|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 19:40 - |
 Egy szűk,bézs folyosó,aminek falain moder típusú képek vannak kifüggesztve.A folyosó végén faszekrények vannak,amiben az itt dolgozók cuccaikat tarthatják. |
[34-15] [14-1]
Szokásos kávéval a kezemben indultam el a táncterem felé, néhány másodperccel még tényleg azon voltam, hogy odaérjek. De letettem a tervemről miután egy új arcot pillantottam meg a folyósón. Igen, szinte mindennap látok új arcokat, de a napokban teljesen belemerültem a szokványos hétköznapokba. Kitűnő ötletnek tűnt megismerkedni egy olyan lánnyal, aki még tele van energiával. Egy darabig haboztam, majd ránéztem az órámra és láttam, hogy simán tehetek egy üdvözlő kört a kisasszonynál. Elkezdtem figyelni őt, mint valami sarkon álló baltás gyilkos. |
 Beléptem az ajtón, majd elindultam előre. Első munkanap...Ah Sok minden járt akkor a fejemben és tudtam, hogy mikor belépek az ajtón kint hagyom a múltam és egy új jövőnek nézek elébe. The Pink Studionál. Szinte még most sem hiszem el, hogy itt állok egy studio csempéin és lemezeket, albumokat fogok felvenni, koncerteket rendezek, rajongói táborom lesz és ott lesznek az undorító újságírók is. Volt egy kis rossz érzésem ezzel a jövővel kapcsolatban, de amint beléptem minden rossz érzs kiáradt belőlem. Nos, hát itt vagyok Pink Studio! |
Figyeltem, ahogy Lou továbbindul és már csak a hátának intéztem az apró bólintást, ami a megjgeyzésére volt a reakcióm. - Hát akkor, szép napot, Lou - köszöntem el végül, aztán határozott léptekkel továbbindultam, vissza a stúdióba, ahol, ha minden igaz, már Lindsey várt. És persze a munka, amibe nagy örömmel vetettem bele magam. Furcsa volt ez a találkozás Lou-val, de az igazat megvallva rosszabbra számítottam.
//Lezárt kör// |
 Elmosolyodtam, -Majd meglátjuk. -Még egyelőre én sem tudtam, mit akarok kezdeni a holnapi nappal. Eredetileg nem akartam egy-két óránál tovább bent maradni, de ha a maihoz hasonló jó társaságba keveredek, lehet, hogy rászánom magam még egy kis munkára. Szerettem felénekelni a dalokat, nem is ezzel volt a gond. Volt viszont, hogy nem egyezett a producerek és a saját véleményem, akkor pedig órákig tudtam velük vitatkozni. Folytattam az iratmegtalálósdit a folyosón, hadd menjen Maire Moore is a dolgára. Csajozni szeretek, a korkülönbség sosem zavart, így ő tökéletesen megfelelt minden elvárásomnak. Apropó, csajozás. Meg kéne keresnem az én drága ecsethajú barátomat, mert már jó régóta érik az a találkozás. |
- Kétségtelenül - feleltem fintorogva. Már alig vártam idézőjelesen és biztos voltam benne, ha másért nem is, azért mindenképp megkeresem Lout, hogy lerakhassak elé egy példányt, hadd örüljön, ha már rávett erre az egész fotózós őrületre. Azt mindenesetre semmiképp sem mondhatom, hogy a beleegyezésem nélkül történt volna bármi is, mert önszántamból álltam ott, de tudtam, hogy amit maga után von, az nem fog tetszeni.
- Köszönöm - mosolyodtam el -, neked is - tettem hozzá, bár tudtam rövid ismeretségünk ellenére is, hogy a papírmunka nem lesz túlságosan jó, ami őt illeti. Megfordultam, hogy elinduljak a klasszikus stúdió felé, mert láttam, hogy ő is elment a papírjait megkeresni, de egyszer csak hátrafordult, így én is visszafordultam, amikor megszólított.
- Nem tudom - vontam meg a vállam egy kicsit. - Nincs még konkrét tervem. Valószínű itt bent valahol fellelhető leszek. Miért? - kérdeztem érdeklődve. |
-Akkor viszont jó munkát. Kétségtelenül jól fogunk mutatni holnap az újságban. -vigyorogtam rá. Körülnéztem bent, de a sarkon eltánő egy-két emberen kívül nem volt túl nagy mozgás. Talán tényleg haza kéne mennem. Ilyenkor persze sosincs kedvem hozzá, viszont mikor munka van, menekülnék. Elindultam megkeresni a papírjaimat, hátha tényleg nem nyúlt hozzájuk senki. Persze nem halnak bele egy-két plusz másolatba, de csak nem cipelhetem őket egész nap magammal...A folyosó végén viszont megtorpantam és hátra néztem Maire-re. -Holnap? -A kérdés nagyjából az egész napi tevékenységére vonatkozott, meg úgy mindenre, amit tervez. Zsebre vágtam a kezeimet és érdeklődve oldalra billentettem a fejem. Nem, nem koptathat le. |
- Fertőzést? - kérdeztem és nem sok hiányzott, hogy elnevessem magam. - Azért talán még itt nem tart a világ. Ha fertőzésveszély lenne, akkor ez az épület már rég kihalt lenne - tártam szét a karom. Határtalanul jól szórakoztam Lou érdekes megnyilvánulásain, komolyan, itt vagyok három éve Los Angelesben, de ő a leginkább sztáralkatnak nevezhető, akivel valaha találkoztam. Engem az ilyesfajta személyiségektől mindig is a hideg rázott, amilyen finnyásak tudtak lenni egyesek, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ez idegesítő-e, vagy nevetséges. Az is lehet persze, hogy csak én vagyok túlságosan földhözragadt.
Mikor Lou elindult, felzárkóztam mellé. Valahogy nem ragadt át rám is a határtalan lazasága, bár amúgy nem voltam feszült, csak kicsit érdekes volt az egész helyzet. Reméltem, hogy végig nyugodt tudok maradni, bár már volt egy dolog, ami kezdte piszkálni az idegeim, úgyhogy muszáj volt megkérdeznem:
- Te mindig mindenkit a teljes nevén hívsz? Mert nem zavar, csak érdekel, hogy ez valami egyedi szokás? - kérdeztem, ugyanis kezdett feltűnni, hogy eddig mindig így tett. - Amúgy igen, itt rontom már a levegőt három éve, bár szerintem annyira nem vagyok feltűnő személyiség a stúdió életében - válaszoltam. - Egyébként legtöbbször zenészként dolgozom szólóban, vagy zenekarban, ezen kívül egyszer vállaltam vokált egy dalhoz, de az elég is volt. Annyira nincs jó hangom, hogy én azzal bárkinek is segíthessek - vontam meg a vállam. Közben lasan kiértünk a stúdióból a nyüzsgő utcákra és csak reménykedtem, hogy nem fogunk elsodródni egymás mellől.
//Folyt. köv: Francia kávézó// |
 -Remek ötlet. A kávéból sosem elég. -Mondjuk a mostani is starbucksos volt -mert hát nem akarok fertőzést kapni, nem iszom automatából-; de azért meg tudnék inni egy második adagot is. Nem, mintha kifáradtam volna, mert annyira nem volt hosszú napom. Egyetlen számot vettünk fel órákon keresztül, amíg tökéletes nem lett. Tesznek még rá egy kis auto tune-t és kész is van. Nagyjából tizenhárom hiányzott még az új albumomra. Hosszú év lesz, az biztos.
Megint csak elindultam, de ezúttal kifelé az épületből. Akkor kávézunk. -Na és mondd csak, Maire Moore, mit csinálsz erre felé általánosan? Ismerősnek tűnsz. |
Csak enyhén megcsóváltam a fejem a bóknak veszem megjegyzésére, de nem fűztem hozzá semmit, csak enyhe csodálkozással figyeltem, hogy ledobja a kisasztalra a papírokat. Én sokkal jobban aggódtam volna annál, hogy csak úgy otthagyjam őket.
- Akkor reménykedjünk - mondtam, mintegy végszó gyanánt, aztán elgondolkoztam egy kicsit. - Én úgy terveztem, kiugrom a közeli kávézóba. Mondanám, hogy meghívlak, ha van kedved velem tartani, talán az ottani kávé is többet ér, mint az itteni automatás verzió - ajánlottam fel és érdeklődve vártam, hogy mit fog válaszolni. Bár én magamnak nem kávét terveztem, de ki tudja, lehet, hogy Lou-nak simán lecsúszik még egy adag a koffeines italból. Egyébként mást is lehetett kapni a Francia kávézóban, nem tudtam, ő mennyit szokott oda járni. |
-Ezt bóknak veszem. -biccentettem. Azzal vagyok udvarias, aki megérdemli, nem ezekkel az ötvenes, maguk szerint mindent tudó faszkalapokkal. És amúgy is jó ügy érdekében cselekedtem. -Amerre te szeretnél. Csak ledobom valahova ezeket, egy másodperc. -És ja, a folyosó végén találtam egy olya üldögélő-asztalszerűséget, amin ideiglenesen elhelyezhetem a papírokat meg a majdnem üres kávés poharamat. -Csak nem tűnik el, amíg visszajövök. Holnapig. -egészítettem ki a mondani valómat. Maximum kérek még egy fénymásolatot mindenből. Összedörzsöltem a tenyereimet és újra Maire-re vigyorogtam. -Indulhatunk is. |
- Elég érdekesek a módszereid - jegyeztem meg fejcsóválva, mert úgy tűnt, Lou teljesen elégedett magával. Nem szerettem volna első találkozás után előítéletekkel viseltetni az irányába, de most már egy csipetnyit jobban hasonlított ahhoz, akit az alkalmazáson keresztül volt szerencsém látni. - Ha már együtt megyünk, te hová szeretnél? - kérdeztem vissza, nehogy már az legyen, hogy halálra untatom, nem, mintha az lett volna a feladatom, hogy a kedvében járjak. Mikor elindult, követtem, de pár lépés után meg is torpantam, mert a kijárattal ellenkező irányba tartottunk.
- Most kit is keresünk egyébként? - kérdeztem Lou-ra pillantva, mert nem volt tiszta, hogy mit is csinálunk. Mégis le akarná adni a papírokat? Nem tartottam magam lassú felfogásúnak és nem szerettem volna bosszantónak tűnni, de most tényleg nem értettem, mi a helyzet. |
-Na, látod, így már mindjárt más. -Elégedetten nyugtáztam, hogy sikeresen elhárítottam az akadályt. -Abszolút van időm. Majd kitöltöm később. -Mert igen, még kitöltve sincs a nyomtatványok fele. Határidők viszont nincsenek, vagy ha vannak is, akkor sem olyan egetrengetően fontosak. Most kivételesen úgy éreztem, hogy valójában is én irányítok. Tovább indultam a folyosón arra, amerről amúgy jöttem, hátha találok valakit, aki megfogja itt ezeket nekem, amíg visszajövök. -Hova megyünk? -Kíváncsi voltam, mire is áldozom a szabadidőmet. |
- Hát, szép kis stóc, nem mondom - néztem a papírokra, amikre mutatott. Aztán kissé elképedve figyeltem, ahogy elég eréjesen belerúg az ajtóba, reméltem, hogy a cipője megóvta, mert elég hangosat szólt, legalább akkor már ne fájjon neki. Bár azt hiszem, ki fogja bírni akkor is, ha így volt.
- Hát, ha szeretnél - vontam meg a vállam -, akkor megköszönöm. De igazán nem szándékozom feltartani - folytattam, célozva például a papírokra, mert nem szerettem volna az a személy lenni, aki visszatartja. Félrebillentett fejjel, kérdőn néztem rá, mit fog válaszolni, de közben legalább az ajtó becsukódott és akik mögötte diskuráltak, elsiettek, alig néztek ránk. |
Nagyjából egytized másodpercnyi csalódottságot láthatott az arcomon, ha eléggé figyelt, mikor hátrébb lépett. Na, ez most kivételesen nem jött be. Annyira azért nem zavartattam magam, folytattam a vigyorgást. -Én...nos, nekem még le kéne adnom ezeket, mielőtt elmegyek. -válaszoltam a kezemben lévő papírok felé intve. Az úttorlasz, akarom mondani, ajtó elé sétáltam, és szabad kéz híján csak szimplán belerúgtam. -Kopp-kopp. Utat kérünk a fölgynek. -Rendesebb helyeken ezt úgy szokás mondani, hogy "Húzzatok innen, lúzerek!". -Elkísérlek. -jelentettem ki csak úgy simán. Egyértelműen nem fogja megbánni, de ezt már nem tettem hozzá. |
Volt egy olyan érzésem, hogy Lou nagyon jól mulat rajtam, de lehet, hogy ez csak az én paranoiás képzelgésem volt. Mindenesetre nem kerülte el a figyelmem a pillantása, amitől nem is pirultam el és a térdem sem roggyant meg, csak egy kicsit hátrébb léptem, mert idegesített, úgy éreztem, mintha belemászott volna a személyes terembe, pedig csak erősebben rám nézett. De legalább így az ajtótól is messzebb voltam.
- Biztos, hogy nem túl messzire a stúdiótól, mivel még vissza kell jönnöm, de elsősorban kijutni szeretnék. Csak hát így elég nehéz - mutattam az ajtóra. Elég halkan beszéltem ahhoz, hogy a mögötte lévők ne hallják meg.
- És te merre indultál? - kérdeztem kíváncsian, már csak azért is, hogy fenntartsam a beszélgetést. Nem úgy nézett ki, mint aki most rögtön itt akarna hagyni, még akkor is, ha neki szabad lenne az út, különben csak nem kérdezi meg, hogy merre megyek. Vagy igen? |
Maire. A neve is ismerős volt, de hogy honnan, még mindig nem tudtam eldönteni. Minden esetre nem tűnt személyzetisnek vagy hangmérnönknek. -Ahogy mondod. -Érdekes volt, hogy ő viszont felismert, mivel Amethysttel pont fordítva történt a parkban. Még mindig nem döntöttem el, szeretek-e láthatalan maradni. Erre talán a hangulatfüggő a legjobb kifejezés. -És merre mennél, Maire Moore? -Továbbra is vigyorogtam, miközben közepesen feltűnően végigmértem a csajt. Ez általában kellő képpen zavarba hozza az embereket. Van rá egy ilyen speciális technikám. Közben már teljesen visszafordultam felé, mivel nem volt olyan sürgős hazamennem. |
Úgy tűnt, legalább addig sem fogok unatkozni, míg nem tudok továbbmenni. Azt mondjuk nem igazán értettem, miért az ajtóban kell beszélgetniük azoknak, akik előttünk voltak, de mindegy is. Ahelyett, hogy ezen gondolkozom, figyelhetnék Loura is.
- Szia - köszöntem ezúttal hangosan is, ha már elkezdtünk csevegni. Átfutott az agyamon, vajon Fabiannel miért utálják egymást ennyire, bár ez a mibeszélgetésünk szempontjából teljesen lényegtelen volt, de elsőre teljesen normálisnak tűnt, bár a vigyorát nem tudtam hova tenni, ami egyik pillanatról a másikra jelent meg az arcán.
- Maire Moore - ejtettem meg gyorsan a emutatkozást. - Te pedig Lou, ugye? - kérdeztem, azért nehogy már összekeverjem valakivel, nem voltam egy hírességi lexikon akkor sem, ha találkoztam már pár ismertebb emberrel, nem voltam penge az ilyesmiben. Figyeltem ,ahogy belekortyol a kávéba, én már az ital gondolatától is rosszul lettem, egy évben egyszer, ha ittam. Hacsak Lou nem válaszolt, az ajtót szuggeráltam, hogy csukják már be, mert kezdtem kicsit beszorítva érezni magam. Még szerencse, hogy nem kellett sietnem sehova, de azért akkor sem esett jól így ácsorogni, kellemesebb lett volna beszélgetni, ha nem egy nyitott ajtó árnyékában állok éppen. |
Lou Curtis Egy elég alacsony vörös hajú csaj került ki félúton. Ismerősnek ismerős volt valahonnan, de őszintén fogalmam sem volt, kicsoda. Biztosan láthattam itt mostanában. -Szia. -köszöntem neki félig visszafordulva. Láthatóan gondja akadt a továbbmenetellel, én pedig úgy gondolta, ez egy ilyen isten adta alkalom az ismerkedésre. Elvigyorodtam, szokás szerint. -Hogy hívnak? -Beleittam a kávémba. Egy-két kortyon belül kivégzem, dupa adagot kellett vola kérnem... |
Egészen jól haladtunk a stúdiómunkálatokkal a mai napon, aminek nagyon tudtam örülni, így alapjában véve jó kedvem volt, bár azt nem mondom, hogy nem fáradtam el kellemesen, pedig még alig kezdődött el a nap igazán. Mégis sikerült kieszközölnöm egy kis szünetet, ami a pozitív hangulatom ellenére jól jött, így megkönnyebbülve léptem ki a folyosóra. Ahogy szétnéztem, máris megpillantottam egy ismerős alakot, akivel személyesen sohasem találkoztam, de pontosan tudtam, kicsoda, mivel az YERLP mostanában folyton Fabiantól és Loutól volt hangos. Nem igazán akartam beleszólni a dolgukba, intézzék el ők maguk, így most sem szerettem volna előítéletekkel fogadni a fiút, így csak biccentettem neki, mikor elhaladtam mellette, de aztán muszáj volt megállnom, mert a következő, tőlünk nem messze lévő ajtó kinyílt, így pedig nem fértem volna el, úgyhogy türelmesen a Louval ellentétes falnak támaszkodtam és vártam, hogy az ajtóban beszélgetők végre mozduljanak valamerre, bár pillanatnyilag ráértem. |
Ma újra a stúdióba vonultam nagyjából fél év kihagyás után. Nem fárasztottam le magam kifejezetten, de szerintem idén valami rohadt jó fogok alkotni. Eddig nem kerülhettek fel a saját számaim az albumra, hála az apám-helyett-apám-főleg-mikor-alá-kell-írni-főnökömnek. Ez az egyik, amiért életstílust váltottam. Na meg, mert Los Angeles eléggé bejön.
Dudorászva sétáltam végig a folyosón egy csomó lappal a kezemben. Dalszövegek, meg kitölteni való nyomtatványok és ilyesmik voltak, tehát semmi fontos. A másikban a starbucksos kávémat tartottam, amiért nagyjából húsz perce szalasztottam el egy ilyen szolgalelkű szerencsétlent. Értékelendő, mennyi mindent megkap az ember anélkül, hogy akár a kisujját is megmozdítaná. |
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
