|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.30. 21:27 - |
Itt szálnak meg a sztárok utazásaik során.
Jelzés: 2013.03.30. - Chilei hotel |
[14-1]
Mindennel kész voltam. Persze nem maradtak el a szokásos kellékek sem, hogy azért ne minden ember állítson majd meg minket az utcán, bár tudtam, hogy tömeg fog várni ránk. Lassacskán mégis elindultunk volna, ha ekkor nem jön oda húgom hozzám és tartja elém a telefonját. Pár pillanatig döbbenten néztem rá, de aztán elmosolyodtam. Úgy látszik, ma lassan forog az agyam. De persze leesett, hogy kik lehetnek azok. Ez akkor is képtelenség. Még nincs is 7-e, de mi már ünneplünk! Mondjuk az a nap már be volt zsúfolva abszolút próbákkal, meg miegyebekkel.
- Hé! Amerikai rendszer szerint még csak most leszek nagykorú. - Nevettem. Ezt a megjegyzést nem hagytam volna ki semmi pénzért sem. De aztán átvettem a telefont, s megpróbáltam annyira megemberelni magam, hogy meg tudjak szólalni.
- Cad é? - Szólaltam meg hallkan, pár másodperc múlva pedig már ismét nevettem. Már a szemeim majdnem könnyesek lettek, vagy talán voltak is, nem tudom. Mindenesetre azt, amit most kaptam jó lett volna megjegyezni, vagy leírni. Úgyhogy megkértem az ősöket, legyenek szívesek megörökíteni azt a kis rímekbe foglalt szösszenetet, amit a három lökött bátyám komponált kifejezetten erre az alkalomra. Persze tőlük is megkaptam a szülinapi jókívánságokat, amiket nem győztem megköszönni.Igaz, még 5 nap hátra van addig, de nekem ez így tökéletesen megfelelt. Mire végeztem a beszélgetéssel, már a lépcsőket róttuk, én pedig visszaadtam húgomnak a telefont. Mire következő alkalommal feleszméltem, már a tömegben voltunk. Jó érzés volt, hogy nyüzsögnek körülöttünk az emberek, mi pedig mindannyian barátságosan fogadtuk őket. Aláírtam jópár cd-t, s váltottam jónéhány emberrel pár szót, aztán siettünk tovább. Kb. fél óra múlva beszálltunk a kocsiba, s elindultunk próbálni. Előtte még megcsináltuk a szőke kislánnyal is a képet, akiért majd megszakadt a szívem, de a boldog arcát nagyon jól esett látni. Ez még fokozta a hangulatom. |
Örültem, hogy láttam rajta, hogy örül ennek a röktönzött felköszöntésnek, és bele sem gondoltam, hogy mi várja majd otthon. A reggeli is vidáman telt, majd Már majdnem elindultunk, mikor megcsörrent a telefonom. Visszamentem, és vigyorogva vettem tudomásúl, hogy van aki rajtunk kívül is most szándékozik meghatni a nővérem. Felvettem, és tényleg a szüleink voltak. Nem voltam benne biztos, hogy most telefonálnak, nehogy elszólják magukat, majd miután pár percet beszéltem velük, természetesen angolúl, hogy a szülinapos még véletlenűl se jöjjön rá, kik azok odaszóltam neki. -A vénségek vénségének telefonja van. Nyújtottam át neki vigyorogva a telefont, majd mosolyogva néztem, ahogy felveszi. Nem tudtam, mikor beszéltünk a szülőkkel utoljára, csak azt, hogy nagyon rég lehetett. Miután ezzel is megvoltunk, már csak az indulás volt hátra. Gondoltam, hogy mondanom kéne valamit, mert nem volt mindennapi, hogy az ember a főnökével szervezzen össze egy ilyet a nővérének, így mosolyogva fordultam Jasmine felé. -Jasmine, köszönöm, hogy segítettél, meg mindent. Mondtam, majd azon kaptam magam, hogy kint vagyunk a tömegben. Még mindíg hihetetlen érzés volt, hogy itt is enyjien gondolnak ránk, így továbbra sem lehetett letörölni az arcomról a mosolyt. Nem tudom menyji idő telhetett el, de lassan elindultunk, és kíváncsian vártam, hogy a próba végül hogy sikerül majd. |
Magassarkú,táska,sok smink,felkötött haj,szemüveg.Úgy néztünk ki mint Charli Angyalai bevetés közben.Elhagytuk a szobánkat,ami még két hétig csak a miénk lesz.Le másztunk a lépcsőn és a szálloda üveg ajtajain keresztül már beszűrődött a fényképező gépek fénye és a rajongók sikítása.Amikor kiléptünk felvettem a napszemüvegem és csak integettem és helloztam.Ami feltűnt,hogy nem csak azt hallom,hogy Jasmine,hanem azt is,hogy Maire,Meara.Örültem.Végre van két barátnőm akik velem együtt fürdenek a dicsőségben.Aztán egy nagyobb fekete kocsi állt meg,benne a söfőrünkkel.Az autó oldalán állt mind a hármunk neve,hiszen a koncertsorozaton egy bandaként kezeltek minket.Szerettem ezt az érzést.Közben a rajongók pár CD-t nyujottak nekem és aláírtam,de nem csak felém,hanem a két Moore lány felé is irányúltak.A paparazzik annyira kattogtak,hogy már nem igazán tudtam,hol a fejem.Aztán 20-25 perc elteltével a lányokat a kocsi felé irányítottam,az őreink pedig becsukták utánnunk az ajtót.Az elindulás kissé nehéz volt,mivel a tömeg elzárta az utat.Aztán mire elindulhattunk volna megpillantottam egy kis szőke lányt aki pityerget.-ÁLLJ!-kiáltotam fel.A kislány azért sírt,mert nem tudott képet csinálni velünk így az ablakon kihajolva teljesítettünk a vágyát majd elhajtottunk a Le Zénith aréna felé. |
Úgy álltam ott, mint akit sokkolóval súlytottak. Nem tudtam eddig, mit jelent az, mikor azt mondja valaki, megrészegít az öröm, de azt hiszem, valami hasonló lehet ahhoz, mint amit most éreztem. Azt sem tudtam hirtelen, hova nézzek. Nem mertem moccanni egy centit sem, mert attól féltem, hogy elájulok, elsírom magam, vagy ami elég gyalázatos lenne, meg sem bírok nyikkanni, ami valljuk be, elég távol állt tőlem. Még is muszáj volt am felnézni. Jó volt, hogy először Jasmine mosolyával találtam szembe magam, ahogy színtiszta, csengő hangon kezdte el énekelni a "Boldog szülinapot" kezdetű dalocskát. Nekem ez most többet jelentett, mint egy elcsépelt, hagyományos kis nóta, sokkal többet. Egyrészt, mert a főnököm énekelte, akit nagyon megszerettem az utóbbi időben, mióta együtt dolgoztunk, másrészt pedig amiatt a személy miatt, aki Jasmine mellett állt. Annyira döbbenten néztem rá, hogy talán ez még a torta felett érzett meglepettségemet is túlszárnyalta. Nem játszott rosszul, tényleg nem, de, ha ellenkezőleg történt volna sem érdekel. Elvarázsolt teljesen, nekem ez felért egy virtuóz művel, mert sokkal jobban tetszett, hogy ennyit fáradtak értem mindketten, s úgy éreztem, ez az egyszerű, kedves, régről ismert dallam a legszebb, amit kaphatok. Nem is kívánhattam volna meghatóbbat. Gyorsan kipislogtam a könnyeimet, bár Mea biztos észrevette, hogy valami nem stimmel, ő már ismert annyira. Lehet, Jasmine-nak is feltűnt. De már tényleg nem foglalkoztam vele. Csak még most bírjam ki végleges elérzékenyülés nélkül! Arra később is lesz időm. Jasmine megmentett azzal, hogy hozzám lépett és átölelt, amit viszonoztam.
- Köszönöm. - Mondtam meghatott mosollyal, s csodálattal megtelt pillantással vettem át a könyvet. - Ez gyönyörű. - Néztem le rá, annyira jól meg volt tervezve, a tartalma pedig hihetetlen fontos értéket képviselt számomra. Nem nagyon volt időm kigyönyörködni magam, mert Jasmine alaposan megtáncoltatott a következő két és fél percben, így biztonságba helyezve leraktam a könyvet, de elhatároztam, amint lesz rá időm, tüzetesebben megnézem. Most már nevettem és nem sírtam, Jasmine annyira aranyos volt. Azt sem tudtam, hogy fejezzem ki neki azt a mértékű hálát, amit iránta éreztem. Fel sem tűnt a nagy érzelemáradatban, hogy Mea eltűnt a képből. Épp vége lett a számnak a rádióban, s egy utolsó forgással fejeztük be a rögtönzött kis koreográfiát, én még mindig mosolyogtam. Pont úgy álltam meg, hogy szembeforduljak húgommal, nem tudom, ez véletlen volt-e, vagy megtervezték. Én már itt semmiben sem voltam biztos. Csak abban, hogy pillantásom most épp egy régi képen állapodott meg, ami még úgy 4, 5 éve készülhetett. Rögtön felismertem, ugyanakkor a szemeim kistányér méretet vettek fel, mert azt hittem, ennél több örömöt már nem bírok elviselni, maga a tok látványát hirtelen nem is bírtam tudatosítani. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi ez az egész, már másodszor kerültem ilyen állapotba. Így Mea köszöntését is csak később tudtam viszonozni megfelelőképp. De megtettem. És még Jasmine-nek is köszönetet mondtam újból. Szívesen éltem volna még a pillanatnak, de muszáj volt nekilátnunk a reggelinek. Közben megejtettem egy pohárköszöntőféleséget, amiben aztán tényleg megkíséreltem elmondani, mennyire hálás vagyok mindkettőjüknek azért a felbecsülhetetlen élményért, amit nyújtott ez az egész számomra. És tényleg. Nem is tudom, mikor voltam már ilyen boldog. Ezután jó hangulatban telt el az étkezés, s, ahogy azt illik, a végén felvágtam a tortát, ami nem csak, hogy jól nézett ki, de finom is volt. Kicsit sajnáltam, de a célnak megfelelt, nagyon is! Aztán készülhettünk is a próbára, így újra kezdődött a zsongás, ami valamelyest visszarázott a jelenbe az öröm szigetéről. De tudtam, ennek még lesz utóhatása, nem is kicsi. Annyi mindent akartam mondani egyszerre, most mégsem mondtam egyiküknek sem semmit, másrészről biztos voltam benne, egy szó sem jönne ki a torkomon. Így hát csak a készülődésre figyeltem, végül pedig elindultunk a próba helyszínére. |
Mosolyogva néztem, ahogy teljesen ledöbben, majd sikerült, ami miatt izgultam, képes voltam titokban elhozni a hegedűt, és most ezt a szülinapi röktönzést is eljátszottuk Mairenek. Érdeklődve figyeltem, mit kap Jasminetól, és nagyon jó ötletnek találtam. Az én ajándékötletem is egy emlékből született, még emlékeztem egy régi zeneiskolai rendezvényre, ahol először látta hangszere elektromos párját, és ki is próbálta, majd egy ideig tervben is volt, hogy ő is játszon ilyenen, de végül valahogy elfelejtődött, nekem pedíg az utóbbi időben egy zenekari próbán ebből jött meg az ihlet, mivel addig fogalmam nem volt, mit adhatnék nővéremnek, és pár családtagot is megkérdeztem, akik azt mondták, jó ötlet lesz, sőtt még segítettek keresni egy jó hangszert is. Amég Jasmine odaadta az ajándékot, én lassan a szekrényhez lopakodtam, ahova este titokban hoztuk fel az ajándékot, mivel elég nagy volt, még idehozni is nehéz volt úgy, hogy Maire ne vegye észre, de végül megoldottuk. A tokon ott volt egy fénykép arról a rendezvényről, és ha belegondol, akkor már akár erről is rájöhetet, bár nekem mindegy volt, honnan tudja meg, de a kép a szülők ötlete volt, és én is támogattam, főleg, hogy jól mutatott ott, meg ha már nem lehetnek itt, akkor az ötletüket valóra kell váltani valakinek. Odaléptem nővéremhez, és mosolyogva álltam meg elötte, hátam mögött a tokkal. -Boldog szülinapot nővérkém! Mondtam az anyanyelvünkön, majd átadtam neki az ajándékot, és kíváncsian lestem, mit fog szólni hozzá. |
Jó volt látni,hogy Maire örül.Meara gyorsan előkapta a hegedűjét én pedig elkezdtem énekelni neki a boldog születésnapot.Közben fényképeztem és videóztam is.Aztán miután végeztünk a dallal,előkapartam az ajándékot valahonnan a böröndömből.-Ez egy könyv,vannak benne képek az eddigi fellépseinkről,egy hanganyag a közös fellépéseinkről valamint egy DVD is a buszos előadásról!-mondtam majd átöleltem-Nagyon Boldog Születésnapot!-miután átadtam az ajándékot helyet adtam Mearanak.Közben beinditottam a rádiót amiben éppen egy igen pörgős pop dal ment,szóval elkezdtünk táncolni,és mivel még volt időnk egy kisebb bulit rendeztünk. |
Gyorsan összekaptam magam. Nálam ez soha sem tartott sokáig, s ezalól a mostani alkalom sem volt kivétel. Utolsó simításként kiengedtem hosszú hajam, majd olyat tettem, amit egy évben talán háromszor. Nekiálltam befonni. Gyors, precíz mozdulatokkal dolgoztam. Ehhez a művelethez bementem a fürdőbe, és onnan kommentáltam az eseményeket.
- Ezt jó hallani. - Nevettem fel, mikor Jasmine a francia rajongók vérmérsékletéről beszélt. Nekem mondjuk a franciák mindig is nyugodtnak és elegánsnak tűntek. Elgondolkoztam, milyen nagy élmény lenne elhúzni egy jó kis tangót a zenekarral hmm... Arra eszméltem fel, hogy a tömeg jasmine egyik új dalát énekli. Ezen elmosolyodtam. Ebből is látszik, mennyire szeretik, s ezt jó volt látni. Két gyors mozzanattal egy, a ruhámhoz színben passzoló hajgumival rögzítettem a hosszú fonatot, mely még így is hátközépig ért, majd kiléptem a fürdőből. Furcsa volt így mutatkozni, de még mielőtt kijöttem, megnéztem magam a tükörben, és a végeredmény még nekem is tetszett. Ez pedig nem túl sűrűn fordul elő. De vissza az eseményekhez! Arra értem ki, hogy Jasmine valakivel franciául trécsel. Na, ez az a nyelv, amit soha nem fogok megérteni a jelenlegi álláspontom szerint! A férfi valamit mutogatott, énközben azon gondolkodtam, hogy fogunk mi ennyi kaját megenni. Csoda, hogy a kiskocsi le nem szakadt, amin behozták. Te jó ég. Ráadásul a szememet majd kiszúrta egy lefelé fordított, díszes tál, amire a szobaszervizes olyan bőszen mutogatott. Jasmine, mintha olvasna a gondolataimban megszólalt. Értetlenül ránéztem, szerintem ezért az arckifejezésért megkaphattam volna a világ legdöbbentebb embere díjjat. Nem nagyon értettem, mit akar ebből kihozni. Nem vártam tulajdonképpen választ, segélykérően Mea-ra pillantottam, aki csak mosolygott. Megforgattam a szemeim.
- Mit forgattok ti a fejetekben? - Kérdeztem őszinte meglepettséggel, de a kíváncsiságom erősebb volt annál a késztetésnél, hogy elméleteket kezdjek gyártani. Pár lépéssel odasiettem a kérdéses helyre, s óvatos mozdulattal emeltem le a tálat, bármi is legyen alatta. Ha az előbb döbbent képet vágtam, hát most szerintem még hitetlenebbül néztem. Annyi lélekjelenlét még volt bennem, hogy a tálat lerakjam egy szabad helyre, s most már nyíltan szemezzek a diszkrét, ám nagyon ízléses kinézetű tortával. Egy igazi mestermű volt, hozzám meg még nem jutott el, hogy ez most miért is van? Csak pár másodperccel később, amikor a döbbentségem helyét átvette egy lassan kialakuló, ám annál szélesebb mosoly. Nem fogok meghatódni, de nem ám! Gondoltam én. Persze még is sikerült. - Hát ezt nem hiszem el. - Néztem kettőjükre most már elérzékenyülve, de, hogy nagyobb mozdulatot tegyek, az még mindig nonszensz volt. |
-Na, látom, te már kora reggel is formádban vagy. Sóhajtottam fel, mikor meghallottam nővérem megjegyzését. -Amúgy nyugi, nem fog, családi vonás. Mosolyogtam tovább, majd mikor kész voltam mindennel leültem és vártam, mi lesz. -De, mondom, vagy nem is. Nézd meg te. Javasoltam, majd pár perc mulva már hallani is lehetett őket. -Majd kiderül, hogy ma milyen formájukat mutatják. Néztem le elgondolkozva a tömegre, és gondoltam, hogy ők is lelkesek lesznek, aztán becsapódott az ajtó, amitől majdnem frászt kaptam. Pár percig tudatlanúl hallgattam Jasmine francia beszédét, amiből persze egy kukkot sem értettem, utána pedig aki behozta az ételeket kiment, Jasmine pedig odaszólt mairenek, amire én csak méginkább mosolyogni tudtam volna, de inkább visszafogtam magam, hogy ne tűnjön fel, és mint aki csak valami ennivalóért megy, felálltam, hogy jobban lássam majd nővérem reagcióját. Persze nem tudott semmiről, már előre megbeszéltünk mindent, mert úgy gondoltam, ha két évig nem sikerült normálisan felköszöntenem, akkor most adjuk meg a módját. Semmi komolyat nem terveztünk, gondoltam, hogy ez is elég döbbentséget fog majd okozni neki. |
-Hát jó reggelt csajok!-köszöntöttem őket-Ők mindig mindenhol ott vannak.-nevettem el magam-annyi a szerencsénk,hogy a francia rajongók általában nyugodtabbak,mint az amerikaik.Bár...képesek ezt is megcáfolni-ahogy ezt kimondtam egy koppanás hangot hallottam az ablak felől.Elkezdték dobálni az ablakot és sikítani,mivel észre vették,hogy az ablak elött állok.Gyorsan meghátráltam,és ekkor elkezdték énekelni a legújabb dalomat.Aztán hirtelen becsapódott a bejárati ajtó és beérkezett a reggelink.Volt ott minden.A pincér franciául kezdett el beszélni.
-Je suis désolé.Il n'y avait pas de poulet dans la cuisine.-kért bocsánatot.Végig néztem a felhozatalt és tényleg nem volt sehol sem csirke.
-Oů est le gâteau?-tettem fel a kérdést,hiszen hiányoltam Maire tortáját.
-Pendant le grand bol-mutatott a tálra,aztán megfordult és elindult kifelé.Utánna kiáltottam még,hogy Merci,de már nem hiszem,hogy hallotta.
-Maire a te reggelid a nagy tál alatt van-mondtam közben a fényképezőgépet kerestem,hogy megörökítsem a szülinapost amit meglátja a tortáját. |
Egészen a megérkezésig szinte túl voltam pörögve, mint mindig, ha mentünk bárhova fellépni. De ennek megvan az átka is, mégpedig az, hogy utána rendszerint hullafáradt leszek. Épp csak elrendezek mindent, és már dőlök is be az ágyba. Még le sem ér a fejem a párnára, de már alszom. Remek. Mint akit kiütöttek. Még azon sem kezdtem el aggódni, hogy egy szót sem beszélek franciául, pedig így volt. Reméltem, senki nem fog próbára tenni sem most, sem később.
Kinyitottam a szemeim. A fény elvakított, így pislogtam párat. Aztán ismét megpróbáltam fókuszálni, s húgom vigyorgó arcával találtam szemben magam.
- Vigyázz, nehogy a füledhez ragadjon a szád. - Szólaltam meg, elfolytva egy ásítást. Pillantásom tovább vándorolt, s megláttam az ablaknál Jasmine-t. - Jó reggelt. - Mosolyogtam mindkettőjükre, majd lassacskán én is feltápászkodtam, s elkezdtem a reggeli teendőimet. Mikor Mea a tömegről kezdett beszélni, kérdőn ránéztem.
- Azt ne mondd, már itt is várnak. - Forgattam meg a szemeimet. - Pedig tudtommal ez ma egy szuper átlagos nap lesz, már amennyire átlagos napot lehet tölteni Párizsban. - Mondtam, kezdtem megint felvillanyozódni. Közben készülődtem tovább. |
Most jártam itt először, de amikor megérkeztünk, már csak elaludni volt időm, na, meg amúgyis álmos voltam, mert az izgatottság ellenére a repülőn is sikerült elbóbiskolnom. Sűrű heteink voltak, és ez méginkább megsűrűsödött, mikor kiderült, hogy ide jövünk, bár nem bántam, egyenesen madarat lehetett volna velem fogatni. Álmosan nyitottam ki a szemem, és pár percig azt sem tudtam hol vagyok, majd leesett hogy mégis mit keresek én itt, így hamar körbenéztem, és fel is keltem. -Jó reggelt. Köszöntem oda mosolyogva Jasminenak, majd készülődni kezdtem. Végig Párizson meg az itteni dolgokon járt az eszem, azaz majdnem, mert egyszercsak beugrott, hogy milyen nap van ma, ezután ha lehet méginkább vigyorogva tettem a dolgom, majd mikor elkészültem én is kinéztem az ablakon. -Húha, enyji ember. Jegyeztem meg, mikor megláttam a tömeget. Lassan már jogosan mondták volna, hogy hozzászokhattam volna a tömeghez, de nekem úgy látszott nem sikerült, és valószínűnek tartottam, hogy még egy kis időbe bele fog telni, amire teljesen megszokom. |
Régen jártam már Párizsban.Utoljára még a gyerekek születése elött.
Éjjel érkeztünk meg az államokból Mairevel és Mearevel.Az utazás rendesen kifárasztott minket,így gyors fürdő után lefürdtünk és elfoglaltuk három ágyas,elnöki lakosztályt.Hamar elaludtam.A repülés mindig lefárasztott.Két hetet töltünk majd Párizsba,így hát mindenre rendesen volt időnk.
Reggel 10:00 óra körűl ébredtem meg.Az első napon csak egy találkára mentünk a kolosszeumba és egy kis bemelegítésre,valamint Maire meglepetés szülinapi bulija is ma este volt.Nem terveztünk nagy dolgokat,igazából csak egy csajos estét.
Kikászálódtam az ágyból,felkötöttem a hajam és elindultam az ablakunk felé.Kinézve megláttam legalább 200-220 embert,akik csak ránk vártak.Közben letelefonáltam a szolgálatnak,hogy hozzák fel a reggelinket és beszéljenek a fuvarosunkkal,hogy 12.30-ra legyenek a szállodánk elött.A testőröket sem felejtettem el,de mint kiderűlt erről már a szálloda gondoskodott. |
Itt szálnak meg a sztárok utazásaik során.
Jelzés: 2013.03.30. - Chilei hotel |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
