|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.28. 18:37 - |
A stúdió hátsó részéhez vezet egy mesterséges kert,ahol tényleg friss levegőhöz juthatnak a dolgozók.A park végében egy kisebb tó is található. |
[60-41] [40-21] [20-1]
Chloe Smarter
Elmosolyodtam. - Akkor majd kérdezd meg a nővéredet. Bár, azokra támaszkodva, amiket Jasmine-től hallottam, szerintem bele fog menni. Azt hallottam, ő amolyan fejest ugrok mindebe típus. - Mosolyodtam el. Tetszett Meara hozzáállása, s egyáltalán nem bántam, hogy felvetettem az ötletet. Jómagam is alig vártam, hogy elkezdjük a munkálatokat, már, ha Maire beleegyezik, de erre 99%os esélyt láttam, pedig nem is ismertem a lányt. Elmosolyodtam, mikor megerősítette feltevésemet.
- Pompás. Hát igen, sokan így emlegetik. De elég hamar sokra vitte, mondjuk nem tudom mióta csinálja. Téged is szívesen meghallgatnálak egyszer, akármelyik hangszeren. - Mosolyogtam rá. Nem kételkedtem benne, hogy tehetséges, bár reméltem, hogy, ha tényleg huzamosabb ideig fogunk együtt dolgozni, lesz majd alkalmam hallgatni mindkettőjüket. De főleg Meara-ra voltam kíváncsi, mert a másik testvérhez már volt szerencsém, távolról.
Elnéztem balra, s ekkor elég meglepő látvány tárult a szemem elé. Valószínű, a stúdió egyik táncosa lehetett a fiú, aki még most is gyakorolt, s gyanítottam, a zene telefonrol, vagy I Phone-ról mehetett. Mikor felénk fordult, rámosolyogtam, s kézjelekkel mutattam, hogy szuper amit csinál, de nem volt szándékomban megzavarni őt. |
 Zsebre tett kézzel indultam a kert felé.Egy kis kikapcsolódásra vágytam.Az iphonom a zsebembe és a headszet a fülembe.A kedvenc zenéimet halgatva új koreográfián törtem a fejemet.Ahogy egyre beljebb halattam meg pillantotam 2 személy.Nem is igazán érdekeltak így elkezdtem tánclépéseket próbálni,hogy mi is illene ehez a számhoz.Nem akartam feltünést kelteni.Remélem nem is vettek észre. |
-Hát igen. Mondtam mosolyogva. Azt már nem tettem hozzá, hogy én amúgy is határozatlan vagyok a dolgok eleén, és majdnem mindenen sokat gondolkozok, most meg is lepődtem, hogy rögtön igent mondtam, bár tényleg tetszett az ötlet, valahogy nagyon is el tudtam képzelni a dolgot, és nem hangzott rosszúl. Majd a következő kérdésére felnevettem. -Na, hát ezt így kimondva még nem hallottam, de igen, ő az. Mondtam, még mindíg mosolyogva. Kíváncsi lettem volna, ha ő is hallja, hogy így van számontartva a dolgozók között,mit szól, de végülis logikus volt, bár akkor is viccesen hangzott kicsit. Tényleg sokat voltak együtt ha idejük engedte,meg ugye a munka miatt is. És meg kell mondani, jó páros voltak, bár Maire könnyen alkalmazkodott bárkihez, és a barátkozás sem ment neki nehezen, de azért én is meglepődtem, mikor először beszélt Jasmineról. Nem tudtam mit mondani, vártam, hogy ő mondjon, így csendben ültem tovább, még mindíg ezen gondolkozva. |
Chloe Smarter
- Hm, értem. Bár sokszor az ember a legegyszerűbb dolgokon gondolkodik a legtöbbet. - Mosolyodtam el. Ez mekkora igazság volt. PEdig nem akartam böcselkedni, csupán tapasztalatból mondtam, velem nagyon nagyon sok esetben megesett már. És elég érdekesen jöttem ki azokból a helyzetekből, bár szerencsére legtöbbször nem kínosan. Remlétem, ez most sem lesz másként.
- Chloe Smarter. -Feleltem. aztán gondolkozni kezdtem... Moore... Valahonnan ez a családnév ismerős volt már. - Ja, tudom! Nem Jasmine benfentes hegedűse a nővéred? - Kérdeztem envetve. Így már rémlett, kiről is van szó. |
Mosolyogva ültem mellette és hallgattam. Valahogy jól esett vele beszélgetni, nem is tudom miért, talán mert mostanában nem volt időm a sok program mellett ismerkedni, és ahoz képest már rég itt vagyok, hogy ilyen kevés embert ismerjek. Az előző mondatára csak bólintottam, hát igen, több értelemben is lehetett érteni, még velünk kapcsolatban is. Érdekes egy párosítás voltunk, az biztos, bár egyikünk sem bánta. Majd a következő mondatát azért már nem hagytam szó nélkül. -Nem baj. Én csak örülnék neki, azért kérdeztem, mert nem tudtam, hogy így első látásra ilyen ötleteid vannak. Mondtam mosolyogva, bár nem úgy értettem, hogy olyannak tartom, akinek nincsenek ötletei,csak arra gondoltam, hogy így első találkozásra meglepő volt, és reméltem ő is érti, mire gondolok. -Amúgy én sem tudom, hogy nem jutott eddig eszünkbe, bár egy csomó helyen játszottunk már együtt, szerettük is csinálni. Talán azért nem, mert ő ugye kijött ide, én meg otthon maradtam, és úgy nehéz lett volna összehozni a dolgot. De nem tudom. Mondtam elgondolkozva, tényleg eszünkbe juthatott volna ez az ötlet, és ha már nekünk nem, voltak rajtunk kívül még hárman, bár annak a három lököttnek ki tudja, eszébe jutott e, és csak nem említették, vagy ők is megvoltak azzal, amivel mi, hogy egy csomót voltunk együtt, így játszottunk is. A szüleink meg lehet, inkább ránk akarták hagyni a dolgot. Ezen elmélkedtem, majd a következő kérdésére eszembe jutott, hogy a bemutatkozás valahogy elmaradt, talán a nagy iedtség, talán az álmosság miatt. -Tényleg el is felejtettem. Meara móre. Mondtam mosolyogva. -Téged? Kérdeztem vissza, végülis nem árthat, ha tudjuk egymás nevét, főleg ha nem szokása viccelni, és meg is akarja valósítani az ötletét, ami egyre valószínűbb volt, bár nem bántam. Talán Mairevel ismerik is egymást, ami amúgy nem lenne hátrány, hisz ő könnyebben barátkozott mint én, bár én is szerettem, csak valahogy a kicsit csendesebb természetem miatt lassabban ment, de ha nem, az sem baj, majd ha úgy van, megismerik egymást. Nem gondoltam, hogy ez akadály lenne, de előny is lehetne ha már találkoztak esetleg. Ezen gondolkoztam, meg azon, hogy mit szólnának otthon, ha kiderülne, hogy közös lemezt tervezünk, a szüleink biztos örülnének az ötletnek, na, a testvérektől talán megkapnánk, hogy két bolond egy pár, még lemezen is, vagy hogy gonoszak vagyunk, mert kihagytuk őket a dologból, és ezen mosolyogtam, mert valahogy teljesen elöttem volt a dolog, miközben vártam, mit mond, a nevén kívül, ha egyáltalán szeretett volna valamit, legalább is én ezt reméltem, mivel nagyon is kezdtem felébredni, és a beszélgetést is élveztem, amenyjire láttam, ő is, és ennek örültem, még akkor is, ha valamenyjire a munkához kanyarodtunk, mert ez egy olyan meglepő, vagy talán vidám része volt a dolognak. legalábbis az én részemről mindenképp, és úgy gondoltam az övéről is, ha így felajánlotta, amiért hálás is voltam neki. |
Chloe Smarter
Úgy tűnt, meghoztam a lány jókedvét. Ennek főképp azért örültem, mert láttam rajta, milyen álmos volt, még a beszélgetés elején. Meg hát, főleg, hogy elég zavartnak is tűnt. Máskülönben pedig nekem is jól esett ez a kellemes kis csevely, jó volt végre valakivel hosszan elbeszélgetni, és nem csak a munkáról. Bár lehet, túl begyöpösödött az agyam, és azért kanyarodtam most ismét erre, de ilyen mértékben még azt hiszem, el bírom viselni a pihenés körülményei között is. Azért jó volt, hogy most épp a tesótémát veséztük ki.
- Bármilyen értelemben. - Nevettem fel ismét, amikor visszakérdezett. Végül is igaza volt, ezt sok féle képpen lehetett értelmezni. Én rábíztam, hogy akarja.
- Nem szokásom viccelni. - Ezt viszont már komolyan jelentettem ki, visszatért a kissé szigorú, határozott énem. Bocs, de a producerszakma megköveteli ugyebár, ragad az emberre egy kis pókerarc. Pedig én még nem is vagyok olyan régi motoros, de hát azért... Tapasztalatom talán van már. - Azért ez kicsit komikus, hogy pont ez nem jutott eszetekbe, pedig a legkézenfekvőbb ötletnek tartom. Apropó... Ne haragudj, de hogy is hívnak? Próbálok asszociálni, hátha ismerem mondjuk a nővéred, mert ő régebb óta itt van, és rájöttem, hogy egyikőtöknek sem tudom a nevét. -Nevettem fel hirtelen. Az már más kérdés volt, hogy jómagam sem mondtam el a magamét, de így kivágni magam a dologból mégis humánusabbnak tűnt - az én szemszögemből. Azért remélem, a lány sem veszi zokon. Vagy lehet, már mondta, és csak én felejtettem el? Ki tudja. Azért az tényleg égő lett volna, ha kiderül, hogy valami világhírű ember húgával beszélgetek éppen, és csak kevés közöttük a hasonlóság, azért nem jövök rá. Bár lehet, jobb is, biztos frusztráltabb lettem volna ellenkező esetben. |
Figyeltem mit mond, de egy idő után felnevettem. -Hát, attól függ, milyen értelemben gondolod. Mosolyogtam. Majd tovább hallgattam, végül döbbenten néztem rá. -Jó ég, komolyan gondolod? Kérdeztem kíváncsian. Nekem ez eddig nem jutott az eszembe, de ahogy elképzeltem, hogy lehetne egy közös lemezünk jól hangzott, és ahogy ezen gondolkoztam ismét elmosolyodtam. Nem gondoltam, hogy így látatlanban kitalál valami ilyesmit, de tetszett az ötlet, és abban sem kételkedtem hogy nővéremnek is bejönne a dolog. -Hát, tényleg érdekes a helyzet. Mondjuk ő nem is tudta, hogy jövök, a parkban futottam vele össze, a csomagjaimmal együtt, két éve nem látott elötte. Úr isten, sosem felejtem el, milyen képet vágott. Nevettem fel az emlék hatására. Már azért is megérte, ahogy láttam, hogy megdöbben, végül mindketten örömködtünk. Nem is volt olyan rég, de az események miatt úgy tűnt, mintha már legalább fél éve lett volna. -Igen, tényleg nem voltunk akkor messze egymástól. Én Dublinban nőttem fel. Mondtam mosolyogva. Örültem, hogy összefutottam vele, már azért is, mert kedvesnek tűnt, és ha tényleg komolyan gondolja az ötletét, akkor gyanítottam, hogy egy idő után madarat lehet majd velünk fogatni. Még nem voltam biztos a dolgomban, így kíváncsian vártam mit mond, addig inkább nem is gondoltam tovább a dolgot, anyjit viszont tudtam, hogy nem lehetne anyjira rossz az eredménye, sőtt ellenkezőleg. |
Chloe Smarter
- Wow. - Nyögtem ki. - Egy csellista-fuvolista és egy hegedista-zongorista páros? Hát ez ütős. - Nevettem. - Elképesztőek lehettek. Hm... - Gondolkoztam... - Mit szólnátok egy közös lemezhez? Csak ti, meg esetleg mögöttetek a zenekar. Jól hangzik nem? - Sóhajtottam fel, már is kezdtem szőni a terveket. De azért persze nem hagytam figyelmen kívül a másik kérdését sem.
- Walesi vagyok. Úgyhogy főleg Bellfast környékén jártam, a szakmám kapcsán. Meg párszor szerveztem koncerteket a híres dublini koncerttermek környékén. - Mondtam nosztalgikus mosollyal. - Szóval így. Hm, annyira nem is éltünk messze egymástól. - Gondolkodtam hangosan, majd a kövtkező megjegyzésére felnevettem.
- Oké, de az logikusabb, hogy a hegedist atesód kicsábít ide vonózni, mint, hogy az én aktakukac nővérem elrángat, hogy itt üzleteljek nem? - Nevettem a saját megfogalmazásomon. - Jaj bocs, fáradt vagyok. - Grimaszoltam. - Ne érts félre, élvezem, de... Hát... Akkor is. - Mondtam sóhajtva. |
Mikor befejeztem kicsit csendben maradtam, hátha ő is mond valamit. -Hm, igen, én is nagyon szeretem.Te milyen alkalomból jártál ott? Érdeklődtem, ha már én mondtam magamról pár dolgot, akkor kíváncsiskodom is kicsit. -Ő hegedista. Na, meg ha úgy van, akkor zongorista is, de inkább az elöbbi. Mondtam mosolyogva. -Na, úgy látszik, a nővérek vonzák ide a fiatalabb testvéreket. Nevettem fel. -Az is egy érdekes szakma lehet. Mondtam elgondolkozva. -Bár, szerintem nem cserélnék senkivel. Itt csak úgy pörögnek az események, komolyan, elöször csak néztem. Mondtam, és néha ez még most is így volt, volt amikor el sem hittem, hogy mibe csöppentem bele. Ezen gondolkoztam, miközben vártam, mit mond. Eszembe jutott, hogy pont Maire koncertje elött jöttem, és most ez a buszos esemény. Még mindíg nem meséltük el a szülőknek, hogy mik történtek, bár már nagyon régóta terveztük, és csak gyűltek a mondanivalók. |
Chloe Smarter
Kíváncsian hallgattam. Tetszett a stílusa, ahogy beszélt, ahogy mesélt a munkájáról, a múltjáról, jó volt magamba inni a szavait. Nem álltam meg, hogy ne mosolyogjak, pedig általában nemigen szoktam. De az ő közelében muszáj voltam, egyszerűen arra késztetett. Elcsodálkozva figyeltem.
- Hm... Írország.. - Sóhajtottam fel. - Jártam ott párszor. Gyönyörű hely, méltón lehettek büszkék rá. - Nevettem hallkan. - A nővéred? ÉS ő mivel foglalkozik? - Kíváncsiskodtam tovább, miközben kissé megváltoztattam a testhelyzetemet, hogy kényelmesebben üljek. Kíváncsian vártam a válaszát, hiszen lehet, a nővére is itt dolgozik.
- Én is a nővérem után jöttem ki. Ő ügyvéd. - Mosolyogtam. - Annyit hallgattam az áradozását Los Angeles-ről, hogy muszáj voltam megnézni. És hát... Úgy tűnik, beszippantott az itteni business. - Magyaráztam nevetve. - De élvezem. - Mondtam. |
-Köszönöm. Mosolyogtam. -Hozzájárul az is, hogy tényleg szeretem csinálni, amit csinálok. Mondtam. -Személyesen még nem, de igen, amúgy hallottam rólla. Mondtam. Úgy emlékeztem láttam is valahol, de erre nem mertem volna megesküdni. -Nem régóta vagyok itt. Írországból jöttem, tulajdonképpen a nővérem után. Mosolyogtam, mert eszembe jutott, mikor elöször eszembe jutott az ötlet, és utána ez szöget vert a fejembe, és addig mondtam otthon, amég belementek, és én is teljesen elhatároztam magam, na, igen mindkettő tartott egy ideig, de egyáltalán nem bántam meg. -Te mióta vagy itt? Kérdeztem vissza. Szímpatikusnak találtam a lányzót, és amúgy is jó volt új embereket megismerni, végülis nem árt, ha az ember ismer pár embert maga körűl. |
Chloe Smarter
- Dícsérem a kitartásod. - Mondtam mosolyogva. Nem sok ilyen ember volt, mint ő. És Jasmine örülhetett neki, hogy ilyen alkalmazottja van a stúdióban, mint a mellettem ülő... De a neve nem jutott eszembe, lehet, még nem is mondta. Na, mindegy. Inkább a kérdésére válaszoltam:
- Producer vagyok. - Mosolyogtam. - Jelenleg Daniella Dessauge lemezén dolgozom, nem tudom, ismered-e őt. - Néztem rá mosolyogva. - Lehet, egyszer vele is fogtok koncertezni. Sőt... Azt hiszem az első számához is ti csináltátok az alapot nem? Mert tudtommal több zenekara nincs a stúdiónak. - Nevettem hallkan.
- Más téma, de... Itt nőttél fel, esetleg ide költöztél? - Kérdeztem kíváncsian. Azt mondta, van másfél órája, és körülbelül nekem is annyi volt, akkor üssük el hasznosan. |
Mosolyogva néztem a reagcióját. -Hát igen, igy marad formában, és elméletileg az álomkort is elkerüli az ember. Mosolyogtam. -Persze hogy, bár már szerintem nem mégegyszer enyjit, de még egy darabig biztos. Addig még van egy másfél órám körűlbelül. Mondtam az órámra pillantva. Tényleg jól esett ez a kis szünet, és fel is ébredtem, hála annak, hogy volt beszélgetőtársam, aki még a szívrohamot is rámhozta. -Te meik részen dolgozol? Kérdeztem kíváncsian, mert attól, hogy írnia kellett nem lett teljesen egyértelmű a dolog, hiszen bárki jegyzetelhetett, ha arról van szó. Majd erről ismét eszembejutott az iedtségem, és ott lyukadtam ki, hogy mi lenne, ha visszamennék próbára, és közölném nővéremmel, hogy vihet a kardiológiára, a szívroham miatt. Na, lehet attól ő is felébredne, de úgy döntöttem inkább nem kockáztatom meg, lehet akkor őt kéne ténylegaz orvoshoz vinni az iedtség miatt, de valahogy nem akartam kipróbálni, ráadásul ha valaki meghallja, az biztos hülyének nézett volna minket. Így ismét a lányra figyeltem, úgy láttam nem maradtam le semmiről, miközben gondolkoztam, bár már rászoktam,hogy egyszerre két helyre is figyeljek ha arról van szó, de most inkább békén hagytam a nem túl átlagos gondolataim, és vártam mit mond beszélgetőtársam. |
Chloe Smarter
Mosolyogva hallgattam szavait. - Hűűűűhaaa. - Ámultam el, egyszerre a két hangszer különbözőségén és a próba időtartamán is. - Bár, nem kéne meglepődnöm. Tudom, hogy szigorúan van fogva a zenekar. - Nevettem fel. - Meg aztán... Így marad formában az ember nem? - Érdeklődtem tovább. - Ennyit talán még értek a zenéhez, hogy egy ilyen alap és aranyszabályt levonjak. - Futott át halvány mosoly arcomon, aztán csak élveztem a napsütést, míg a mellettem ülő tovább beszélt. Még le is hunytam szemeimet pár pillanatra, de nem sokkal később felnyitottam őket, és ránéztem a lányra.
- De, hát, ha muszáj... Akkor muszáj. És még folytatása is lesz. Te dolgozol még ma? - Kérdeztem kíváncsian, legalább megnyugtatott volna, ha tudom, hogy nem egyedül fogok még a munkahelyemen tölteni várhatólag nem rövid időt. |
Úgy nézett ki, hogy anyjira nem néz bolondnak, így kicsit megkönnyebbültem, és mosolyogva hallgattam. -Hát, nem aludtam el. De igen, már én is elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon lehet e alva játszani. Nevettem fel. -Csellón, és fuvolán. Imádom a munkám tényleg, de az ilyen kb 5 órás próbák után valahogy már elálmosodik az ember. Mondtam. Hát igen, nem ismertem errem felé még sok embert, és engem sem ismertek sokan. -Örülök, és azt elhiszem. Mosolyogtam még mindíg. -Ha már ilyen jó idő van, akkor nem feltétlenűl írással kell, hogy töltse az ember. Gondolkoztam hangosan. Nagyon örültem, hogy itt a tavasz, és nagyjából hozzá voltam szokva az esőhöz, azért mégis jobban szerettem a napsütéses időt, bár ki nem? |
Chloe Smarter
Kérdőn felvontam a szemöldököm, mikor láttam, hogy lesápad. Hogy ijeszthettem meg ennyire? Hiszen a papír is zörgött, ahogy összecsaptam a füzetet, és most az említett tárgyat a táskámba csúsztattam. Ráadásul hallkan is szólaltam meg. Na, mindegy, túltetem magam rajta, inkább a szavaira figyeltem.
- Jesszusom, te szegény. - Csváltam a fejem. - Én nem értem, hogy lehet egy próba közben elaludni, de hát... Nem csoda, nem vagyok zenész. - Kuncogtam. Akkor is fura volt. Bár, talán megosztja velem a titkát.
- Hm, ha már zene, min játszol? - TFűztemhozz áa monológomhoz még egy krédést. Jó, ha számíthatok még valakire, legalább lesz szólhangszeresem, ha kelleni fog. Csak nem utasít vissza még egy munkalehetőséget. Legalábbis reméltem.
- Nem zavartál meg. - Jelentettem ki. - Amúgy sem sok kedvem volt körmölni. - Grimaszoltam, aztán kényelmesen hátradőltem, hogy kicsit érjen is a nap, ha már itt kint vagyok. |
Kishíjján majdnem felugrottam iedtemben, mert észre sem vettem, hogy ül mellettem valaki. -Szia. Köszöntem vissza mosolyogva, amikor már nem akartam szívrohamot kapni. -Hát, igen, az ember talán felébred a friss levegőtől, a hosszú zenekari próba után. Mondtam elgondolkozva. -Igen, már ideje volt, hogy megjöjjön a tavasz. Helyeseltem. Még nem láttam a lányzót, és nem is tudtam, hogy milyen téren dolgozik itt, de majd elöbb, vagy utobb ez is kiderülhet. -Ne haragúdj, nem akartalak zavarni. Tettem még hozzá, amikor leesett, hogy valószínű ő volt itt hamarabb, mert ha utánam jönnek, azt valószínű észre vettem volna, habár ki tudja, elég álmos voltam még ahhoz, hogy ne vegyem észre, habár már az is fura volt, hogy nem tűnt fel, hogy leülök valaki mellé. Na, igen, ez voltam én akkor , amikor elgondolkoztam, és még álmos is voltam. Jól van Mea, most is hozod a formád. Csak nehogy dilisnek nézzenek miatta. Úr isten, tényleg, mi van, ha ő jött késöbb? Jutott eszembe a kérdés, de már mindegy volt, és reméltem,hogy akkor is kitudom majd magam menteni valahogy, végülis tiszta álmos voltam, de ettől most végül teljesen magamhoz tértem. Csodás, így kell bemutatkozni egy olyan embernek aki még nem is ismer. Fűztem tovább magamban a dolgot, de végül felhagytam vele, mert lehet, hogy nem is ilyen vészes a helyzet, így inkább megvártam, hogy mit válaszol. |
Chloe Smarter
Mostanában nagyon összesűrűsödtek a dolgaim, az egész délelőttömet megint tárgyalásokkal töltöttem. Miután Daniella kislemeze megjelent, amit Jasmine Jagaciak művésznővel karöltve támogattunk, s mivel most ő a koncertjére készült, így a menedzselés és az esetleges további munkálatok megszervezése rám maradtak. Persze nagyon örültem a feladatnak, csak fárasztó volt, de ennek ellenére is megtiszteltetésnek éreztem, hogy a stúdió tulajdonosa rám bízta ezt a munkát. Még is, úgy tűnt, minden dolgozó egyszerre végez, hisz láttam , ahogy a zenekar tagjai is kisorjáznak a koncertteremből, a táncosok is elhagyják az általam csak tükörteremnek nevezett helyiséget, és a stúdió szép lassan megüresedett erre a két órára. Én csakhamar a kertben kötöttem ki, hogy pihenjek egy kicsit, és kijavítsam a tárgyaláson írt újabb jegyzeteimet, mert tudtam, hogy később nem lesz hozzá kedvem. De reméltem, hogy a friss levegő elég inspiráció lesz, hogy megcsináljam. Hunyorogtam egy pár pillanatig, míg megszoktam az oly régóta áhított napfényt, aztán odasétáltam a közeli padhoz, leültem és felcsaptam a noteszom, hogy megnézzem, mennyire tudtam értelmeseket írni. Mert sokszor előfordult, hogy még jómagam sem tudtam kisilabizálni. Aztán hamarosan abba is hagytam a javítgatást, mikor éreztem, sem mint láttam, hogy leülnek mellém. Összecsuktam a füzetkét, és felnéztem a fiatal lányra. Nem nagyon láttam még erre, de hát számtalan dolgozó volt, én pedig újnak számítottam.
- Szia. - Mosolyogtam rá. - Látom, téged is vonz a természet. Végre szép időnk van. - Tettem hozzá. |
Kicsit megkönnyebbülve vettem tudomásúl, hogy a zenekarnak szünetet adtak, mert már egy jó ideje próbáltunk az alapokkal, és kezdtem azt hinni, hogy a melegben már csak az tart ébren, hogy figyelnem kell, mikor váltsak hangszert, de egy idő után már az sem, mert a cselló maradt nállam, úgyhogy kezdtem azon gondolkozni, hogy vajon lehet e alva játszani, bár ha igen, nem hittem volna, hogy nekem menne. Álmosan álltam fel, és kifelé indultam. Úgy gondoltam, talán felébresztene a friss levegő, így a kertbe mentem. Ebédelni nem volt kedvem egyenlőre, nem voltam éhes, így sétálni kezdtem, remélve, hogy majdcsak felébredek valamenyjire. Szerencsére jó idő volt, ami valamenyjire jobb kedvre derített, és mostmár tudtam nézni a dolgok pozitív oldalát is, ami az volt, hogy a próba eddig egész jól ment. Így róttam a köröket egy darabig, majd leültem egy padra, mivel egy kicsit magamhoz tértem, már nem volt félő, hogy ülve talán bealszom. |
A stúdió hátsó részéhez vezet egy mesterséges kert,ahol tényleg friss levegőhöz juthatnak a dolgozók.A park végében egy kisebb tó is található. |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
