|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.28. 18:37 - |
A stúdió hátsó részéhez vezet egy mesterséges kert,ahol tényleg friss levegőhöz juthatnak a dolgozók.A park végében egy kisebb tó is található. |
[60-41] [40-21] [20-1]
 -Nagyon jó.Ügyes vagy Angie.Jényleg nagyon jól mozogsz.Biztos nem akarsz páját váltani?Szívesne segítek.-mosolyodtam el a lányra mikorben végig gondoltam,hogy tényleg milyen jó lenne még egy táncos.-Táncoltál már valaha nagyobb közönség előtt?Mármint érted mire gondolok.-vigyorodtam el rá majd oldalra dobtam a sötétbarna hajam és zsebre tett kézzel vártam a választ. |
Elmosolyodtam, mikor megdicsért, tényleg nagyon jól esett, s a pillanatnyilag elszálló önbizalmam is kezdett visszatérni, így a második mozdulatsorra még jobban figyeltem, aztán, ahogy végzett ismét bólintottam és megpróbáltam utánacsinálni. Esküszöm, kezdtem élvezni az egészet. Mulatságos volt, de reméltem, hogy őt sem untatja, hogy engem tanítgat. Mert azért hozzá képest mégis csak egy totál kezdő vagyok, vagy mi. És nem váltanék pályát, bár imádok táncolni azt hiszem,azért inkább maradok a színháznál. Ezen gondolkoztam, miközben megcsináltam az újabb mozdulatsort, majd végül kérdőn Oliver-re néztem, hogy mi a véleménye. Reméltem, hogy ezt sem szúrtam el. |
-Naszóval akkor most próbáld meg te.-Bólintottam a lánynak-Majd amikor végzett megdicsértem.-Hűhe,ügyes így elsőre.Most mutatok még eggyet.Kilépsz jobbra majd aztán vállvonogatás fel-le-fel-le. utána vissza össze zárt lábakkal rugóz 3x majd balra lép és megint fel-le-fel-le.Utána jobbra csúszik A jobb kezed felfelé ehajlítva a bellkezed a melkasod előtt behajlítva és jobbra hullámzik.Na hát ez egy mozdulat sor.-vigyorodtam el a lányra majd megmutattam neki. |
Tyűha. Gyorstalpaló táncból. Ilyet se kap az ember mindenn ap. Bevallom, kicsit izgultam. Ugye, csak én gondolom úgy, hogy rettenetesen sápadt vagyok? Hát nagyon remélem. Mégsem ellenkeztem, mikor felállított, hanem táskámat lecsúsztattam a pad szabad részére, s engedve Oliver ösztönzésének felálltam én is, majd bizonytalan arckifejezéssel figyeltem, mit mond, s nagyot nyeltem. Volt olyan, amit már tudtam, mint például, hogy nyolc ütemben számolunk, de azt hiszem jobb, hogy elmondta, mert a nagy izgalomban ezt is elfelejtettem volna. Aztán szokásos mosolyom lassan mégis visszatért az arcomra, kezdtem átvenni Oliver lelkesedését. Bólogatva jeleztem, hogy értem, s próbáltam ellesni tőle a mozdulatokat, majd, ha jelt adott rá, utána csinálni. Soha sem mondták, hogy rossz lenne a mozgásom, a színházi felkészítéseken nagyon sokat táncoltunk, ráadásul szerettem is. Így csak remélni mertem, hogy a fiú is elégedett lesz a teljesítményemmel. |
Pillantottam rá "sunyi" mosollyal majd fel álltam és megfogtam a kezét és fel állítottam majd kiszedtem a telómbol a fülest és bekapcsoltam valami gyors zenét. -Naszóval...meg tanítok neked egy-két mozdulatot...mutatom.-majd elkezdtem táncolni-Mindig 8 ütemben számolunk,egykétháésöthathétnyolc.Igazán nem nehéz.Naszóval a jobb lábad tedd előre és helyezd rá a sülyod a másikkal lépj mögé és egy hullám.Ez 4 lépésböl ki jön.Utána pedig jobb kéz hátra köröz utána pedig a bal is és előre hoz mintha tapsolnál és visszahúz.Ez jön ki 8 lépésböl.Mutatom.-majd elkezdtem megmutatni neki. |
Kicsit az én szemeim is kikerekedtek. - Aha, biztos szép hely lehet. Soha sem voltam még arra, de szívesen megnézném. Meg sok más helyet is a világban. De azt hiszem, ez csak álom marad. - Feleltem álmodozó mosollyal. - Azt hittem, mikor ide jöttem, hogy rosszabb lesz, mint New York-ban. De hát itt is ugyanolyan nyüzsgés van. - Magyaráztam tovább lelkesen. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin, nekem meg ekkor esett le, hogy mit mondott az előbb.
- Hűha. Akkor tényleg nagyon tehetséges lehetsz és nem csak én látlak annak. - Kerekedtek el a szemeim ismét. - Gratulálok a kinevezéshez, vagy, minek nevezzem. - Pirultam el kissé. Aztán a kérdése kishíán belémfagyasztotta a szót.
- Öhm. Hát... Fogjuk rá. Végül is nem lehet rosszabb, mint egy musical-ben eljárni egy komplett koreográfiát. - Vontam vállat kissé bizonytalanul. - De miért kérdezed? - Tettem fel a nagy kérdést, óvatosan rápillantva, próbálva erőt meríteni a biztató pillantásából. |
Nagy szemekkel tekintettem a lányra majd beleharaptam az ajkamba és megszólaltam.-Hát én Manitobában születtem.Canadában az egy kis város.-vigyorodtam el a lányra.-Hát a stúdióban 3-4 hete dolgozom,de már is megkaptam a hónap művésze címet.Rettentően örültem neki amikor megtudtam.Nem baj,hogy korábban ide értél,így meg tudlak ismerni.-kacsintottam a lányra.Majd egy ötlet futott át az agyamon.Töpprengtem egy kicsit,hogy rá kédezzek-e,de úgy döntöttem,hogy nincs mit veszítsek.-Tudsz táncolni?-fordultam a lány felé majd egy vigyort "dobtam". |
Néztem, ahogy leül mellém, közben még mindig mosolyogtam. Válaszára bólintottam, közben pedig megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy eddig nem rótta fel a szómenésem. Egy jó pont neki.
- Értem. Bár sokan dolgoznak itt, úgyhogy ezen szerintem nincs mit csodálkozni. - Nevettem. - Jó, én ez alól kivétel vagyok, csak az egyik barátnőm dolgozik itt, tulajdonképpen őt vártam, azért jöttem ki ide. De... - Lepillantottam az órámra. - Még várhatom egy darabig, úgy látszik, korán érkeztem. De nem szándékoztalak megzavarni. - Néztem rá óvatosan, még mindig mosolyogva. Mondjuk nem úgy tűnt, mint aki nagyon zokon venné, hogy idejöttem a próbája közben. Ezt csak abból gyanítottam, hogy most már itt ül mellettem a padon.
- Ja, hogy az. Szövegkönyv volt. Tudod, színházi próbára. - Mosolyodtam el. - Elég nagy égés lenne besülni, ha kiderül, hogy nem tudom a szövegem. - Csóváltam a fejem. - Bár eddig ilyen nem fordult elő. - Tettem hozzá gyorsan, mielőtt még bármi is nem kívánatos következtetésekre adna okot. Egy pár pillanatig elgondolkodtam, de kérdését hallva újra visszatért a mosoly az arcomra.
- Jelenleg los angeles-i, születésemet tekintve new york-i. Na, ést e? Itt születtél, vagy esetleg te sem olyan régóta laksz itt? És a stúdiónál miót adolgozol? - Záporoztak már megint belőlem a kérdések, tőlem megszokottan. Közben kényelmesen hátradőltem, hiszen tudtam, hogy Lilly még egy darabig nem végez, úgyhogy várhatok rá még egy kicsit. |
Rá pillantottam a lányra majd leültem mellé.Örülök Angie'.Mit tanulmányozol?-kérdeztem.-Amúgy nem itt szoktam próbálni mindig ott ahol épp nincs senki...csak mindig valakibe belefutok.dobtam oldalra a barna hajam és rákacisntottam.-Szóval.Visszatérve hozzád.-tértem át másik "tárgyra"...-Hova valósi vagy?-kérdeztem,és rreménykedtem,hogy nem veszi sértésnek ezt a "gyors" tempót... |
Olyan hirtelen lett vége a produkciónak, hogy fel sem tudtam ocsúdni, mire már felém fordult, s a fülhallgató is kikerült a füléből. Azon még jobban meglepődtem, hogy milyen fanyalgó arcot vágott eleinte, bár szerintem nem szándékosan, úgy tűnt, hogy ő is meghökkent kissé, nem csak én. Lehet, hogy szólnom kellett volna neki, hogy itt ülök? Á, nem, akkor valószínű még mérgesebb lett volna. De én sem tudtam leplezni az elképedésemet, főleg akkor, mikor csak úgy elkezdett nevetni, ráadásul utána még vigyorgott is. Rosszabb, mint én, pedig már én is megkaptam ezt párszor, mikor elég érdekes reakciókat produkáltam egy-egy szituációban. De az, ahogy ott állt velem szemben és vigyorgott lassacskán kiváltott belőlem is egy széles mosolyt, így, mikor bemutatkoztam neki, már nem úgy néztem, mint aki földönkívülit lát.
- Angelica Messer. - Viszonoztam a gesztust. - Vettem észre. És gondolom, már nem kezdő. - Mondtam, s pillantásom a fiúról az ölemben tartott szövegkönyvre irányult, amit egy laza mozdulattal összecsuktam, s a táskámba süllyesztettem. Egy jódarabig most biztos, nem fogom elővenni, ha csak Oliver nem megy el. De nem úgy tűnt, mint akinek nagyon sietős.
- Nem ülsz le? - Pillantottam ismét rá, miközben a táskámat az ölembe húztam. - Ahogy elnézlek azért elég sokat kivett belőled az előbbi, bár elég sokáig csináltad megállás nélkül. Mindig ide jársz gyakorolni? Nem tudom, engem zavarna, hogy nem látom, mikor csinálom jól, vagy mikor nem. Felejtsd el, amit mondtam. Nem értek én ehhez. - Ráztam meg a fejem, de még mindig mosolyogtam. Igen, szokás szerint csak úgy dőlt belőlem a szó, de én ezen már nem lepődtem meg. Abban már nem voltam olyan biztos, hogy Oliver sem. |
Ahogy befejeztem a táncolást egy lány ült előttem a padon.Egy mozdulattal "kitéptem" a fülemböl a fülhalgatót.~Tejóisten egyszer csak egyszer miért nem tudok egyedül táncolni?Biztos jön megint az a szöveghogy hű...dejól táncolsz.Képzeljétek tudom,és ezt a szöveget már eléggé unom.Hé ez rímel~gondotlam magamba majd felnevettem.Öm...-Üdv.Oliver Geaner vagyok.-tettem keresztbe a lábam és egy kört tettem.-Táncos.-kacsintottam a lányra aki éppen valamit olvasott.Végig fürkésztem.Elég félénk lánynak tünt de nem zavartattam magam tovább vártam a válaszát. |
Jó kérdés, hogy mit keresek én itt. Hát elmondom: az egyik barátnőm itt dolgozik, elvileg pedig találkozót beszéltünk meg mára. Ezért jöttem ma be ide, bár a stúdiót a hátsó része felől közelítettem meg, így pedig csakhamar a kertben találtam magam. Oldalamon egy szolíd kis válltáska himbálódzott vidáman, én pedig kíváncsian tekintgettem körbe a kertben. Szép hely volt, vidám, tavaszias, khm. Lassan már nyárias. Felfedeztem egy nyugis kis padot, így arrafelé vettem az irányt, s lehuppantam rá. Táskámat levettem a vállamról, majd magam mellé tettem, rövid kotorászás után pedig előhalásztam belőle egy szövegkönyvet. Muszáj volt tanulnom a szerepem, este próba lesz, biztosra akartam menni. Fellapoztam a füzetkét, szám pedig akaratlanul is mosolyra görbült. Imádtam ezt a darabot, egyszerűen imádtam. Belemélyedtem a sorokba, próbáltam memorizálni a szavakat, miközben szinte magam előtt láttam már az egész darabot. Elképesztően elvoltam, de komolyan, míg azt nem vettem észre, hogy valaki épp kifújja magát a közelemben. A könyvecskét a térdemre ejtettem, s felnéztem a barna hajú fiúra. A szemöldököm kérdőn szaladt fel, már épp meg akartam kérdezni mit csinál, amikor újból nekiállt táncolni. Jól csinálta, de tényleg.
- Wow. - Nyögtem ki, de biztosan nem hallotta, mivel a fülhallgató a fülében volt. Sajnáltam, hogy hozzám meg a zene nem jut el. Így beértem azzal, hogy csak nézem, a szöveg tanulását is felfüggesztettem. Szívesen megmondtam volna neki, hogy de jól csinálja, de nem voltam olyan könyörtelen, hogy megszakítsam az előadást, még, ha rögtönzött is, így vártam, hogy vége legyen. |
Csak a szokásos.A fülhalgató a fülemben a lábammal a ritmust "ütöm" és ismét egy elkezdek táncolni.Nem egy konkrét koreográfiavolt,csak ami éppen az eszembe jutott.Barna hajamat megfújta a szél és jól esett táncolni,ilyen szellőben.-Huh.-mondtam majd a kimerítő mozgás után a térdemre támaszkodtam és beleharaptam az ajkamba.Ahogy kifújtam magam már is kezdtem tovább táncolni. |
-Hát, igen. És ennél jobban már ki sem jöhetünk. Mosolyogtam. -Gondolkozunk rajta, és nem, sosem szoktam az ilyet így felfogni. Imádom a munkám, és ennek is nagyon örülök, legalább már megvan a terv, hogy mi lesz velünk mostanában, és ahogy már mondtam, örülök neki. Mondtam mosolyogva. Nem tudtam igazán, mit is szeretnék, de nem is baj, még csak most jött az ötlet, volt időnk kiagyalni, és ahogy Maire-t ismertem, lesz is pár ötlete, bár majd idővel biztos nekem is megjön az ihlet. Na, igen. Az is bizonyította, hogy tényleg jól jött ez a dolog, hogy egyrészt ilyen keveset gondolkoztam rajta, általában képes voltam hetekig ingadozni két dolog között, másrészt pedig, hogy ilyen pozítívan állok hozzá, bár általában amibe belefogtam, ahoz mindíg igyekeztem így viszonyulni. -Rendben, szia. Intettem én is a fiúnak, majd pár percig elgondolkozva néztem magam elé. Igen, most volt min törni a fejem, mondjuk ha nem lett volna, akkor is találtam volna magamnak. -Oh, tényleg, nekem is mennem kéne lassan. Pillantottam az órámra én is. -Rendben, szerintem meg lesz. És majd akkor keressük egymást. Mosolyogtam, majd felálltam én is, és elindultam próbára, bár reméltem, hogy hazáig kibirom, hogy ne kezdjek el lelkendezni nővéremnek, valahogy nem volt kedvem az egész zenekarnak előállni azzal, hogy milyen szerencsés vagyok, így volt mégegy okom, hogy várjam a próba végét, bár tudtam, hogy min fogok gondolkozni közben, és ez arra is jó volt, hogy ne legyek utána megint félálomban, mint az elöbb. Bár azt tudtam, hogy otthon tuti kilyön belőllem az a lelkesedés, ami itt talán még nem látszott, bár próbáltam mutatni, de az valahogy egész hülyén vette volna ki magát, ha elkezdek lelkendezni, de itt nem is volt kinek, úgyhogy már meg is volt az áldozatom, akinek ha a nyakábaugrok vagy feldől, vagy az egyensúlyérzéke ment meg minket, de most ezt sem bántam. És ha azt a reagciót kapom nővéremtől amit várok, akkor ő is hamar fel fog ébredni. Mosolyogva indultam el próbára, és még láttam, ahogy Chloe int, így viszonoztam a gesztust, majd elindultam, hogy túléljem azt a próbát, és hogy utána rendesen kiörülhessük magunkat, na meg, hogy töprenghessünk, ahogy Chloe javasolta. |
Chloe Smarter
- Értem. Amúgy amennyit hallottam róla, tényleg hasonlítotok szerintem. És gondolom jól ki is jöttök. - Mosolyogtam. - A padomra? Nem, nem. A stúdió padjára. De igen, végül is így is felfoghatjuk. Akkor is az utamba akadtál, én meg elvállaltalak. Végül is, nézt a jó oldalát, rosszul nem jöhetünk ki ebből, nem igaz? Maximum akkor, ha úgy fogod fel, hogy megint egy csomó munkát sóztam a nyakatokba. Mindenesetre kezdjetek el gondolkodni rajta, milyen lemezt szeretnétek. Adnék ötleteket, csak az a bökkenő, hogy nem ismerlek titeket. - Csóváltam a fejem, majd pár pillanatig elgondolkoztam. Még most sem bántam, hogy bevállaltam a két lányzót. Sőt. Nagyon is örültem neki. Meara olyan egyéniség volt, akivel egyszerűen érdemes foglalkozni, és gondoltam, hogy a nővérével kapcsolatban is hasolnó lenne a véleményem. Felnéztem a táncos fiúra, annyira elmerültem a gondolataimba, de addigra már elment. Eszembe jutott, hogy mintha mondta is volna, hogy telefonál. S amint jobbra néztem, távolabb meg is pillantottam, tényleg fülénél lévő készülékkel. Már régebb óta lehetett távol, mert nemsokára visszaért, de be is jelentette, hogy távozik.
- Rendben, én is. Biztos vagyok benne. Szia. - Köszöntem el, hallkan nevetve közvetlen stílusán, s mosolyogva néztem utána. Aztán lepillantottam a karomon lévő órámra.
- Hűha, nekem is mennem kell. Mindjárt folytatódik a tárgyalás, meg gondolom, nektek is a próba. Örülök, hogy találkoztunk! És ne felejtsétek el megtárgyalni a számlistát! Szia! - Búcsúztam mosolyogva újonnan megismert munkatársamtól, s felkaptam acuccaimat a padról. A füzettel a kezemben, távozóban még intettem Meara-nak, majd eltűntem a stúdióba vezető ajtón belépve.
//Chloe el// |
Fel csörrend a telefonom.-Bocsássatok meg egy csöppet.Nem kell sokáig nélkülöznötök kacsintottam a lányokra.
---10 percel később---
Na itt is vagyok.Sajnálom,de el kell menyek.Akadt egy kis dolgom.Remélem még összefutunk még -fordítottam nekik hátat majd biccentettem nekik.-Csáó
//Oli el// |
-Hát. Volt időm megszokni. És mostmár azt nem tudom, mi lenne velem nélküle. Sokan mondják, hogy én ő vagyok, csak nyugottabb kiadásban. Nevettem fel. -Hát, én szó szerint a padodra ültem, nem az utadba kerültem, de akkor is jól jött. Mosolyogtam. Tényleg örültem neki, és most hogy teljesen kezdtem felfogni a dolgot, kicsit el is elmélkedtem rajta, és alig vártam, hogy elujságoljam nővéremnek a hírt, amitől valószínűleg majd körbetáncoljuk a lakást. Már előre sajnáltam a szomszédokat, és eszembe jutott egy régebbi eset, mikor egy sikeres vizsga után, amit végig izgultunk körbeugráltuk a szobát. Akkor szüleink vetettek véget az örömködésünknek, most meg reméltem, hogy azért anyjira észnél maradok, hogy rájöjjek, hogy azért mikor kéne abbahagyni. Már most alig vártam, és szinte biztos voltam benne, hogy belemegy, ésemellett nagyon hálás voltam már most Chloenak, úgy hogy még az eredmény meg sem volt, bár gondoltam, hogy jó vége lesz, ha egyszer belefogunk. És ez nem is volt kérdés, ahogy magunkat is mertem, ha belelendültünk valamibe, azt már végigcsináltuk. Miközben ezen elmélkedtem a táncos is odaért, és mosolyogva pillantottam felé. -Szia. Meara. Viszonoztam a bemutatkozást. |
Chloe Smarter
- Értem. Nem is tudom, hogy bírod így mellette. - Nevettem fel. Azért ilyen jellemű emberek mellett elég nehéz volt megmaradni, ezt tapasztalatból tudtam, bár én személy szerint nagyon preferáltam, ha valakiben ennyi lendület volt. A mosoly nem hervadt le az arcomról, sőt, Meara következő szavaira még szélesedett is.
- Én bármikor bennevagyok egy kis magánszámban. - Jegyeztem meg. - Igen, hallottam, de nem volt előre eltervezett dolog, csak Jasmine egyik próbáján. - Magyaráztam lelkesen. Majd a jókedvet felváltotta a csodálkozás.
- Azta. Ti aztán tényleg tudtok valamit. - Mondtam leesett állal. - Én még szerintem zongorázni se tudnék. - Nevettem fel. - Bár anno furulyázni tanultam, de az csak ilyen alap volt. Meg a szülei mbe akarta kíratni zongorára is, de nem engedtem nekik. Annyira nem kapott el a hév. - Meséltem kissé nosztalgikus hangulatban, s közben észrevettem, hogy a táncos egy igen jól sikerült koreográfia végeztével elindult felénk. Akárcsak az előző, ez a megnyilvánulása is tetszett. - Ugyan. Én majdnem, hogy mindenkit elvállalok, aki az utamba kerül. - Mosolyogtam Meara-ra, aztán a fiú is odaért hozzánk.
- Szia. Chloe. - Viszonoztam mosolyogva a bemutatkozást. |
Hurrá,ismét nem sikerült "beleolvadni a környezetbe".Gondoltam végig magamba a dolgot amikor megláttam,hogy az egyik lány mutogatja,hogy jó meg minden.Rá kacsintotam és biccentettem neki egyet.Pár pillanat múlva a másik lány is rámnézett,rá mosolyogtam és kacsintottam.-Miért kell ilyet hatalmas sármmal rendelkezzek?-magyaráztam magamba amikor vége lett a zenének. Majd egy Kpop-os dalt kapcsoltam[Boyfriend I yah] és elkezdtem táncolni a rá betanult koreográfiát. Meglepődtem,hogy ennyi idő után is ilyen jól megy.Amikor vége lett oda mentem a lányokhoz zsebre tett kézzel.Oldalra tekintettem és kiszedtem az egyik fülemböl a headszetet és megszólaltam:-Üdv,Oliver vagyok.-vigyorodtam el majd beletúrtam a hajamba és el indítottam,egy újabb zenét. |
-Persze, megkérdezem, bár szerintem biztos hogy belemegy. Mosolyogtam. -Igen. Ő az a majdnem mindenben bennevagyok, amiben csak egy kicsi esélyt is látok arra, hogy jól süjjön el, és amúgy is, mindenhol ott van, az ő hiperaktív jellemével, meg amilyen optimista, amúgy is benne lesz szerintem, szóval nem lesz gond. Mondtam nevetve. -Nagyon örülök, hogy eszedbe jutott, és hogy elvállalsz minket, de tényleg. Néztem rá egy őszinte mosollyal, és komolyan is gondoltam. Már előre sejtettem, hogy jó kis hármast fogunk alkotni, főleg ha bepörgünk, na, majd akkor itt lesz ő, hogy visszarázzon minket a valóságba. Hűű, szegény, magamban már előre nevettem. -Hát, a zongorát négy éves kora óta, a hegedűt, öt, vagy hat. Mondtam elgondolkozva. -De rég is volt, mikor kezdtük. Nevettem fel halkan. -Hát, amikor csak gondolod, döntsd el melyiken, most itt van nállam mind a kettő mondjuk. De ha tényleg összejön ez az egész, akkor még fogsz hallani eleget. Mondtam. -Őt meg akkor ezek szerint már hallottad. Gondolkoztam hangosan, majd a pillantását követve, én is barra néztem. A táncos látványa kicsit meglepett, de nem anyjira, mint mikor beszélgetőtársam rámhozta a szívrohamot. -Hát, valaki úgy látszik gyakorol. Szólaltam meg, miután visszafordultam a mellettem ülő felé. Nem akartam sokáig nézni a táncost, talán zavarta is, ha egyáltalán észrevette a nagy gyakorlás közepette, hogy nézzük. |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
