak, mert reggeli óta nem igazán ettem vagy ittam semmit a szokásos dupla kávémon kívül. Volt egy olyan érzésem, hogy hosszú távon semmiképp sem fog jót tenni ez a sok koffein, de emiatt is szívesebben agódtam volna mondjuk tíz év múlva. |
- Hm, értem - mondtam a terveire és arra reagálva, amit eddig csinált. Követtem ki az épületből, miközben a kérdésén agyaltam. - Hát, éreztem már ilyet, de talán al egjobb akkor, ha harapunk valamit. Mihez lenne kedved? - érdeklődtem, én igazából még nem éreztem annyira, hogy rendkívül éhes lennék, de biztos tudtam volna enni pár falatot. |
-Mászkáltam a stúdióban. Egy idő után viszont meguntam, és akkor mentem ki. Szerintem holnaptól fürdőgatyában jövök majd. Jó idő van. -Ma legalább is nem sikerült napoznom, úgyhogy be kell pótolnom valamikor. Imádom a rajongókat, de levegőzni még inkább. Kifelé kanyarodtam a folyosó végén, hogy minél előbb kiérjünk végre az épületből. -Hova megyünk amúgy? -Nekem ezerféle ötletem volt, de a nagy részük hülyeség, úgyhogy inkább megkérdeztem Maire-t, hátha ő tud valamit, amit én nem. -Lehet, hogy éhes vagyok. De az a gáz, hogy nem vagyok benne biztos. Éreztél már ilyet? Ilyenkor mit lehet csinálni? -néztem körül az utcán, miután sikeresen elhagytuk az 'iskolát'. Még mindig itt álltak egy csomóan. |
Louval együtt eleindultam. - Igen, teljesen megértem az álláspontod. Egy kicsit nekem is elegem van, szóval jó lesz már kiszabadulni nnen. Nem, mintha nem szeretném a munkám, de azért fárasztó tud lenni - fejtettem ki a véleményem. Reméltem, hogy többen nem állítanak meg minket, mert én sem jópofiztam volna most szívesen. Meg egyébként is. Lélegzethez szerettem volna jutni. - És akkor mivel töltötted az időt? - kérdeztem. |
-Áá, el sem mentem, Maire Moore. De tényleg, itt voltam a folyosón meg kint, csak odajöttek egy csomóan, és most nem volt fényképezkedős hangulatom. -csóváltam a fejem szomorúan. Közben elindultam valamerre, mielőtt itt is kezdenénk sokan lenni. -Menjünk valahova. Ma már nem akarok itt lenni többet. Egyszerűen nyomasztó, tudod? Mintha folyton dolgozni kéne, vagy ilyesmi. Tudod, olyan, mint mikor bezárnak az iskolába délutánra. -Most, hogy nem volt kinek kiöntenem a lelkem két órán keresztül, igen csak beszédes lettem. Általában is elég sokat dumálok, de most, hogy elfolytottam egy darabig, kénytelen voltam megosztani a véleményemet a világ dolgairól. |
Elmosolyodtam Lou válaszát látva, aztán gyorsan összeszedtem magam, s kiléptem az öltözőből, majd ismét keresztülvágtam a termen, kikerülve a beszélgető csoportokat, amikben vegyesen voltak zenekarosok és olyanok is, akik a próbára ültek be. Az ajtó közelében pedig megpillantottam Lout, rögtön elindultam felé.
- Szia - mosolyogtam rá. - Jó gyorsan visszaértél - tettem hozzá aztán, majd elgondolkoztam, vajon mivel tölthette ezt a két órát. |
| A következő két órácskában sikerült vagy tízszer körbejárnom az épületet, aztán viszont meguntam a mászkálást és kiültem a stúdió előtti fűre. Ez ia csak addig tartott, amíg nem rohamoztak meg kétszázan, hogy aztán jöl elállják előlem a napot. Éppen beértem az épületbe, mikor megjött Maire sms-e. Ezek szerint készen van és nem kell tovább szenvednem egyedül. Rögtön visszaírtam, hogy ott vagyok, ahol szeretné, és még mielőtt válaszolhatott volna, elindultam a koncertterembe megkeresni. Megálltam az ajtó mellett, hátha kifelé menet meglátom a tömegben. |
Azt hiszem, egy idő után teljesen elvesztettem az időérzékem, de ennek ellenére most nem untam halálosan a próbált. Addig észre sem vettem, mennyire leszívott, míg végül be nem fejeztük. Ekkor viszont jócskán megkönnyebbülve mentem le a színpadról a többiekkel el az öltözőkhöz, ahol sietve összepakoltam, aztán elővettem a mobilom és írtam egy "Üdv Éjjeli bagoly elvtárs, vége a napi műszaknak, merre vagy?" üzenetet. Míg a választ vártam, szót váltottam pár emberrel, de őszintén örültem, hogy nemsokára friss levegőn lehetek, már amennyire a nagyvárosi légkör annak mondható. |
Intetem Maire-nek, ahogy elindult vissza a színpadra. Az életmentőben nem voltam olyan biztos, de tetszett, hogy örült nekem. Nem mintha általában érdekelne, ki hogy bírja elviselni a társaságomat, de igen, jó időnként fontosnak érezni magunkat. Még bent ültem a próbán vagy negyed órát, aztán valahogy kikászálódtam a sorok között a folyosóra. Szerencsére ott már nem volt olyan meleg. Gondolom, ott is majd hamarosan kinyitják az ajtókat, vagy csinálnak valamit a klímával. Kitaláltam, hogy a következő két órában körbesétálom a stúdiót, ahányszor csak tudom, és közben öt percenként megnézem a telefonom, hátha Maire ellóg a kedvemért. Nem tűnt olyan típusnak, de ki tudja, mire képes időnként. |
- Rendben, akkor majd jelentkezem valamilyen formában - feleltem. - Valószínű én is elég agyhalott állapotban leszek. Van, hogy ülve el tudnék aludni - nevettem fel halkan. Lassan elkezdtek visszaszállingózni az emberek a terembe. Elraktam a mibolom és néztem a belépőket. - Úgy látom, nemsokára itt lesz mindenki, úgyhogy megyek is. Minél előbb elkezdjük, annál előbb lesz vége. Ne értsd félre, tényleg élvezem, de jóból is megárt a sok - álltam fel a hegedűt és a vonót ismét bal kézbe fogva. - Köszi, hogy jöttél. Életmentő volt - mosolyodtam el, tényleg felüdített a szórakoztató társalgás a szünetben. Még biccentettem egyet Lounak, ahogy kioldalaztam a széksorok közül és lassacskán visszatértem a helyemre a többiekkel együtt, hogy folytathassuk a próbát. |
-Teljesen mindegy. Jó, ha eszedbe jutok ilyen megpróbáltatások után. -Nekem is mindig leszívja az agyam, mikro negyvenötször feléneklem és akkor sem jó. A próbáim mondjuk szabadabbak, mint a zenészeké, úgy látszik. Na nem mintha mostanában sokat láttam volna a színpadot. Az album kiadása utánra terveztem agy visszatérést meg a koncerteket. Még nem voltam benne biztos, mit kezdek azután, de majd gondolom az is kiderül. -Itt leszek amúgyvalahol a közelben szerintem.
|
- Elég unalmas tud lenni, mikor már nem is tudom, hányadik alkalommal játsszuk ugyanazt, úgyhogy nem csodálom - mosolyodtam el. A telefonomat mindig rezgőre állítottam ilyenkor, de nálam volt és szinte biztos voltam benne, hogy Lou írt, amikor rezegni kezdett. Nem is tévedtem. Már nem is reagáltam le, hogy így intézte el a dolgot, csak elmentettem a számát. - Hívjalak, vagy írjak, ha itt végzek? - kérdeztem érdeklődve, nekem végül is teljesen mindegy volt. |
Már alapból jó munkának számít, ha azt énekelhetem, amit akarok, de ezt inkább nem hoztam fel új témának. Elég megrázkódtatás volt olyan számok miatt híresnek lenni, amik amúgy semmiről sem szólnak. -Támogatom az ötletet. Már nem, mintha nem akarnám ezt hallgatni egész nap, csak ugye én egy elfoglalt ember vagyok, Maire Moore. -Közben vigyorogva küldtem neki egy rég láttalak sms-t, mintha nem ülne pont mellettem. Így legalább megkapja a számomat is, ami amúgy nem rejtett. Időnként persze lecserélem, például akkor, mikor napi negyvenszer hívnak fel rajongók Kubából meg nem tudom, honnan, mert sikerült megszerezniük az idoljuk telefonszámát. Azt annyira nem szeretem, de egyszer-egyszer akár hosszan is eltelefonálgatok velük. Fogadni mertem volna rá, hogy Maire nem kap ilyen fura hívásokat. |
- Az is valami, legalább haladtok. És egyébként is, jó munkához idő kell - mosolyogtam Lou-ra. Tudtam, hogy ő inkább az a megfontoltabb típus ilyen szempontból. - Ugyan, nem maradtál le sokról - folytattam. Így is értettem persze, mit szeretett volna mondani. - Igen, attól tartok, hogy ez egy nagyon hosszú próba lesz .De mondjuk megadhatnád te is a számod és, ha végeztem írok, vagy rád csörgök. Én sem kárhoztatnálak arra, hogy megvárj - feleltem mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy ezek szerint komolyan gondolta a filmezést és őszintén szólva nagyon jól is esett volna, ha egyszer elszabadulok innét. |
-Semmi érdekeset. Felvettünk fél számot. Nem vagyok korán kelő típus, úgyhogy csak ennyire volt időnk, mert utána rohantam, nehogy lemaradjak erről a...Na, erről. -mutattam végig a termen. -Ez azért jelent valamit, nem? És nem azt, hogy lusta vagyok. Érdezd magad megtisztelve, Maire Moore. -szórakoztam tovább mosolyogva. Amúgy sem volt ma olyan éneklős hangulatom, úgyhogy örültem, hogy bent is vagyok és nem is dolgozom. Na meg érdekelt a próba, meg hogy ki mit csinál ilyenkor. Nem sok közöm van a klasszikus zenéhez és a hangszeres feldolgozásokhoz, úgyhogy ma is művelődtem. -Ez egy ilyen nagyon nagyon hosszú próba? Mert akkor viszont nem biztos, hogy megvárlak. Mi lesz így a filmnézéssel mára? |
Úgy láttam, mintha elgondolkozott volna pár pillanatig, de nem szerettem volna megzavarni, inkább a körülöttünk lévő nyüzsgést figyeltem, mert még így is volt, hogy jópáran elhagyták a termet. - Körülbelül fél óra szokott lenni, úgyhogy még úgy negyed óra lehet - válaszoltam. - És mit csináltál ma eddig? - tereltem más felé a témát, legalább azt már tudtam, hogy ezek szerint a számomat megszerezte, de gondoltam, nem csak ezzel telt a napja. Vagy legalábbis reméltem, hogy nem így volt. |
Gondolkozni kezdtem, mi számít vészhelyzetnek. Nyilván nem a tűzoltók helyett hívnám Maire-t a szakképzettségével, másféle problémák meg nem nagyon fenyegetnek egyelőre. Sem kölcsönre, sem hittérítésre nem volt szükségem mostanában. Van valami, amit viszont nem tudok elég mélyre temetni magamban és időnként meglátogat, és akkor viszont talán jó lenne beszélni. Az igazság viszont az, hogy bármennyire utálok félni, gyengének látszani sokkal rosszabb lenne, így soha, senkinek nem szabad megtudnia. Úgy látszik, Maire csak napközben lesz a hívásaim áldozata. -Meddig van szünetetek? -kérdeztem végül, nehogy feltűnjön neki a fél másodperces mosolyszünetem. |
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
