|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.18. 18:21 - |
 |
[33-14] [13-1]
- Köszi a filmnézést és minden mást is - mosolyodtam el, de persze komolyan gondoltam. Felálltam az asztaltól és összekészülődtem, összeszedtem a cuccomat is. - Gondolom találkozunk akkor majd a stúdió környékén hamarosan. De addig is vigyázz magadra - mosolyogtam rá. Reméltem, nem iszik túl sokat már ma délután, különben akkor nagyon másnapos lesz holnap. Megvártam, hátha mond még valamit, aztán az ajtó felé indultam és reméltem, a biztonságiak ki fognak majd engedni.
//Maire el, lezárt kör// |
 -Akkor mégsem csinálunk belőle rendszert? Pedig én igazán élveztem. Találtam Hópihének tálat, meg minden. -Eszembe jutott, hogy holnap megint be kéne mennem felvenni azt a maradék fél számot, meg tovább írni a következő kettőt. Felé pillantottam a következő mondata után, aztán nyeltem egyet. Úgy látszik, nem tévedtem, és mégis csak el akar menni. Egy pillanatra megint megtört a tökéletesre fejlesztett érzelmi álcám. -Oké. -Nem akartam hisztizni mint egy ötéves, vagy egyáltalán akármilyen formában megkérni, hogy maradjon, mert már így is sokat segített ma. Megint beleittam az üvegbe. Annak is örülnöm kellett volna, hogy egyáltalán velem töltött egy teljes délutánt. Maire szórakoztatóbb társaság, mint a hangok a fejemben, mikor egyedül vagyok. |
Miután végeztünk és tartottam még egy utolsó szemlét a hűtőben, becsuktam az ajtót és az asztalnál a Lou-val szembeni székre ültem le. - Nem tudom, de én kidőltem mára - jelentettem ki nagy sóhajjal. Igen is fárasztó napom volt, pedig egészen átlagosnak volt mondható, de még otthon is kellett volna csinálnom pár dolgot, például vacsorát, mire Mea hazaér, mert szólt, hogy ma sokáig lesz bent és a délelőtti gyorskaja után nem volt kedvem megint rendelni valamit. - Lehet, hogy el kellene mennem lassan - vetettem fel lehetőségként, habár elvoltunk Louval, gondoltam neki is van jobb dolga, mint engem boldogítani. |
-Biztos vagy benne? -kérdeztem újra, közben letettem a tálat a mosogató mellé. Majd abból fogom etetni Hópihét, ha Maire nem tart rá igényt. -Hmm. Nem is volt olyan vészes. Simán mehetne a hűtőtakarítás a 'hétvégi szabadidős tevékenységek' listámra. -Leültem a konyhaasztalhoz, persze az üveget is vittem magammal. Eleinte volt egy olyan érzésem, hogy csúnya vége lesz így kóla plusz hamburger után, de eddig semmi érdekes nem történt a gyomrommal. Túl voltunk egy takarításon és egy két órás filmen is, és én egyre jobban éreztem magam. Nyilván volt egy kis ráhatása a whiskeynek, de inkább Maire társasága boldogított mint a tudat, hogy később lesz egy kis fejfájásom. -És most mit csinálunk? -dőltem hátra kényelmesen. Nem akartam, hogy elmenjen, pedig ennyi idő alatt akárkit meg lehet unni és valószínű, hogy otthon is van még egy-két dolga, hiszen a próba után egyből ide jöttünk. |
Lou elég érdekes gondolatokkal állt elő már megint, szerintem megártott neki tényleg egy kicsit, vagy nagyon a whiskey. Kicsit kezdtem aggódni, ilyennek sem láttam még. - Köszi, de azt hiszem, van otthon mindenekm - mosolyogtam rá, miközben tovább pakolásztam. - Ááá, nem vagyok én olyan jó lakótárs - nevettem fel. Az egy elég érdekes helyzet lett volna. - Úgyhogy Hópihe is egyedül marad - zártam le a dolgot és azt hiszem, a hűtővel is végeztünk. - Na, talán kész is van - néztem meg tüzetesebben. |
Annyira azért nem voltam szerencsejáték mániás, de tényleg ki akartam próbálni. Cowboy kalappal és tequilával mondjuk. Vigyorogva figyeltem, mi lesz a vége Maire és a lasagne találkozásának. -A legtöbbször rendelni szoktam. Például ez is rendelve volt még valamikor ősszel... -gondolkoztam hangosan, közben én is szétválogattam még néhány gyanús kinézetű maradékfélét. -Néha kapok házi kosztot is. Azt amúgy általában megeszem. Na jó, van, amit nem, de szerintem azokat már kipakoltuk innen. Hé, szeretnél egy tányért? Ez itt például nem tudom, kié. -Van, hogy hagynak itt dolgokat a házvezetőnők, főleg, ha főznek is valamit, de ami ezen van, az viszont már több, mint két hetes. Nem értem, miért nem keresi senki. -Jó ötlet, Maire Moore. Úgy is azon gondolkozom, hogy átépítem itt a dolgokat. Csináltatok majd Hópihe szobát is. Sőt, akár te is ideköltözhetnél, ha már itt tartunk. Lehetne közös szobátok. -Hátra léptem, hogy elérjem az üvegemet, úgyhogy megint szédülni kezdtem kicsit. Ennek ellenére ittam pár kortyot, ha már úgy is ott állok. |
Tovább folytattuk a pakolást, Lou pedig elemében volt, bár azt hiszem, eben nagy szerepet játszott az a pár pohr whiskey is. Az is igaz, hogy ő amúgy is pörög rendesen.
- Fura terveid vannak. De szerintem nem szerencsés pókerezni - mondtam. A lasagne említésére csak forgattam a szemem, de értettem én, hogy akkor most arra szeretett volna célozni, hogy az az én feladatom. Ki is vettem a dobozt és belepillantottam, de elfintorodtam. - Te jó ég, ez tényleg súlyos - csóváltam meg a fejem, ezt is úgy, ahogy volt, ki lehetett kukázni. - Miért nem rendelsz inkább valami jó étteremből enni? Egy csomó munkát, meg takarítást megspórolnál - kérdeztem hirtelen, sajnáltam, hogy ez az ötlet csak most jutott eszembe.
- A fagyasztót hagyjuk, úgy tovább elállnak a dolgok - feleltem kis gondolkodás után. De legalább már a hűtő nagy részével is kész voltunk, csak pár dolog volt vissza.
- Amúgy a macskára visszatérve - néztem körül - szerintem egy külön szobát is fenntarthatnál neki, elég nagy a hely - mosoyodtam el halványan. Még mindig nem tudtam elképzelni egy kopasz macskát, akit Hópihének hívnak. |
-Áh, meghalni még nem akarok. Először meg kell nyernem Vegasban egy pókerpartit. -Nem volt bakancslistám, de ha lett volna, ezt mindenképp az elsők között írtam volna fel. Egy csomó helyen voltam már tudnézás közben, de pókerezni még nem ültem le Vegasban. Szép csendben pakolgattam Maire mellett, amit találtam, amíg újra meg nem szólalt. -Ugyan már, úgy nézek ki, mint aki elfáradt? Még csak most jön az izgalmas része. A középen a sarokban van egy lasagne. Vagy inkább úgy is mondhatnám, hogy ami még nem növesztett lábat belőle. Szerintem érdekelne téged. -vigyorogtam rá büszkén. Ilyet sem láthat máshol az ember, úgyhogy simán jelölhetnének valami Tudós Nagydíjra, vagy amit ilyenkor adni szoktak. -A fagyasztót is ki szeretnéd pakolni? Ott csak fagyi van meg borsó, asszem. De nem tudom, mert nem én használom a kaját. Mármint amiből nem lehet szendvicset csinálni. -Nem mondom, hogy Maire-nek van igaza, de lehet, hogy mára eltehetném azt a whiskeyt. -Mármint úgy értettem, hogy nem nagyon szoktam főzőcskézni. |
- Lehet, hogy a konzerv nem is olyan rossz ötlet, persze nem mondom, hogy egész nap azt egyél - gondolkoztam el. - Vagy huzamosabb ideig - javítottam ki magam. - De könnyen meg tudod csinálni és tényleg sokáig eláll. Én amúgy is kifejezetten szeretem például a halat. És még mindig nem vagyok vega - vigyorodtam el. Közben tovább pakolásztam és az a szemeteszsák kezdett elég szépen megtelni. Lou tényleg nem aprózta el a hűtője kitakarítását, de annyira talán még nem volt vészes a helyzet. Viszont úgy láttam, a whiskey egy kicsit kezd a fejébe szállni.
- Nem szeretnél egy kicsit... Őőő lepihenni? - érdeklődtem kedvesen, kissé fáradtnak tűnt. |
-Az lesz a legjobb, ha átszokom a konzervekre. Halat és babot fogok enni, meg ilyesmiket, amik sokáig tartanak. -Kicsit kezdtem megérezni azt a négy pohár üdítőt, amit az elmúlt két órába megittam, úgyhogy mielőtt bedőltem volna a hűtőbe, megtámaszkodtam az ajtóban. Úgy látszik, az alkoholizmus már csak ilyen öröklődő családi vonás. -Hoppá. -Tovább válogattam a dolgokat amiket onnan elértem, mert azért én sem ezt terveztem egész délutánra. Ott van még, hogy kéne macskát venni, meg ilyenek. Ja, és a szennyes az ágyam alatt. -Szerinted hova pakoljam majd Hópihe cuccait? -kérdeztem két üveg fura színű lekvárfélével a kezemben. Gondolkoztam egy darabig majd visszaraktam a jobb oldalit a polcra, aztán megint gondolkoztam egy kicsit, és rájöttem, hogy fordítva jobb lesz, szóval kicseréltem őket. A pulton hagyott whiskey-re sandítottam a vállam felett, aztán megráztam a fejem és visszafordultam a hűtőhöz. |
- Szerintem feleslegesen nincs értelme kidobni olyat, ami még jó. És spórolsz is rajta - érveltem ellene. Meg akkor biztos voltam benne, hogy a bevásárlásra is nehezen venné rá magát. Azt meg én is sokkal jobban utálom, mint a takarítást, szóval az sem volt egyértelmű számomra, mernék-e vállalni ilyesmit.
- Jó, majd én csinálom ezeket - feleltem és nekiálltam kiszortírozni a tejesdobozokat. A szemeteszsákkal, amit Lou hozott, sokkal könnyebb volt és így gyorsabban is haladtunk. - Jaj, dehogy is van másodállásom - nevettem fel. - Annyira én sem vagyok azért rendmániás - folytattam, miközben tovább pakolásztam. Le mertem volna fogadni, hogy így fele annyi idő alatt is kész leszünk, mint egyébként Lou lett volna. |
-Hmmm...-dugtam be a fejem a hűtőbe. Volt egy csomó tejesdoboz az alsó polcon, úgyhogy azt kezdem el először kiszedegetni. Az első, ami a kezembe került, úgy két hónapja járhatott le. -Utat, utat, veszélyes hulladékkal van dolgunk. -Két ujjal fogtam a doboz tetejét és amilyen messze csak tudtam, eltartottam magamtól, míg odaértem vele a kukához. -Van még egy pár odabent. Lehet, egyszerűbb lenne mindent kidobni és aztán majd bevásárolok később... -gondolkoztam el. Általában nem szerettem pazarolni, de most egy kritikus helyzettel kellett megbirkóznom. -Szerintem rádbízom ezeket, én pedig megnézem ezeket a fura cseppmentes kupakos kechupokat az ajtóban. Nem is értem, miért van itt vagy öt darab. -Lehet, hogy mégsem lett volna olyan rossz az a gumikesztyű...Kerestem egy szemeteszsákot, amibe talán egy kicsit egyszerűbben tudunk majd pakolni. -Szóval te időnként állást vállalsz, mint takarító? Ilyen szabadidős-önkéntes munkaként. Szerintem értékelendő. De most komolyan. |
Felálltam hát én is a kanapéról, hogy segítsek Lounak. - Jaj, de jó. Már üzletember is leszek - sóhajtottam fel. Eszembe jutott, mikor Jasmine visszavonult és azt akarta, hogy Mea és én legyünk a stúdió tulajdonosai. Szegényt élből és elég csípősen visszautasítottam, de az én kezem alatt biztos, csődbe megy az egész. A saját életemet sem tudom kézben tartani, nem, hogy egy zenei vállalkozást, még akkor sem, ha benne élek. Az az igazság, hogy volt elég dolgom így is.
- Lou - sóhajtottam fel -, talán ameddig a dobozban levő rémek benne is maradnak, addig nem kell a gumikesztyű. Te mondtad, ha már nagyon vészes, akkor kidobod. Én bízom benned. Talán a bacik sem támadnak le minket - feleltem és elszátan elindultam a hűtő felé. Nagyon reméltem, hogy tényleg ösztönzően hat Loura, hogy segítek, mert rendszeresen azért nem vállaltam volna, amire most készülök.
- Ugyan, nem tesz semmit, szívesen segítek - mosolyodtam el őszintén és így is gondoltam. Kinyitottam a hűtőt és kicsit figyelmesebben körülnéztem bent. Elég nagy volt, szóval a ház lakója is simán odafért mellém. - Na, hol kezdjük? - kérdeztem, elvégre is ő volt a főnök. |
Egy darabig csendben iszogattam a maradék néhány kortynyi italt, aztán felálltam a helyemről. Tényleg komolyan gondoltam, hogy Maire-rel akarok lógni, persze az öribaris rész nélkül. Tudtam, hogy rendes, de meglepett, hogy tényleg képes lenne segíteni takarítani. Vagy nagyon megsajnált, vagy csak szimplán rendmániás. Minden esetre nagyon jól esett már maga a gesztus is. -Abszolút bevállalós vagyok. De a bevételen osztozni fogunk, mert te leszel az alvezető. Vagy mi. Na, az leszel te. -Betettem a poharat a mosogatóba, aztán az üveggel a kezemben megálltam a konyha közepén. -Szerinted keressek gumikesztyűt és gázmaszkot, vagy vállaljuk a kockázatot? -kérdeztem halálosan komoly arckifejezéssel. Maire még nem látta, miféle dobozokkal lesz dolga, de lehet, hogy elmegy minden kedve, ahogy szembesül a hűtőm rejtett tartalmával. -Tényleg rendes tőled, hogy beszállsz. Ösztönző. -Mivel úgy láttam, nem fog kérni, beleittam az üvegbe, aztán leraktam a pultra, ahol nem lesz útban, de simán elérem, ha akarom. |
Lou látszólag eléggé meglepődött a javaslatomon, amin valahogy nem csodálkoztam. Ő az a megfontolt típus, legalábbis én úgy láttam, jól rákészül mindenre. - Azért vagyok itt, hogy segítsek. Egyedül még nehezebben vennéd rá magad - jelentettem ki, ebben pedig teljesen biztos is voltam. Csak bólintottam, mikor szólt, inna még egy pohár italt. Én felálltam a saját üres poharammal és elmostam, míg ő iszogatta az italát, majd kiraktam száradni és végül visszatértem az előbbi helyemre.
- Hogyne, persze, ültetünk - válaszoltam nevetve, mert most komolyan, erre mit lehet mondani? - De te leszel a vállalkozás vezetője - figyelmeztettem. Ha már ő találta ki ezt a fantáziadolgot, akkor miért ne? Már csak valami jó név kellene az üzletnek. El sem hittem, hogy ilyeneken gondolkozom, biztos jól lefáradtam, ha már ilyeneken jár az eszem. Csendben rtam, hogy Lou megigya a whiskeyt és nekiálljunk takarítani. |
-Én amennyire emlékszem az elsőre, ugyanúgy tetszett. Mármint nem tudom megállapítani, melyik jobb. -vontam vállat, aztán töltöttem magamnak még egy utolsó utáni kört. Tényleg nem szoktam ilyen korán kezdeni, ráadásul már jegem sincs csak a hűtőben, ergo nagyon nagyon messze. -Takarítunk-e? Most? -kérdeztem meglepetten. Erre azért nem voltam lelkileg felkészülve, vagy legalább is még nem született meg bennem az elhatározás. Mondani azért könnyebb, mint csinálni. -Na jó, felőlem. Akkor viszont várj egy percet, mert le kell innom magam előtte. Az utóbbi...hmmm, az utóbbi öt évben egyetlen egyszer sem takaríottam ki semmit. -Felsóhajtottam. Emlékeztem rá, milyen volt azelőtt, mikor még az intézetben laktam, és beosztották közöttünk a munkát. Mi vittük ki a szemetet, segítettünk a főzésben és porszívóztunk néhány naponta a saját közös szobáinkban. Tényleg ellustultam kicsit mostanában, de gondolom majd Maire mellett simán visszarázódom. -Akkor ültetünk majd búzacsírát? A teádhoz. Időben kellene elkezdeni. |
- Hát, rendben - feleltem. Ezután csendben néztem a filmet, közben szép komótosan elkortyolgattam a narancslevem. Lou is ritkán szólalt meg, amikor pedig igen, azokon a megjegyzésein is mosolyognom kellett. Olyan tipikus Lous megnyilvánulások voltak. Más volt így a film, hogy a könyveket már olvastam, úgy meg méginkább, hogy a végét is tudtam. És nagyon nem vártam, azt, hogy fogják megfilmesíteni, mert amikor befejeztem a Hűségest azt hittem, kivágom a könyvet az ablakon.
- Nekem jobban tetszett, mint az első - mondtam, amikor vége lett. - Köszi, hogy megnézhettem - folytattam. Tényleg jó kikapcsolódás volt, jobban örültem neki, mint mondjuk ahogy a hűtőtakarításra reagáltam volna.
- Na, akkor most takarítunk, vagy mi legyen? - kérdeztem, furcsa mód fizikailag még mindig tele voltam energiával, agyilag már eléggé leharcoltnak éreztem magam mára. |
-Lehet, hogy nincs, de nem is zavaró, mármint...Na jó, majd én kitakarítom. Később. Hihetetlen, milyen pozitív hatással vagy rám. -rázatam meg a fejem, aztán az asztalon hagyott poharamért nyúltam. Közben elkezdődött a film, szóval fél szemmel arra is figyelnem kellett. Még legalább kétszer töltöttem újra a whiskeyből, mire végeztünk. Az iszogatás viszont lefoglalt annyira, hogy csak ritkán tegyek idióta megjegyzéseket a filmre és a szereplőire. Ott volt például a csaj, aki rosszul tette, hogy levágta a haját. És ott volt, hogy a vége tisztára le lett csapva. Mármint ott még egy csomó minden történhetett volna, erre megoldják a nagy kivonulást öt perc alatt, mindenféle magyarázat nélkül...Most megint várhatunk egy évet a következő részre, hogy megtudjuk, mi van kint. Filmlogika. Időnként Maire felé pillantottam és próbáltam leszűrni, neki tetszik-e A lázadó. |
- De tényleg szívesen megcsinálom - bizonygattam, komolyan így is gondoltam. - Szerintem annak nincs semmi értelme, ha csak foglalják a helyet - folytattam az érvelést, véleményem szerint meggyőzően. Figyeltem, ahogy intézkedik, végül leültem mellé a kanapéra, még vagy fél pohár narancslével a kezemben.
- Hát akkor filmnézés, csapó 2 - mosolyodtam el. Örültem egy kicsit, hogy most nincs pattogatott kukorica, mert fáradt lettem volna egy újabb csatához. |
-Rendes tőled, te is odaadó barát vagy, de igazán nem szükséges. Mármint amíg a dobozaikban vannak, nem fertőznek. Ha senki nem nyúl hozzájuk, nem lesz gond. -Legalább is mindig ezt mondtam magamnak, mikor véletlenül kivettem egy romlott kaját tartalmazó tasakot a hűtűből. Mostanában már szinte gondolkodás nélkül tudom, melyik veszélyes és melyik ami friss, úgyhogy könnyen elkerülöm őket. -Én nem tudom, Maire, te vagy a szakértő. Szerintem házilag is lehetne csinálni...Vagy várj, akár kereskedhetnénk is vele! Gondolj csak bele. Búzát csíráztatunk a pincében, aztán lefőzzük teának. -Lassan átkerült a film a pendrive-ra, úgyhogy most átmentem a tévéhez tovább intézkedni. -Majdnem olyan lenne, mintha füvet árulnánk, csak sokkal jobb. -folytattam. Én tényleg benne lettem volna egy kis közös búzaültetésbe, hogy aztán a monogrammunkkal ellátott poharakban "egyet fizet, hármat vihet" akció keretén belül értékesítsük őket ebay-en. -Kész vagyok, és működik is, ha minden igaz. -Ültem vissza a kanapéra. Lerúgtam a cipőimet és eldobtam őket a bejárati ajtó felé, hogy aztán kényelembe helyezhessem magam. Majd később összeszedem, ha arra járok. |
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
