|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 19:40 - |
 Egy szűk,bézs folyosó,aminek falain moder típusú képek vannak kifüggesztve.A folyosó végén faszekrények vannak,amiben az itt dolgozók cuccaikat tarthatják. |
[34-15] [14-1]
Breeze egy ajtónak dőlve gondolkodik, egy Starbuckssal a kezében. Inkább, nem is eszes, hanem unatkozó, lusta fejjel bámulja a világot. Hátralöki nyakába hulló hajzuhatagát, majd a kávét szürcsölve elindul, hogy folytassa sétáját. |
 A szekrényajtónak dőlve gondolkoztam, továbbra is a forgatagot nézve. Kezdtek egyre többen lenni, vagy az is lehet, hogy csak én vettem most észre, hogy ilyen sokan lézengenek itt. Végülis a táncosok is végezhettek lassan, meg ugye mi is nemrég, szóval nem volt ez olyan nagy csoda. -Szia. Kaptam fel a fejem mosolyogva, és megpillantottam egy új arcot, akit eddig nem láttam errefelé. -Hm. Itt bent, nemhiszem, hogy valahol tudnál ennivalót venni, hacsak nincs nállad valami, mert konyha az van. Esetleg meg tudnád melegíteni. Mondtam eltűnődve. -Új vagy errefelé? Még nem láttalak. Kérdeztem. -A városban van egy csomó hely, de nem tudom menyji időd van. Gondolkoztam tovább, majd csendben maradtam, várva, hogy mit mond. |
Újabb koreográfiát gyakoroltunk be, hosszú edzés volt. Rendesen megizzadtam, ezért le is zuhanyoztam, majd felöltöztem. Fújtam magamra dezodort, összepakoltam a cuccom a sporttáskámba és elindultam megkeresni, hol tudok valamit enni. Nemrég jöttem át ide, addig Lilith máshol próbált a táncosaival. Leszerződtem és most már másokkal is felléptem, de a stúdióban való eligazodás nem ment még.
Hamar rájöttem, hogy attól még, hogy jól el is tévedek, a gyomrom továbbra is üresen fog korogni, így inkább körbenéztem a folyosón, valaki olyant kerestem, aki segítőkésznek tűnt. Végül egy lányt szúrtam ki, akit már többször is láttam.
- Hé, bocsi – mentem oda hozzá. – Meg tudnád mutatni, hol tudok valami kaját venni? – túrtam a hajamba. – Mármint, itt bent. |
Na, igen. Már megint egy zenekari próbán voltam túl, na meg egy adag kottaíráson nővéremmel, így már minden késsz volt, és mindketten elégedettek voltunk a dologgal. Elindultam a folyosón, majd megálltam a szekrényem elött, és bepakoltam a számlistát, meg a kottákat, hogy ha majd esetleg megtalálom Chloe-t és van rá ideje meg tudjam neki mutatni. Nagyon jó kedvem volt, rég voltam már ilyen passzban. Mondjuk nincs okom panaszkodni, mostanában minden jól alakult, de most valahogy a napsütés, és a jó idő, na meg hogy mindennel meglettünk ilyen hamar feldobta a napom. Bepakoltam, majd nekitámaszkodtam a szekrénynek, és elgondolkoztam, hogy mit is csinálhatnék. Hazamenni még nem volt kedvem, ahoz fel voltam pörögve, és ha hazaérek, ismét ezzel a kérdéssel találtam volna szemben magam, úgyhogy ezt az ötletet elvetettem. Tovább álltam, és nézelődtem, jöttek mentek az emberek, volt aki rámköszönt, annak persze én is visszaköszöntem, de még mindíg nem jutottam előrébb, így megfordultam, átlapoztam a papírokat mégegyszer, majd ismét visszapakoltam mindent a helyére, majd rájöttem, hogy nem tudom, hová tettem a kulcsom. Lehajoltam, hogy megnézzem a táskámban, de ott nem volt, így bosszúsan kaptam fel a fejem, és be is vágtam a szekrényajtóba. Gratulálok Mea, ügyes vagy! Szídtam magam gondolatban, majd megláttam, hogy a zárban van. Na, ki a nap bénája, ha nem én? Egy bosszús sóhajjal bezártam, majd a zsebembe tettem, hogy mostmár könnyen megtaláljam, ha szükség van rá. |
Mosolyogva figyeltem s tavaszi kabátomat lassan kigomboltam. Elég jó idő volt idebenn ahhoz hogy ne kelljen tovább rajtam lennie, így aztán hamarosan már a karomon pihent.
-Hát szerintem egy kicsit mind a három!-vigyorogtam rá s ekkor még nem is sejtettem hogy hamarosan meg is mutathatom magam.. Illetve a hangomat. Mikor ezt felajánlotta egy pillanatig össze-vissza kavarogtak bennem az érzelmek. Izgultam, féltem és örültem... Nem számítottam rá hogy ilyen gyorsan, letesztelnek majd,énekelhetek; azt httem egy csomó megbeszélés és egyeztetés, várakozás lesz még előtte..
-Country, pop, rock... Ez az ami igazán közel áll hozzám-válaszoltam pár másodperc múltán, de ekkorra már sikerült némiképp megnyugodom.
-És.. Természetesen gondolom..Azaz szívesen tennék egy próbát-éltem az ő szavaival és végre átvette az sok kavargó felesleges érzelem helyét az a bizonyos bizonyítási vágy.. |
Chloe Smarter
Elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy kissé bátortalan, és nem minden helyzetben tud még mit kezdeni a dologgal, de azt hiszem, ez teljesen természetes volt. Nekem sem LA volt a szülőhelyem, emlékszem, én is, hogy kezdtem itt.
- Ugyan, nincs mit. Ez a minimum. - Folytattam barátságosan, miközben a szekrénykulcsot becsúsztattam a táskámba, majd kíváncsian vártam, mit felel a kérdésemre, de hagytam neki elég időt arra, hogy minden egyes információt elraktározzon.
- Azt hiszed? - Nevettem vele együtt. - Az nem mindegy, hogy azt hiszed-e, vagy tényleg az vagy, esetleg az szeretnél lenni? - Vontam fel a szemöldököm. - Oké, végül is miért ne? Ha gondolod, tehetünk egy próbát. Az az igazság, hogy most pont nincs alanyom, akivel dolgozhatnék, úgyhogy, ha gondolod... Milyen stílusban vagy jó? - Kérdeztem ,s közben már azon agyaltam, szabad-e valamelyik stúdió, hogy letesztelhessük egy kicsit a lány tudását, már, ha szeretné. Bár szerintem, ha elég szenvedély szorult belé, miért ne? Na, előbújt a határozott Chloe, már vártam. Valószínű, a tárgyalások miatt csak most... Kíváncsian vártam a válaszát, a falna ktámasztva hátamat, s őt néztem. |
Figyeltem az egyes mondataimra, kérdéseimre való reakciót, és tényleg őszintének tűnt, mosolya nevetése és miegymása. Ezt az egyet már elég sokszor a fejembe verték, ha ebbe a szakmában akartam 'érvényesülni'. Így ezt a tanácsot észbetartva gyorsan letisztáztam a dolgot.
-Köszi-biccentettem. Majd kíváncsian vártam ugye válaszát foglalkozását illetően.
-Producer.. értem-memorizáltam a dolgot egy apró bólintással, majd visszapasszolta a labdát.
-Énekes vagyok.. Azt hiszem-feleltem kurtán és kellőképp elvarázsolva s mindezen csilingelően felkacagva. |
Chloe Smarter
Éreztem magamon a lány pillantását. Azért elrendezgettem a papírokat a szekrényben, s gondosan bezártam azt, majd visszafordultam felé, s viszonoztam a mosolyát.
- Értem. - Bólintottam. - Hát, akkor sok szerencsét LA-hoz. - Nevettem fel hallkan. Majd a kérdésére ismét elmosolyodtam.
- Producer vagyok. - Feleltem teljes komolysággal, bár nem elutasítóan, szívesen beszélgettem vele, tényleg. - No, és te milyen körökben mozogsz? - Méregettem kíváncsian, miközben pár bronz színű fürtöt ,ami a szekrényben való kutakodásban előrehullott hátrasöpörtem az arcomból, majd kíváncsian néztem a lányt. |
Örültem hogy nem egy olyan embert fogtam ki aki ölre ment az ilyenért. Egy kedves mosoly kúszott az arcomra csak úgy mint ahogy a velem immár szembenálló ismeretlennek is felfele görbült a szája.
Figyelemmel kísértem ahogy a nő mostmár a szekrényéhez sétál s onnan pillant vissza rám. Szememmel követtem őt s kissé felé is fordultam.
-Abszolúte friss hús-bólintottam, hiszen tényleg nem voltam még régi bútordarab itt. Nemrég érkeztem La-be és ez volt a néhányadik látogatásom a Pink Studioba...
-Te mivel foglalkozol?-kérdeztem egy kíváncsi tekintettel végigszaladva rajta, hátha egy ismételt -tüzetes- végigméés alkalmával okosabb leszek. Hát, természetsen nem lettem az.
|
Chloe Smarter
Nagyban szedegettem a papírokat, s eközben nem is nagyon néztem a lányra, nem azért, mert megsértődtem, csak, mivel azzal voltam elfoglalva, hogy mindegyik meglegyen. Akkor eszméltem fel, mikor már ő is mellettem guggolt, s megszólalt.
- Semmi baj. Mindenkivel megesik. - Jegyeztem meg egy apró mosollyal, majd a háromnegyed stóccal a kezemben felálltam. A negyedét pedig megkaptam az ismeretlen illetőtől. - Köszönöm. - Mondtam hálás pillantás kíséretében.
- Nem, tényleg nincs gond. - Biztosítottam, majd a nem sokkal messzeb lévő szekrényekhez sétáltam, s beraktam a megfelelőbe szépen, gondosan a papírokat, mielőtt még egyszer elejteném. Közben hátrafordultam a lányhoz.
- Új vagy errefelé? Csak, mert még nem találkoztunk, úgy rémlik? - Kérdeztem felvont szemöldökkel, kíváncsian, de nem feltűnően mérve végig őt, míg a válaszára vártam. |
Belefeledkezve előbbi tevékenységembe lépdeltem tovább, és már az is kiment a fejemből hová is indultam épp.
Az egyetlen ami kizökkentett a dologból, az az volt hogy majdnem nekimentem egy embernek. Sejthettem volna hogy ez lesz. Gyorsan elraktam a telefonom, mondván úgy sem annyira fontos az a bizonyos üzenet, és volt időm még leállítani a zenémet is.
-Ne haragudj..-hajoltam le én is hisz az illető leejtett néhány lapot, amik egyikén jómagam tapostam.
Mikor leguggoltam hogy segítsek felszedni a maradékot, megakadt a szemem néhány soron de aztán jobbnak láttam nem firtatni...
-Bocsi, mégegyszer-kértem ismét bocsánatot majd mindketten felegyenesedtünk, most végre végigmérhettem;kinek is tiportam össze a munkáját...Odanyújtottam neki az általam felkapott néhány jegyzetet. |
Chloe Smarter
Egy nagy sóhaj kíséretében léptem ki a konferenciateremből. A nagy megbeszélés utóhatásai alaposan mutatkoztak, szinte fizikai fájdalmat okozott már a sok egyhelyben ülés. Így örültem, hogy végre, végrem egmozdulhatok. Sietős léptekkel indultam el a folyosón, hogy a számomra kijelölt szekrénybe betehessem a jegyzeteim, mivel volt egy jópár. Elég nagy kiterjedésű ülést tartottunk ugyanis, összeült pár producer, kidolgoztunk néhány jó tervet, ami akár be is futhat, megfelelő művészek társaságában. A karomon tartottam tehát az értékes iratstócot, s szapora tempóban róttam a stúdió hosszú, szűk, ám mégis hangulatos folyosóit. Kishíján neki is mentem egy fiatal lánynak, aki nem sokkal a szekrénysor mellett sétálgatott éppen, látszólag túlságosan is beletemetkezve a telefonjába. Mivel csend volt, bár folyt a munka, a hangszigetelt ajtók miatt szinte semmit nem hallottunk, egy kicsit mégis kihallatszott a fülhallgatójából szóló zene, de nem volt túl zavaró, nem jelentette azt, hogy hangos lett volna. Befékeztem a lányzó mellett, de pár papír kiesett a kezemből, amit gyorsan lehajoltam összeszedni lehetőleg úgy, hogy a többit ne ejtsem el. |
A szűk folyosón lépdeltem, közben telefonomat babrálva. Fülem be volt dugva ugyanis néhány perce érkeztem, és még nem akaródzott kihúzni a zsineget amiből telefonomnak köszönhetően általam hőn szeretett zene szólt.
épp szörnyen el voltam foglalva egy üzenet megírásával, ezért nem igazán törődtem semmivel és senkivel, sígy hogy még a hallásomtól is meg voltam fosztva még valószínűbbnek tűnt;ha valaki erre jár neki kell majd kikerülnie.
Bár nem tartottam lehetségesnek hogy bárkibe is belebotlanék, hiszen mikor ráfordultam a folyosó ezen részére felpillantottam és még tisztának tűnt a levegő, így bele mertem feledkezni a válaszomba.
|
Egy szűk,bézs folyosó,aminek falain moder típusú képek vannak kifüggesztve.A folyosó végén faszekrények vannak,amiben az itt dolgozók cuccaikat tarthatják. |
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
