|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 21:07 - |
Nem mondanám, hogy az itt árult dolgok egészségesek, ám ennek ellenére finomak. Rendszeresen fogyasztani nem ajánlott őket, de ez nem jelenti azt, hogy, ha néhanapján megkívánod, nem engedheted meg magadnak egy jó társaságban! |
[51-32] [31-12] [11-1]
- Sétáljunk - döntöttem. Egyikünknek sem fog ártani a mozgás, noha lehet, Lou sétálgatott addig, míg én próbán voltam, viszont nekem egyáltalán nem volt kedvem most kocsiba ülni, vagy járműre szállni, miután úgy három órát ücsörögtem, még, ha nem is egyhuzamban. Egyébként is sportosnak tartottam magam, amennyiben volt időm előszeretettel jártam el futni, vagy úszni, de mostanában sajnos nem igazán jött össze, úgyhogy nagyon jól jött, hogy legalább ennyit tudok most mozogni, így is kihasználtam a lehetőséget, ami adódott, szóval elindultam és hamarosan már kint is voltunk az étteremből. - Köszi, megszoktam már, azt hiszem bírni fogom - vontam vállat mosolyogva, azért kedves volt tőle, hogy felajánlotta, átvesz valamit.
//Folyt. köv: utcák// |
 Megvártam, amíg Maire intézkedik, a világért sem fosztottam volna meg őt a takarítás örömétől. -Sétálunk, vagy inkább nem sétálunk? Eldöntheted. -Annyira nem laktam messze innen, direkt úgy vettem házat, hogy az közel legyen a stúdióhoz. -Vagy ne vigyek valamit? -kérdeztem végiignézve a cuccain. Lehet, hogy mégis kell kocsi. |
- Na, ez egyre jobb - fejtettem ki röviden a véleményem, mert most már eljutottam arra a szintre, hogy nem tudtam bővebben mit mondani. Inkább megittam én is a kólám, aztán amikor Lou szólt, hogy indulhatunk, felálltam:
- Kiviszem a tálcát, meg eldobom a szemetet és mehetünk - mondtam, majd elsiettem és úgy is tettem, ahogy az előbb említettem. Amikor mindennel megvoltam, visszatértem, hogy összeszedjem a táskám és a hangszertokom. - Mehetünk - néztem aztán Lou-ra, hát akkor irány egy újabb filmnézés. |
-Uu, igen, ez így még jobban hangzik. Te, én, és a két macska. Lehetnének kölykeik, amiknek az egyik felén van szőr, a másikon viszont nincs. Dizájnos lenne, nem gondolod? -A kólám is elfogyott, úgyhogy leraktam az üres üveget/poharat az asztalra. Eszembe jutott, milyen rég nem voltam már kondizni, és hogy ezt most majd le kéne dolgoznom. Lehet, hogy kéne egy edzőterem is a házba. Húú, milyen felújítási ötleteim voltak. New Yorkban egy valamivel kisebb tetőtéri lakásom volt, mert hát oda költöztettek a jó nevelőszülők, miután elhoztak az intézetből. Nem panaszkodhatok az ellátásra, mert mindenem megvolt, amit akartam, de nem volt szép tőlük, hogy csak úgy kitettek, hogy ne legyek a család útjában. -Én végeztem, Maire Moore, úgyhogy szólj, ha indulhatunk. |
Biztos voltam benne, hogy az elméletnek lesz folytatása és nem is kellett csalódnom. Visszafolytott mosollyal figyeltem, hogy milyen jövőképben lát Lou. - Persze, aztán mennének a macskasétáltatós fotók az újságba. Nem kérek belőle - ráztam meg a fejem. - Amúgy a Priscilla az túl csicsás - nevettem el magam, nem bírtam tovább. - Inkább akkor már alomra szoktatom a macskát, szerintem a kutyát sétáltatják inkább, mint a macskát - mondtam aztán. - De ennyi erőből már sétáltathatnánk közösen is - mondtam. Kész, kezd átragadni rám a Louizmus. |
-Hmm. Hadd gondolkozzam. Azt hiszem, igen, mondták már. -tűnődtem el a kreatívságomat illetően. Szerettem dolgokat kitalálni, meg tervezgetni, meg ilyesmiket, amíg nem igényelt túl nagy odafigyelést. Az igazság az, hogy sosem szerettem huzamosabb ideig egy dologra koncentrálni. A dalírás kivétel volt, mert olyankor viszont próbáltam odatenni magam. Elvégre ezen múlik a jövőm, meg ki tudja, talán a józan eszem is. -Egy olyan szürkét mondjuk. Priscilla lenne a neve, vagy valami hasonló, és mindig nálad lenne a keféje, hogy fésülgethesd a bundáját. Az is lehet, hogy pórázon sétáltatnád a parkban délutánonként, és díszzacskókba csomagolnád a kakiját. Mármint, amit az utcán hagy. -Kíváncsi voltam, mit fog szólni Maire ehhez az érdekes jövőképhez. Én simán el tudtam volna képzelni őket, de lehet, hogy csak nekem ilyen elvetemült a fantáziám. |
- Hát, érdekesen hangzik - nyilatkoztattam ki véleményem, miután én is kivégeztem a saját hamburgerem és letettem a papírját a tálcára, aztán Lou példáját követve a kólámért nyúltam. - Mondták már neked, hogy rettenetesen kreatív vagy? - vontam fel a szemöldököm. bio macskakaja. Ez kész, még jó, hogy nem találja fel rögtön. Lou társasága a maga módján nagyon szórakoztató volt, bár furcsáltam, hogy nem találom idegesítőnek, akárhogy is, így alakult. - És milyen macskát képzelnél el mellém azon kívül, hogy szőrös? - érdeklődtem, most már felettébb kíváncsi voltam az elmélet végére is. |
-A legtöbb macska lehet, hogy szőrös, de az enyém nem lesz az. Ettől függetlenül mondtam, hogy a te macskád ettől függetlenül lehetne olyan hagyományos. És ők is lehetnének barátok. -folytattam tovább a jövőre vonatkozó terveim szövögetését. Eddig szerintem jól hangzik. Akár macskafarmunk is lehetne, Maire-nek és nekem. -Nem tudom, Maire Moore. Egyszerűen csak érzem. Ha létezik olyan, hogy bio macskakaja, te megtalálnád és felvásárolnád az összeset. -Közben végeztem a hamburgerrel, úgyhogy a csomagolást szépen visszatettem a tálca szélére. Hátradőltem, hogy kivégezzem végre a kólát is. |
- Nem, tényleg nem arra gondoltam - mosolyogtam. Elég ideges típus voltam, de Lou valahogy nem tudott kihozni a sodromból, ami jó is. Ő valahogy olyan kisfiús volt ilyenkor, a tini önmaga és ez, így pár évvel idősebben inkább vicces volt, mint idegesítő, vagy szemtelennek titulálható.
- Lou, a legtöbb macska szőrös - nevettem fel halkan, de nem rajta derltem, hanem ezen az egész szituáción. - És már miért itatnám gyógyteával? - vállat vontam, nem is tudtam, várok-e erre a kérdésre választ. Újból ittam pár kortyot, közben vártam, Lou megszólal-e. |
-Nem? Egészen biztos vagy benne? Szerintem nem ciki, ha még most bevallod. -vigyorogtam rá idiótán. A bámulás után az emberek csesztetése volt az egyik kedvencem, abban is elég jó vagyok. -Szerintem hozzád is illene egy macska. Mondjuk nem olyan patkányszerű, mint amilyen Hópihe lesz, hanem mondjuk egy szőrös. Fogadjunk, hogy gyógyteával itatnád. -pillantottam rá sokatmondóan. Szerintem ha így folytatom, mégsem leszünk haverok, mert elveszem a kedvét magamtól, meg úgy általában véve minden egyébtől. Mondták már, hogy szokni kell egy darabig a stílusomat, Vicces, de senki sem bírja sokáig mellettem. Ha nem félnék ennyire, talán bevallanám maganak, hogy én vagyok a saját egyedüllétem legfőbb oka. |
- Nem ilyen retro filmekre gondolok ám - szólaltam meg kicsivel később, mikor rájöttem, akár így is lehetett érteni. Az az igazság, hogy azokat a filmeket majdhogynem utáltam, sem a némafilmekért, sem pedig az első hangosfilmekért nem voltam különösebben oda. Inkább úgy értettem a klasszikust, ami manapság divat, vagy felkapják, vagy szereti az ifjúság. De, ha egyszer tényleg jók? Végül is nem is egy van, ami oscart is kapott.
Kicsit érdekes volt Lou reakciója, amire nem tudtam mit mondani, inkább én is ittam pár kortyot. Azért örültem, hogy örül, szóval ennyi pozitív hatása legalább volt a dolognak.
- És miért is? - kérdeztem érdeklődve, mikor azt említette, Hópihe szeretni fog, aztán míg a válaszra vártam, visszatértem a hamburgeremhez. Nem értettem, miért lenne jóban velem egy macska, nem hittem, hogy túlzott mértékben a kedvencük lennék, bár szerettem őket, én úgy általánosságban is állatbarát voltam. |
-Hmm. -bólintottam teli szájjal, miután végighallgattam a beszámolóját a filmnézős szokásairól. Azért reméltem, hogy ez nem azt jelenti, hogy az ilyen 50'-es években készült műalkotásokért van oda, amiket általában csak videotékákban lehet megtalálni, mert már a torrent oldalakra sem tölti fel soha senki. Én annyira nem voltam oda Charlie Chaplinért meg a fekete-fehérért, de ha ilyen retró nap volt a tévében, belenéztem akár ilyesmibe is. -Tényleg? -Nem bírtam megállni, hogy ne kezdjek el szélesen vigyorogni, miután Maire nagyjából igent mondott. Kicsit későn esett le, hogy talán ez most furán hangzik és lehet, hogy nem úgy reagálok erre, ahogy egy normális embernek kéne, de legalább őszinte volt. Igen, határozottan ez volt a legőszintébb pillanatom hónapok óta, úgyhogy már most úgy éreztem, hogy haladunk valamerre. Továbbra is boldog fejjel újra beleittam a kólámba. -Úgy érzem, Hópihe szeretni fog téged, Maire Moore. |
- Jó, akkor majd gondolkodom, míg eljutunk odáig. Van még pár tippem, amit ugyan én már láttam, de szívesen megnéznék még egyszer, hátha tudok vele neked is újat mutatni. De azt hiszem, csalódást kell okoznom, mert a legtöbb elég nagy sláger volt a maga korában, szóval szeretem a népszerű filmeket, csak nem biztos, hogy azért, amiért mások - magyaráztam mosolyogva, ismételten két falat között, aztán tovább folytattam az evést, míg Lou ismét meg nem szólalt. Ezzel a megnyilvánulással annyira kisfiús volt, most nézett ki igazán csak annyinak, amennyi egyébként volt, noha nincs annyira jelentős korkülönbség köztünk, max a nővére lehetnék. - Szerintem elég jóban vagyunk hozzá, igen - tűnődtem. Én ezt soha nem kérdeztem meg így senkitől és kissé meg is lepett, hogy Lou megtette, ez részemről nem ezen múlott, de, ha megnyugtatja, miért ne válaszolnék? Nem tudtam eldönteni, hogy néha azért jönnek elő ezek a dolgai, mert egyszerűen ilyen a személyisége, vagy tényleg szeretetre vágyik, vagy valami hasonló? Ezen gondolkodtam elég elmélyülten, míg esetleg a fiú meg nem szólalt. |
-Nyugodtan válassz, eddig még nem lőttél mellé. -Biztos voltam benne, hogy nem akció-thriller lesz, de valószínűleg sikerül majd olyan mellett döntenie, ami minkettőnknek megfelel. -Én is nekikezdtem a hamburgernek, és mivel úgy gondoltam, nem sietünk, nem tömtem be két pofára. Válasz helyett csak bólintottam egyet, és utána eltelt vagy fél perc, mire újra Maire felé néztem. Imádok nyilvánosan bámulni másokat, úgyhogy aki ismer annyira, tudhatja, hogy még egy hamburgerért is csak kivételes esetben hagynék fel a stíröléssel. -Szóval, Maire Moore, leszünk haverok? -kérdeztem végül kissé oldalra billentett fejjel, ártatlan tekintettel. Talán nem hangzott úgy, de komolyan gondoltam, de hát egyszerűen nem illene az imázsomhoz. A saját érdekemben meg kell tanulnom bízni valakiben, mert nagyon durva vége lehet, ha nem építek ki normális emberi kapcsolatot senkivel sem. A macskák meg ugye macskák, úgyhogy Hópihe sem lehet feltétlen megoldás mindenre. |
Érdekes elképzelései voltak Lou-nak a macskaügyről, de jobbnak láttam, ha nem szólok bele. Úgyhogy inkább elmentem és hoztam enni.
- Ugyan, semmiség - legyintettem egy aprót, amikor már szabaddá váltak a kezeim. Azt követően, hogy helyet foglaltam, reflexszerűen körbepillantottam, de nem tűnt úgy, hogy különösebben néznének minket, úgyhogy nem aggódtam. Én is ittam pár kortyot, most éreztem csak meg, mennyire szomjas is voltam, iszonyú meleg volt a koncertteremben, szünetben pedig elfelejtettem inni, töredelmesen bevallom, pedig terveztem, úgyhogy kifejezetten jól esett és még egész tűrhető íze is volt. Letettem a poharam és nekiálltam kibontani a hamburgert, ami szintén egészen jól nézett ki.
- Biztos? Most te lennél a soros, de, ha nagyo nszeretnéd, van egy pár ötletem - néztem rá kissé bizonytalanul, de a fejemben máris összeállt egy jó kis lista. Míg a válaszára vártam, nekiláttam a hamburgeremnek. - Hm, egész jó - közöltem az első falatot követően, aztán csendben folytattam az étkezést arra várva, a fiú felhoz-e valami témát. Én nem voltam valami szószátyár a próbát követően. |
-Fiú lesz és csupasz. Olyan kis undorítüó ráncos, tudod. Hópihe lesz a neve. -vágtam rá határozottan, aztán miután ezt ilyen jól megtárgyaltuk, megvártam, amíg Maire intézkedik kajaügyben. Időközben rájöttem, hogy éhesebb vagyok, mint azt a stúdiónál hittem. Szerencsére nem kellett sokat várnom, mivel gyorsan visszatalált az asztalunkhoz. -Igen, ügyes vagy, Maire Moore. Köszönöm amúgy a meghívást. Cserébe választhatsz megint te filmet. -Nekem amúgy sem volt sok ötletem, mert a filmek terén sem voltam valami válogatós. A vígjátéktól a horrorig akármibe belenéztem, mert mint mondtam, a minőség mindig is jobban érdekelt a fajtánál. Vártam egy kicsit, mielőtt nekikezdtem volna a hamburgernek és a kólának. Utóbbit kóstoltam meg először, és bár gyorskajáldában vagyunk, kóla íze volt. Ez mondjuk úgy, hogy jót jelent. |
- Rendben - bólintottam, amikor elmondta, mit kér. Már pont indultam volna, amikor visszatért am acskatémához. - Szerintem ez a név jobban illik egy lány macskához. Legalább fehér perzsát szeretél? Bár azzal vigyázz, hosszú a szőre és nagyon hullik is - kérdeztem érdeklődve. Fogalmam sem volt, honnan jön Lou-nak ez a macskamánia. - Na, jó, mindjárt jövök, hozom a kaját - siettem el, s beálltam a sorba, ami szerencsére nem volt túl hosszú és elég hamar odakerültem a kiszolgáló pulthoz. Lou rendelésével kezdtem, közben az enyémen gondolkoztam, de végül én is hamburgernél és kólánál maradtam. Éljen a gyorskaja. Megkaptam a két adagot és egy tálcát, miután pedig fizettem, visszalavíroztam az asztalunkhoz és letettem úgy, hogy az egyik porció a fiú felé nézzen, majd leültem vele szemben. - Egész gyorsan visszajutottam - jegyeztem meg tűnődve. |
-Áhh, én nem vagyok az a típus. -legyintettem a magamra haragítós résznél. Szerintem jól kijönnék egy macskával. Na jó, néha lehet, hogy lennének kisebb nézeteltéréseink, de biztosan megoldanánk, mint a rendes lakótársak. Kerestem bent egy üres asztalt, aztán miután leültem, megállapítottam, hogy végül is itt sincsenek olyan sokan. Néhány kíváncsi pillantást persze így is kaptunk, de szerintem kelleni fog majd legalább tíz perc, mire megjelennek az első autogram papírok. -Asszem, nekem egy hamburger lesz. És egy kóla, mert sajnos nem mindenhez passzol a kávé. -Kényelmesen hátradőltem a széken és örültem, hogy itt van légkondi. Elviselhetetlenül meleg van odakint. -Azt hiszem, Hópihe lesz a macska neve. Fiú lesz. |
- Macskával? - néztem rá döbbenten, egyáltalán nem emlékeztem erre a momentumra. - Attól függ, milyen macskát szeretnél. Végül is, de, el tudlak képzelni egy macskával - mondtam tűnődve. Elég nehezen ment mondjuk, hogy Lou ölében ott pihen egy macska, de hát miért ne? - Csak vigyázz, magadra ne haragítsd - folytattam. Közben beléptünk az egyik gyorsétterembe. - Ez tökéletes lesz - szólaltam meg, majd felnevettem. - Nem vagyok vega - tiltakoztam. - Na, mit kérsz? - kérdeztem ismételten, vártam, hogy leadja a rendelését, hogy aztá nelmehessek és az enyémmel együtt kérhessem. |
Vállat vontam. -Rendben. -Végül is mindegy, ki mit fizet, nem hinném, hogy Maire-nek anyagi gondjai lennének, és amúgy is, néhány dollár nem a világ vége. Meg ott van, hogy a fiú fizet szabály csak randiknál érvényes, én meg most nem akartam dugni. -Szóval mit szólsz a macskához? Nem válaszoltál. Ez azt jelenti, hogy nem tudsz elképzelni egy macskával? -kérdeztem kíváncsian. Tényleg érdekelt, mit gondol, mert lehet, hogy a végén befolyásolja avéleményemet és nem csinálok hülyeséget. Amíg nekem nem kell takarítani, akár tele is szarhatja a lakást. Megálltam a következő gyorskajálda előtt, hátha ez megfelel Maire-nek is. Ha nem, akkor gondolom tovább megyünk. LA tele van éttermekkel, csak találunk egyet, ami mindkettőnknek jó lesz. -Itt mondjuk? Vega gyros is biztos van, és kérhetünk neked bele olyan kis rákokat is, ha szeretnéd. |
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
