|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.18. 18:21 - |
 |
[33-14] [13-1]
- Akkor majd máskor megcsinálom, most nem lenne jó ötlet - komolyan gondoltam, de nem ma délutánra. Tényleg szívesen segítettem volna neki. Így viszont maradtam az eredeti tervnél, vagyis a filmnézésnél.
- Hát, leleményes vagy - mosolyodtam el, aztán belekortyoltam a narancslevembe. Szerencsére nem nyúltam mellé és tényleg jó volt még. - Ezt most komolyan gondoltad? Van ilyen egyáltalán? Mármint búzacsíra tea - néztem rá totálisan sokkoltan, mert ezt komolyan nem tudtam. Most vagy neki ennyire nagy a fantáziája, vagy jártas az ínyenc ételekben, nem tudtam. Vagy én vagyok nagyon ostoba, persze ez a lehetőség is fennállhat. |
 -Hát ha gondolod nekiállhatsz, de akkor adok gumikesztyűt, meg ilyenek. Teljes délutános program lenne. -Tovább ügyködtem a filmmel, amíg Maire kiszolgálta magát. -A poharak a felső polcon vannak, ha jól emlékszem. Mindig kiszedem őket, de valaki valamilyen oknál fogva átrendezi az egészet időnként. -A személyzet a kétszer három részmunkaidős biztonságisból, az alkalmi sofőrből és a két takarítőnőből állt, akik nagyjából szabad bejárást kaptak a konyhába. Engem nem zavart a társaság, amíg nem mászkálnak fel az emeletre és a helyükön maradnak a személyes holmijaim. A poharak sorsát annyira azért nem viseltem a szívemen, hogy megemlítsem nekik, hogy ne pakolgassák őket annyit. -Látod, Maire Moore, ezért fontos, hogy legalább négyféle kalóz oldal tagsági díját fizesse az ember havonta. Mindig megtalálom, amit keresek. -És persze a laptop is számított, amit személyesen választottam ki az ideköltözésemkor. A régit nem hoztam magammal, mivel kissé paranoiás vagyok, és biztos voltam benne, hogy az is be van poloskázva. -Arra gondoltam, rendelünk thai rákos-salátás szendvicset búzacsíra teával, mint nasit a filmhez. Szerintem ínycsiklandóan hangzik. |
- Szép is az örök barátság - sóhajtottam fel. Lou fel tudta dobni a napjaim, a maga sajátos módján, néha nagyon fárasztó volt, de én akkor is kedveltem. Olyan gyereklelkű, pedig nemsokára felnőtt lesz, jó, amerikai mércével nézve még nem, szóval van ideje megérni. Lehet, hogy ő később sem fog. Ki tudja? Bár valószínűleg a rajongói is így szerették, lehet, hogy jobb, ha megmarad ilyennek. Meg aztán én is így szoktam meg, bár ez már csak mellékes.
- Rendben, köszi - indultam el a hűtő felé. - Szortírozzam ki, ami már nem fogyasztható? - kérdeztem rögtön, de előtte a plafonra emeltem a tekintetem. Férfiak! Én mindig is precíz és rendmániás voltam, úgyhogy nekem ez egyenlő volt a poklok poklával. Komolyan nem tudtam elképzelni, hogy lehet így élni, igaz, hogy volt személyzet, akik rendben tartották a házat, de akkor is... Ha nem tud aludni éjjel, például miért nem pakol, vagy ilyesmi, hogy ne unatkozzon? Felvetült bennem, hogy teszek egy ilyen javaslatot, de végül csendben maradtam, kerestem egy jó doboz narancslevet, majd megkérdeztem, poharat hol találok és, ha választ kaptam, akkor azt is kerítettem. A többi narancslevet visszatettem a hűtőbe, majd a poharammal a kezemben a konyhapultnak támaszkodtam.
- Jó gyorsan lejött a film - jegyeztem meg tűnődve. - Nem, nem vagyok éhes. Most ezt nem értem, a múltkor még vega voltam, most meg negyedóránként eszem szerinted? - nevettem fel. Lout néha nagyon nehéz követni. |
-Az öribarik már csak ilyenek, Maire Moore. -vigyorodtam el szélesen. Már csak azért is hasznos volt gy általában a jelenléte, mert mellette határozottan jobban éreztem magam. Mármint komolyan, egy csomó dologról sikerült csak azzal elterelnie a figyelmemet, hogy van. -Ha mindenképp segíteni szeretnél, szolgáld ki magad. A hűtőben van a narancslé. Több doboz is van, szóval vigyázz a lejártakkal. -Mint minden egyedül élő kortársam, folyton tele voltam kajával, csak hát a fele már hat hónappal ezelőtt is dobható lett volna. Amíg nincs szaga, sosem szedem ki a romlott kaját a hűtőből. Helyem az van, engem meg aztán nem zavar. -Mindjárt kész vagyok. Átdobom pendrive-ra, aztán nézhetjük a tévén. Tényleg, éhes vagy már? Legalább negyed órája nem ettünk semmit. |
- Nagyszerű - mosolyodtam el most, hogy a filmkérdést letudtuk. Elgondolkoztam rajta, érdemes lenne-e megkérdeznem, hogy a könyveket olvasta-e, de aztán rájöttem, hogy Lou nem az az olvasós fajta, úgyhogy szükségtelen lett volna. Megvártam, míg lehozza a gépét, aztán figyeltem, ahogy keresgetni kezd.
- Jó, akkor egy pohár narancslevet elfogadok, de csak, mert ilyen kedvesen kérdezted és ennyire gondoskodó vagy - válaszoltam halvány mosollyal. Aranyos volt, tényleg. - Mit segítsek? - kérdeztem aztán, mert nem szerettem volna csak ott ácsorogni. |
-Az az, amiben kategorizálják az embereket? Azt láttam. -bólintottam félig meggyőzően. Annyi mindent megnéztem már unalmasabb óráimban, hogy lassan én sem tudtam számontartani, mit láttam és mit nem. Ennek viszont még nem kerítettem sort a folytatására, úgyhogy tökéletesen megfelelt. -Jöhet. Keresek egy gépet. -Ott hagytam a pulton a poharamat, aztán felrohantam a laptopomért és egy pendrive-ért. Ha már ott voltam, berugdostam a szennyesem az ágyam alá és írtam magamnak egy cetlit, hogy később ne felejtsem el levinni őket a mosókonyhába. -Itt vagyok. -tettem le a gépet a tévé előtti kisasztalra. Odapakoltam a whiskey-s üveget és a poharamat is, hogy ne kelljen annyit járkálnom értük. -És mást sem kérsz, Maire Moore? Van tej és narancslé. És csapvízzel is tudok szolgálni, ha ennél is merészebbet innál. -Közben elkezdtem keresgélni a Beavatott 2-t az nCore-on és társain, hátha valahonnan le sikerül szedni jó minőségben. -Azt hiszem, szerencsés napunk van. |
- Jó - vontam meg a vállam. - A Beavatottat láttad? Mostanában mindenhol azt nyomták, elvileg kijött a második része, megnézhetnénk, az fent van-e. Azt még én sem láttam, csak az elsőt - azt már nem tettem hozzá, hogy a könyveket is olvastam. Nem mondtam volna azt, hogy a kedvencem lett volna bármelyik is, olyan elmegy kategória, de egy estére nem volt.
- Köszönöm, nem - mosolyodtam el. Nem igazán voltam alkoholpárti, ha mégis, akkor is csak nagyon keveset, de nem is igazán bírtam, nem látványos volt az undorom, csak mindig égett utána a torkom, nem csak addig, míg lenyeltem és utána egész nap ilyen érzéssel kellett élnem, azt meg nem szívesen vállaltam volna be főleg most, hogy már fáradt is voltam így délután egy óra tájban is. - Ezt már tényleg te döntsd el, hol énzzük, mégis csak nálad vagyunk - kedves volt Loutól, hogy ekkora választási jogot adott nekem mindenben, de azért azegyenlő arányt minimum jó lett volna megtartani. Így is sokszor meglepett a nyíltságával. |
| -Nem, felőlem akármi jöhet, Maire Moore, szeretek ismételni. -válaszoltam, mielőtt kimentem volna hugyozni. Újult energiával tértem vissza whiskeyt vedelni, miután felfrissítettem magam a lenti fürdőszobában. -Biztos vagy benne, hogy nem kérsz? Ha kiolvad ez a sok jég, tutira víz íze lesz. -állapítottam meg, miközben körbe-körbe forgattam a poharat a kezemben. -Itt nézzünk amúgy filmet, vagy fel akarsz menni? Ott is van egy király tévém, de nem tudom, milyen állapotban hagytam tegnap a hálószobám. Tudod, az ilyen személyzetnek-belépni-tilos övezet. |
Most, hogy bent voltunk volt időm figyelmesebben körülnézni és azon felül, hogy Lous a ház megállapítottam azt is, hogy Lou-nak nincs ízlése. Úgy gondolta, sokáig voltam szótlan, de legalább meg tudtam figyelni a helyet alaposabban.
- Szerintem nagyon illik hozzád - feleltem. - Gondolom, szereted is - fűztem tovább a gondolatmenetet, miközben néztem, ahogy tevékenykedik. Kóla, most meg whiskey? Hát, Lou nem sívbajos, ezt már megtanultam.
- Az a baj, hogy amik eszembe jutottak, elég ismertek és nem tudom, miket láttál már közülük. Mégis csak nálad vagyunk, nem szeretnél inkább választani? - kérdeztem kíváncsian, aztán mikor szólt, csak bólintottam, hogy menjen nyugodtan. Addig folytattam a nézelődést, bár nem jártam körbe az egész helyet, azért tudtam részletesebben szemlélődni és továbbra sem változott a véleményem, miszerint a ház illik Louhoz. |
Becsaptam magunk után az ajtót, aztán kifújtam a levegőt. Egész tűrhető volt az időjárás itt bent, vagy legalább is már nem éreztem úgy, hogy belesülnék a ruháimba. -Na, mit nézünk? Nincs túl sok DVD-m, szóval inkább majd letöltünk valamit a netről. Kérsz valamit? Gondolom, nem vagy éhes. -Mielőtt válaszolhatott volna, bevonultam a nyitott konyhámba, amit amúgy semmire nem használok, és öntöttem magamnak egy kis whiskeyt jéggel. Jó sok jéggel. Hamburger után pont jó lesz, mert végül is mindegy, mi keveredik össze odalent. -Ez így nagyon gáz? Ohh, Maire Moore, mondj valamit. Mivel öribarik vagyunk, őszintének kéne lennünk egymással. Szóval gáz a ház? Nem szólsz semmit, mióta beléptünk. -csóváltam meg a fejem szomorúan, majd beleittam az italomba. -Uuuh, pisilni kell. Várj meg itt, mindjárt jövök. -Kimentem a fürdőbe, addig is legalább lesz ideje körbenézni. Vagy csak én vagyok ilyen felfedező típus, hogy folyton körbejárkálok idegen helyeken? |
Kissé még mindig ámulva hallgattam tovább Lou szavait és nem tudom hányadszor is hálát adtam az égieknek azért, hogy nekem nem kellett ilyen fokú intézkedéseket tennem. Nagyon reméltem, hogy ilyenre a jövőben sem kerül sor. Érdekes volt Lou beszámolóját hallgatni, de már azon az állásponton voltam, hogy vele kapcsolatban nem kell meglepődnöm semmin. - Érdekes ötlet - vallottam be szűkszavúan, aztán kinyílt a bejárati ajtó, mi pedig beléptünk. A ház tágas volt, de ízléses, olyan Lous, mást nem tudtam mondani rá. |
-Erődnek azért nem nevezném. Eredetileg kisebb volt a fal, mikor megvettem, csak hát az első héten tizenegyszer másztak át rajta a rajongók. És amúgy sem árt a biztonság. Körbe van kamerázva. -soroltam fel röviden a tudnivalókat a kis birtokomról. Ide már ha akarnának, sem tudnak utánam jönni. Persze a részleteket nem osztottam meg Maire-rel, hogy New Yorkban durván lehúztak, és bekamerázták a szobámat is, amit csak később vettem észre. Ha ez kitudódna, valószínűleg nekem sem lennének titkaim többet. -Elég hosszú a hátsó udvar, szóval a másik oldali utcáról simán látni lehet a házat. És összegrafitiztem egy falat a múltkor. Ezt viszont nem tudom, miért mondom el. -Nem állítom, hogy nincs elég szoba, de én egyedül belakom az egész házat. Ide-oda mászkálok napközben és szétrámolok mindenhol, hogy aztán feltakaríttassak magam után. -Csinálhatunk amúgy majd a elnökkel medencés pizsipartit. Még nem hallottam olyanról, de biztos, hogy élvezném. Szerinted milyen ötlet, Maire Moore? -Közben beütöttem a kódot a bejárati ajtóhoz és azon gondolkoztam, hova tegyem majd Hópihe macskavárát. |
|
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
