|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.28. 18:41 - |
A stúdió saját szabadtéri színpaddal is rendelkezik,ami ráadásul egy moder építészeti csoda.A színpad májustól-októberig van használat alatt.A szabadtéri színpad a külvárosban van. |
[38-19] [18-1]
Csak néztem,miylen ügyes lett Oliver.Emlékszem kicsikorunkban éha együtt táncoltunk,haha anyu mutatott is egy videót amin táncolunk.
-Hűh...-mondtam-ügyes vagy...ezt nekem is tudnom kell.-vigyorodtam el rá NAGY mosollyal.-Naszóval hol kezdjük?-siettettem meg egy kicsit a dolgot. |
-Na Ane,van kedved emgtanulni ezt a táncot?-kérdeztem majd el indítottottam egy újabb Kpop-os zenét és elkezdtem táncolni[lásd itt]
Majd miután vége lett a számnak emgvártam még Ane reagál. |
-Igen,emlékszem már -éptem én is közelebb majd átkaroltam a nyakánál és meg öleltem.-Örülök,hogy újra láthatlak.-vigyorodtam el majd egy lépéssel hátébb álltam. |
-Pontosan.Emlékszel már?Kiskorunkban a szüleink jóban voltak.....Legjobb barátok voltunk.Csak ahogy mi elköltöztünk Monitobába eltávolodtunk és nem tartottuk a kapcsolatot...-léptem közelebb Anehoz |
-Igen,de te honnan....-halgattam el és oldalra néztem.-Te honnan tudod a nevem?-tekintettem a fiúra.-Várjunk csak....Oliver?Oliver Geaner?-csillant meg a szemem |
-Anabelle?-néztem értetlenül a lányra.-Anabelle Wolt?-kérdezősködtem tovább.... |
-Köszönöm,mondtam.Én Anabelle vagyok.-majd amiután vége lett a számnak amit tánolt megkértem,hogy indítsa el újra.Elkezdtem táncolni amit ő....hát kissebb nagyobb bakikkal,de leutánoztam.-Na...hát elég béna volt...-nevettem el magam-,de szívesne megtanulnám.-túrtam bele szőke hajzuhatagomba. |
Egy kis magányra vártam,mivel anyu lefárasztott a telóban.Úgyhogy úgydöntöttem elmegyek a Szabatéri színpadhoz.Ám ismét nemsikerült egyedül lennem,egy szőke hajú lány volt fent a színpadon és elég ügyesen táncolt.Ahogy befejezte a "produkciót" közelebbmentem tapsolva.
-Ügyes.-vigyorodtam el rá.-Oliver vagyok.Gondolom te is táncos vagy...-folytattam-Na ezt próbáld meg le utánozni.-Majd kivettem a headszetemet a telómbol és elindítottam egy újabb Kpop-os számot és elkezdtem táncolni.[Katt 2:13-tól] Majd ahogy vége eltt a számnak megszólaltam.:-Na hajrá.-kacsintottam rá. |
Úgy döntöttem,hogy a már,jól ismert[vagy is márjártam itt] Szabadtéri szinpadhoz indultam egy kissbe körűtra.Táncolhatnékom volt,és itt egy nyugodt környeeztnek tűnt.Szóval bekapcsoltam az első számot a telómon és elkezdtem táncolni. |
Úgy tűnt, ért valamicskét a próbálkozásom, mert sikerült kisegítenem Anabelle-t a szorult helyzetéből. Ahogy láttam, nagy böngészésbe kezdett. Reméltem, talál is valamit, ahol meg tud szállni. Türelmesen vártam, noha a szemeim majd leragadtak, de ennek a végét már tudni szerettem volna, hiszen szívén viseltem általában mindenki sorsát, így most az övét is. Kíváncsi tekintettel figyeltem tevékenykedését, s mikor felpillantott, elmosolyodtam. Úgy gondoltam, talált is valamit, s sejtésem hamarosan beigazolódott.
- Remek. Akkor sok sikert. - Búcsúztam én is. Néztem, ahogy felveszi a csomagjait, és lelkiekben én is igyekeztem magam felkészíteni arra, hogy még vár rám egy gyaloglás hazáig. Nem tudtam, Mea merre lehet, de reméltem, ő is jön hamarosan. Tekintetemmel követtem a lányt, ahogy elindult.
- Szia! Örülök, hogy találkoztunk. - Küldtem még utána egy mosolyt, s néztem, ahogy elsétál. Végül lassan a csomagjaival együtt kikerült a látószögemből, így én is elindultam, csak az ellenkező irányba. Hamarosan már pihenhetek. Csak érjek haza. Kerülő, hosszú út lesz, de legalább kiszellőzik a fejem, legalábbis remélem.
//Maire el//
(Jók a képek :D) |
-Köszönöm.-válaszoltam majd elkezdtem a telómat nyomkodni a webújságot fürkészve.-Hmm...ez jólesz.-mondtam.-Köszönöm a segítséget.-mosolyogtam.-mostmár mennem kell...Ki kel béreljem ezt a szobát.-Majd felkaptam a két bődömet a kistáskámat a telómat beledobtam és el indultam.Majd pár méterrel arébb egy "sziát" mondtam.
//Ane el.//
Rám jött a kép keresgélés úgyhogy:
Ane ruhája: KATT
Telója: KATT
Táskája: KATT |
Figyelmesen hallgattam, amit mondott. Érthető volt, az utazástól én is mindig kikészültem, jópár esetet fel tudtam volna hozni példának, amikor az én idegeim sem bírták tovább. Úgyhogy együttérző mosolyt villantottam rá. Tényleg furcsa volt, hogy miért vannak itt a csomagjai, de azok után, amit mesélt most már kezdett tényleg világossá válni a dolog. Furcsa ez a mai nap... És még milyen furcsa dolgok történnek ma! Elgondolkoztam.
- Értem. - Nyögtem ki először is, hogy ne tűnjön túl nagynak a csend. Annak ellenére egyébként, hogy elfáradt elég zavartnak is tűnt. Ilyen esettel sem találkoztam még, ráadásul ne mvoltam túl jó útbaigazító, szóval össze kellett szednem magam, hogy valami értelmeset ki tudjak nyögni főleg, hogy az én agyam is alig járt már.
- Van jópár szálloda a városban, sok az olyan, ami olcsó, de kényelmes is. Biztos, hogy el tudsz helyezkedni valahol pár napig, míg ház után nézel esetleg. - Azt már nem tettem hozzá, hogy számomra nem érthető, ha hosszabb időre jött ki, miért nem vett lakást, bár ez nem az én dolgom persze... És millió oka lehet annak, hogy miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. Szóval vártam, hogy erre most mit mond, reméltem, azért valamennyit tudtam segíteni. Bár én nem így éreztem. |
-Ööööm...-elakadt a szavam,annyit bírtam kiszürni ebböl,hogy itt nincs szoba sőt semmi ilyesmi.Nem akartam a "butát' tenni,szóval inkább "kijavítottam" magam.-Upsz...nem ezt akartam mondani,sajnálom de az utazás kifárasztott és iylenkor nem vagyok magamnál.-nevettem fel.-Hát igen...még nincs szobám se semmim.Tudnál itt a közelben valami szállást?Mert nem igazán volt időm nézelődni,lehet,hogy most azt gondolod,mi a francnak hoztam ide a bőröndjeim....na akkor elmondom.Kíváncsi voltam,hol fogok dolgozni.-mosolyodtam el. |
Míg táncolt, végig figyeltem. Ugyan más stílusa volt, mint Ersha-nak, a helyzet mégis nagyon hasonlított, és ő is nagyon ügyes volt, már amennyire ezt én meg tudtam állapítani. Nem igazán mondanám, hogy jó szemem van az ilyesmihez. Mosolyogva figyeltem, ahogy lesétál a színpadról, és közben újfent arra gondoltam, ez tetszene Jasmine-nak. Főleg a múltkori táncakció után. Hallkan felsóhajtottam, s közben figyeltem, ahogy a lány lassan közelebb sétál. Lassan arról is kezdett összeállni a kép, hogy a csomagok valószínű az ő tulajdonában állnak. De akkor sem bírtam felfogni, miért jön ki ide pakkostól. Nem baj, lehet 8 óra munka után már én vagyok teljesen kimerült, és még egy ilyen logikus gondolatsor is kifog rajtam. Nem volt időm szidni magam tovább, mert a lány ekkor megszólalt. Elmosolyodtam.
- Szia. Maire. - Viszonoztam a bemutatkozást. Következő kérdésére meglehetősen döbbent arcot vágtam.
- A szobád? - Kérdeztem vissza kissé értetlenül. - Azt hittem, a városban vettél házat, vagy arrafelé laksz. Mert a stúdióhoz nem tartozik állandó lakrész. - Intettem az épület felé. Megfordult a fejemben, hogy esetleg valamelyik közeli iskola tanulója lehet, de akkor végképp nem tudok segíteni neki. Igyekeztem kedves lenni, hiszen új volt errefelé, és ez legvilágosabban előző kérdéséből látszott. Kíváncsi tekintettel fürkésztem őt, válaszát várva. |
Végre vége lett a 4 perces számnak.-Huh,kijöttem a formámból.-Motyogtam magamba majd megfordultam és egy vörös hajú lányt láttam aki a bőröndjeim előtt állt.Felkaptam a földröl a táskámat és a telómat és egyre közelebb sonfordáltam a lányhoz.-Üdv.-köszöntem.-Anabelle vagyok.-mondtam majd egy "kényszer vigyort" villantotam.Körül fürkésztem,és a bőröndjeimhez léptem.A rózsaszín nyuszis IPhon4-emnek a headszetét előkotortam a bőröndömböl majd váratlanul ismét kiböktem egy rövid mondatot :-Nemtudod merre találom a szobám? |
Miután Max-szel megittuk a kávét, és a próba maradék része is eltelt, nagyon fáradtnak éreztem magam. Ugyanakkor hihetetlennek tűnt, hogy ez a nap is végetért egyszer, és én megint a lelkemet kitettem, szokás szerint. De nagyon jó érzés volt. Az már kevésbé, hogy hangszertokkal a vállamon nyomorogtam a tömeg kellős közepén, ugyan is mindenki kifelé igyekezett. Ezért is határoztam el, hogy ámen, bár hosszabb az út, hátul fogok kimenni, és így elkerülhetem, hogy kitörjön a nem létező pánikbetegségem. Döntésem egyszerű oka csupán annyi volt, hogy egy pillanattal sem akartam tovább a tumultus közepében ragadni. De addig még volt egy jó nehéz feladatom. Kikeveredni onnan. Oldalazva, akrobatákat is megszégyenítő manőverekkel igyekeztem a tömeg szélére sodortatni magamat, bevallom, elég hajmeresztő művelet volt, de valahogy csak túléltem. Fellélegezve, s az előbbi csigatempónál sokkal gyorsabb, számomra normális ütemben indultam el kifelé. Kiléptem a hátsó ajtón keresztül a szabadba, s jóval nyugodtabban sétáltam tovább most már, hogy a friss levegőn voltam. Egyébként is régóta meg akartam nézni a szabadtéri színpadot, mivel nemrég avatták, azt pedig biztosan tudtam, hogy erre van, tehát nem bántam meg, hogy ilyen irányban szándékoztam ma távozni a munkahelyemről. Összekötöm a kellemest a hasznossal. Egyszer csak megálltam, s erősebben kezdtem koncentrálni a hűs, de kellemes szél sodorta zajokra. Zeneszó, már megint. Tisztára, mint mikor Ersha-val futottam össze a parkban. Most is, mint akkor, megszaporáztam a lépteim, és most már a hangot, nem Jasmine rég adott utasításait követtem a helyet illetően. Végül is így is odaértem, már láttam a színpad sziluettjét. Közelebb mentem, és észrevettem a fűben két jókora, pink színű bőröndöt, ami sehogy sem illett a képbe. Morfondíroztam egy darabig, hogy kerülhettek oda, végül felnéztem, és az ajkaimra akaratlanul is félmosoly ült ki... Már megint rejtett tehetségeket fedezek fel? Totál szerencsés vagyok. Szóval... Megint csak vártam, hogy végezzen a produkcióval, és néztem. Tetszett, amit láttam. |
Nagy léptekkel haladtam előre.(Előzmény: Meg érkeztem ide,LA-be.Nagyon tetszett eddig.Nagyon örültem,hogy elfogadták a jelentkezésem a Pink Studioba,úgyhogy ahogy átvettem a levelet amiben leírták,hogy jöhetek,azonnal elkezdtem pakolni.Ahogy beléptem az ajtón,körülnéztem és elgondolkodtam,hol is lehetnek a többiek.Úgy döntöttem el indulok valamerre és keresek valakit.)Magam után húztam a két pink bőröndöbet.(A többi majd később jön...)Meg álltam itt kint a szabadban és megláttam egy színpadot.Első gondolat:Nekem most muszály lesz ott táncolnom,nembirom kii.... Letettem a bőröndeim és fel "másztam" a színpadra.A telefonomon bekapcsoltam a leg első számot és elkezdtem táncolni. |
A stúdió saját szabadtéri színpaddal is rendelkezik,ami ráadásul egy moder építészeti csoda.A színpad májustól-októberig van használat alatt.A szabadtéri színpad a külvárosban van. |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
