|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.28. 18:10 - |
A legtöbb énekes életében előfordul a turnézás.Ha turnéra indulsz valószínű,hogy több napon keresztűl úton vagy.Azt ami történik veled az út alatt ide írd.Mindig jelöld meg az országot,ahol jársz.
Példa:
2013.03.28 - Santiago,Chile,Movie Star Arena |
[14-1]
 Az egész nagyon jó volt. Nem volt olyan hosszú mint egy zenekari próba, épp elég volt ahhoz, hogy teljesen feldobjon, már ha annál jobban fel lehetett, mint ahogy ideértünk. Mosolyogva követtem a többieket, majd halkan fel is nevettem mikor a két lányzó nővérem után egyszerre ugrott a nyakamba. Nagyon megkedveltem őket, úgy mint Jasminet, és most is örültem, hogy összefutottunk velük. Utána főnöknőnk bemutatott minket az édesanyjának akit szintén kedvesnek találtam, majd az ajtó elött elkaptam nővérem pillantását. -Nyugi, nem csak te utálod, én is, csak én nem bukok ki. Mondtam halkan, mikor odaértem mellé, úgy, hogy más ne hallja. Na, igen. Amég ő általában kifakadt az ötödik ruha után, addig én magamban dühöngtem, és végigcsináltam az egészet. A ruhák hihetetlenűl gyönyörűek voltak, és iszonyat sok volt belőllük. -Úr isten. Néztem végig rajtuk. -Enyji ruhát. Sóhajtottam, és most én mosolyogtam nővéremre, próbáltam valamenyji kitartást önteni belé, és reméltem, hogy sikerül, nem lett volna szerencsés, hogyha most jön ki a sodrából. Nem gondolkoztam tovább ezen, mert elkezdtük próbálni a ruhákat. |
Úgy repült az idő, hogy szinte észre sem vettem. Nem is voltam tudatában annak, mikor mit csinálunk, csak tettem a dolgom, az egész elvitt valahova nagyon messzire, magam sem tudtam, pontosan hová. Csak azt, hogy az egész fergetegesen sikerült, s csak akkor eszméltem fel, mikor vége lett. Lesiettünk hátul a színpadról, ahol már várt minket Jasmine családja és a többi asszisztens. Mielőtt a lányokat üdvözöltem volna, rámosolyogtam Mea-ra, aztán megölelgettem Lilly-t és Alizát. Mindhárman nagyon örültünk a találkozásnak. Aztán már siettünk is a ruhatár felé. Közben peidg Jasmine bemutatott minket az édesanyjának, aki szintén nagyon kedvesnek tűnt. Végigsiettünk Jasmine nyomában a folyosón, s a nagy ajtó előtt megtorpantam, vártam, hogy főnököm belépjen. Mielőtt én is megtettem, aggódó pillantást vetette ma húgomra. A ruhapróba volt az, ami tőlem nagyno sok türelmet igényelt, úgyhogy reméltem, nem lesz baj vele. Beléptem, s a sok gyönyörűség láttán kezdtem megijedni, ha ezt nekünk mind vég kell próbálni. Nagyon szépek voltak, senki ne értsen félre, de tőlem ez sok kitartást kívánt. |
 A próba további része már teljesen megszokott volt,élveztük,szinte mindent átnéztünk és a show fantasztikusnak ígérkezett.Most jött a jelmez/ruha próba.Mairékat az oldalamra vettem és elindultunk a színfalak mögött a ruhatárhoz,ahol több ezer ruha várt ránk.Közben a családomat is beszerveztem a színfalak mögé.A találkozás pedig nagyon pillanat volt megint.A két kislányom rögtön a lányok nyakába ugrott,édesanyám pedig férjembe karolva közeledett felénk.-Lányok ő itt az édesanyám,Suzanne!-mutattam be az idős nénit barátnőimnek.Miután bemutatkoztak egymásnak,elindultunk a hatalmas vörös ajtó felé,amelyen az a felirat állt Garde-Robe,azaz ruhatár.Előre mentem és amikor kinyitottam az ajtót nem akartam elhinni,hogy asszisztensem ennyi ruhát intézett a turnéra.A kislányaim felvisítva futkároztak közbe a sok ruha láttán én pedig csak némán ámultam-bámultam.-Hát lányok..akkor kezdjük! |
Még mindíg nézelődtem, hisz először jártam itt. Csak arra eszméltem fel, hogy elsötétedik minden, és tudtam, hogy kezdünk. Szerettem ezt a dalt, és itt is jól el volt tervezve, miközben a dolgomat csináltam néha körbenéztem, és láttam, hogy eddig minden jól alakul. Egyszer mikor feelnéztem, láttam, hogy Jasmine integet, így arra nézve meg is pillantottam kiknek. Csak egy mosolyt volt időm feléjük küldeni, de reméltem, hogy észrevették. A következő dalnál is folytattam a dolgom, majd az üzeneten meglepődtem, de nem volt időm ezen ámuldozni, így lesiettünk Jasmine mellé. Néha még most sem hittem el, hogy enyji idő alatt sikerült elérnem valamit abból amit még álmomban sem gondoltam volna, és mégis itt áltunk. Az egész hihetetlen volt. Lassan ennek a számnak is vége lett, de tudtam, hogy jön még jópár, és már most nagyon élveztem. |
Azt vettem észre csak, mikor a színpad elsötétült. Pislognom kellett párat, mire a szemem megszokta az állapotot, majd mea-ra pillantottam, hiszen mi kezdtük a dalt. Imádtam. Ez jelképezte számomra a los angelesi életem kezdetét, még mindig tisztán emlékeztem arra a napra, mikor először találkoztam Jasmine-vel most is, hogy játszottam. Egyszerűen hihetetlen volt. Annak örültem, hogy a víz nem ér el minket, nem esett volna túl jól, a konfettit és a műhavat bírtam, de ez azért kicsit rosszabb lett volna. Ennek ellenére szép volt, meg látványos is, miután a fényeket bevetve mesterséges szivárványszerűséget produkáltak a dal elejére. Aztán csatlakozott hozzánk a zenekar, s muszáj volt az énekesnőre pillantanom. Láttam, hogy könnyesek a szemei. Én is eléggé elérzékenyültem, de folytatnom kellett a munkám. Azért nem álltam meg, hogy ne viszonozzam főnököm mosolyát. A dal vége felé már teljesen belemélyedtünk, nagyon jó érzés volt itt próbálni, tényleg. Megláttam, hogy Jasmine integet valakiknek, s odapillantva először csak Lilly-t és Alizát vettem észre. Mosolyogva integettem a kedves kis ikerpárnak, nagyon nagyon szerettem őket, olyan helyesek voltak. Aztán James-nek, Jasmine férjének is küldtem egy mosolyt. Ezután következett a koncert második dala, ami a legújabb közösünk volt Jasmine-nel. Ezt is nagyon megkedveltem, s mosolyogva vittem tovább a próbát. Kicsit meglepődtem, mikor egyszer csak James szólalt meg a dal közben, de vettem az üzenetet, s mire a refrénhez értünk, lesétáltunk Mea-val az énekesnő mellé két oldalról. Hihetetlen volt. Nem is tudom, még a gondolattal sem játszottam el, hogy valaha is itt kötök ki, de most tudtam, hogy nem fogom elfelejteni soha. A zene pedig még jobb hangulatba ringatott, mire a dal végére értünk. Eddig minden fergeteges volt. |
Elsötétült a színpad.Elindult a koncert vadonat új bevezetője egy videóval,ami a hatalmas fehér függönyön jelent meg.Mindenki hátra fordulva nézte.Az első szám a Retour Á Mon Maison lesz.A táncosok a földön feküdtek és csak Mairék játszották a szám elejét.Nem csak,hogy eső effekt volt a szám elején,de még eső is.A színpad első részét elöntötte a mesterséges zápor.Régen énekeltem ezt a számot,így most megint könnybe lábadt szemmel kezdtem el az egészet.A táncosok lassan feltápászkodtak és elkezdődött a balett része.Ahogy egyre jobban belemélyedtünk a számba a zenekar is csatlakozott és a vokalisták is bevetették magukat.Fantasztikus volt.Közben jó párszor Mearáékra nézve elmosolyodtam.Éppen a szám végénél tartorrunk,amikor megpillantottam három alakot,vagyis négyet.Édesanyám,a gyerekek és a férjem.Elképesztő,úgy volt,hogy csak a koncertre jönnek,de már itt vannak nagyon örültem nekik,de a próbának mennie kellet tovább így csak odaintegettem nekik,meg egy puszit is küldtem,de sajnos-mármint nem sajnos-most a munka volt az első.
A következő szám a Come Back To Home volt,a legújabb amit Mairékkel felvettem.A családom most hallotta előszőr ezt a számot,nekem személyes kedvencem volt.Ezen a részen a színpad alsó részén álltam és körülöttem a táncosok balettoztak.Közben a férjem elkezdett segíteni,és Mairék fülesén üzenetet "hagyott",hogy a dal refrénénél ők is jöjjenek le mellém.Ott álltunk hárman,a fényben,körülöttünk táncosok,Párizs,Le Zénith.Hihetetlen,hogy alig egy éve tértem vissza és máris ekkor népszerűségem/népszerűségünk van.Ránéztem rendező barátom arcára és örömmel vettem tudomásul,hogy tetszik neki amit lát. |
-Hú, hajrá, és köszi! Mondtam Jasminenek mosolyogva, majd körbenéztem. A hely nagyon szép volt, teljesen elvarázsolt, és már most tudtam, hogy jól fogjuk magunkat érezni, bár ez eddig is így volt. Lassan mindenki elfoglalta a helyét, ez is jól volt elrendezve, nagyon tetszett, és látszott, hogy Jasmine keze is bennevan a dologban. A hangolás már megvolt, így csak skáláztam kicsit, mind a két hangszerrel, majd letettem magam mellé őket, és vártam, mivel kezdünk, mert aszerint kell majd váltanom ugye. Nem zavart, sőtt szerettem is, hogy végül nem kellett dö ntenem a két hangszer között, mert azthiszem nem tudtam volna választani. Ahogy ezen gondolkoztam felnéztem, mert hangokat hallottam, persze most sem angolúl, és már kezdtem félni, hogy hozzám beszélnek, amikor kiderült, hogy mégsem. Oldalra pillantva láttam, hogy nővérem is megvan már, és harmadik társunkat is megtaláltam a szervezkedésben, intettem is neki, bár nemtudom látta e, nem csodálkoztam volna rajta ha nem veszi észre a tömegben, de azért próba szerencse. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az első próba, és kezdtem izgulni, bár reméltem, hogy nem rontok majd el semmit, mondjuk általában ez nállam jó irányba vitte a dolgokat. |
Rá kellett jöjjek, a hely most mégjobban lenyűgöz, mint korábban, mikor először jártam itt. Ráadásul pompásan nézett ki,s ahogy körülpillantottam még az előt ttudtam, hogy Jasmine keze is benne van a dologban, hogy ő ezt megmondta volna. Rámosolyogtam.
- Örök hálám. - Nevettem. Én biztos, hogy nem boldogultam volna nélküle. Kíváncsi voltam egyébként, mennyi köze lehet franciaországhoz, na meg, hogy honnan tud ilyen jól franciául, igazából a múltjáról nem sokat tudtam, nem akartam kérdezgetni annak ellenére, hogy én már az első találkozásunk alkalmával elmeséltem neki sok dolgot. Körbefuttattam tekintetem ismét a színpadképen és az üres nézőtéren, ami igen csak hatalmas volt. Aztán lassan elfoglaltuk a helyünket és elkezdtük a hangolást élesben is, füles, stb. Ez volt a próba legnyüzsisebb része, de nagyon szerettem. Mint mindig ilyenkor, lefuttattam pár skálát, csak, hogy az ujjaimnak kellőképp sikeredjen megszokniuk a mozgást annyira, hogy a próbán már ne nyúljak rossz helyre lehetőleg. Elinprovizálgattunk kicsit, mire kész lettünk mindennel, s most már csak arra vártunk, hogy Jasmine kiadja az utasítást, miszerint kezdődik az igazi próba. Előtte még volt időm átnézni pár olyan részletet a dalokból, amikben valami miatt bizonytalan voltam. Reméltem, jól fog sikerüln ia próba, eddig nagyon jól éreztem amgam. |
Beértünk az aréna belsejébe.Imádtam az üres arénát.Persze szerettem ha sokan kíváncsiak rám,de próbálni mindig imádtam.Azt még nem tudták Mairék,hogy az egész koncertet én szervezem.Persze nem csak én,hanem az egyik rendező társam,a francia Goseph Gautissée.A lánykora néztem:-Csajok!Én is rendezek!Majd fordítok nektek!-mosolyogtam.A díszlet fantasztikus volt,persze nem azért mert én terveztem,de hát mégis csak tetszett.Egy siavatagi táj volt az egész.Három szikla volt a díszlet fő részlete.Az egyikben ültek a vonósok,meg az egyéb hangszeresek.A dob süllyesztve volt a színpadba.A második szikla Mairé és Mearáé volt,ez a szikla közel volt az én emelvényemhez,ahol én álltam és a háttér vokálom.Mairék sziklája és az enyém között volt a lépcső.A háttér pedig egy hatalmas fehér függöny volt.Néhány fa is elhelyezkedett a színpadon.
Elkezdtük a próbát.Előszőr is mindenki megkapta a füleseket,hogy hallják egymás játékát és tényleg csak azt hallják.Mindenki elfoglalta a helyét és elkezdtünk behangolni.A táncosok melegítettek,én beénekeltem és közben a hangszeresek improvizáltak.A fényeket is elkezdték kipróbálni.Két napunk volt az első showig.Mindent biztosra kell próbálnunk. |
Mikor odaértünk, ott már jócskán voltak emberek, és körbe is vezettek minket, közben a helyszíneket mutogatták, bár nem tudtam, menyjit fogok belőllük megjegyezni. Még sosem jártam itt, de nagyon tetszett a hely is, meg a hangulat is jó volt, bár ezen nem csodálkoztam, a reggel megadta neki a kezdőlöketet. Épp készvoltam mindennel, és nyugottan néztem körbe, amikor a hangszórók megszólaltak, én meg most sajnáltam igazán, hogy nem tanultam ezt a nyelvet. Jasminet figyeltem, mert reméltem, valamit majd megtudok tőlle, és ahogy a hangzavarban leolvastam a szájáról egy szót, felkaptam a hangszereimet, és elkezdtem futni. Egyszer fel is löktek, ami azért volt szerencsés, mert utána már Maireéket sem láttam sehol, viszont megpillantottam egy ajtót, ahol mentek befele, így én is arra mentem. Ahogy beértünk, már láttam őket, és kicsit megkésve le is fékeztem mellettük. Csak most volt alkalmam szemügyre venni a hangszereket, amiknek szerencsére nem lett semmi bajuk, mondjuk azt szerintem én sem éltem volna túl. -Uhh. Ez kemény volt. Fújtam ki magam. |
Amint odaértünk, nagy nyüzsgés fogadott minket, de most nem a rajongók voltak. Sietve kiszálltunk, s elindultunk befelé. Az aréna méretei elkápráztattak, de aztán eszembe jutott, egy alkalommal én is jártam itt, balettot kísérni zenekarral. Csak akkor még nem pont így, vagyis teljesen máshogy nézett ki. Kaptunk magunk mellé valakit, aki körbevezetett minket, nagyon hálás voltam érte és próbálkoztam minden utunkba eső helyszínt megjegyezni, reméltem, sikerrel. Aztán elindultunk az öltözők felé, s lepakoltunk, majd üdvözöltük a többieket. Mostanra már nagyjából én is mindenkit ismertem Jasmine csapatából, s akiket mégsem névről, hát látásból. Igyekeztem őket bemutatni Mea-nak is. Aztán nekiálltunk készülődni. A szokásos rutin szerint gyorsan, de alaposan követték egymást a teendőim, mióta LA-ben éltem, még jobban belém nevelődött a gyors iram. Hamar kész lettem, s a hangolást is sikerült befejeznem, mire a hangszóró megszólalt. Persze már megint nem értettem egy szót sem, Jasmine-re figyeltem, aki csak egy szót mondott. Úgyhogy sietve megindultunk a dolgunkra. Láttam, hogy nagyban keresi a színpad felé vezető ajtót, amire sikerült rátalálnom, így integettem neki, hogy merre van. Hamarosan sikerült beérnünk, még jól is esett a futás, bár nem nagyon előnyös. Mindegy, majd lenyugszom közben. |
Megérkeztünk a helyszínre.A kocsi megállt a hátsó bejártanál,ahol mégis csak sok ember állt.A zenekar még keső tagjai voltak.Amikor kiszáltunk a kocsiból már egy angol anyanyelvű ember várt minket.Köszöntött aztán a bevitt minket a Le Zénith színfalai mögé.Mivel az elkövetkezendő 12 napban 15-16 órkat fogunk eltölteni,valamint négy alakalommal fogunk fellépni,így nem árt,ha tudjuk mi hol is van.Amikor utoljára itt koncerteztem a hely még nem volt felújjítva.Elsőnek a mellékhelyiségeket mutatta be,majd a színpadra vezető 3 fő ajtó következett,valamint a színpad alatt elhelyezkedő süllyesztő rendeszert is megvizsgáltatta velünk.A színfalak mögötti rész három emeletes volt.Az első emeleten voltak a táncosok,a másodikon a zenészek és a harmadikon pedig mi.Nagyon megtisztelő volt,hogy egy egész emelet a miénk,mind azok ellenére,hogy maximum 10-12-en vagyunk az én csapatomból.Amikor a kis túra véget ért kaptunk egy egy kitűzőt a nevünkkel és a "foglalkozásunkkal".Ahogy ezzel végeztünk elindultunk az öltözőink felé,hiszen nem ártott volna beénekelni,behangolni valamint átöltözni a próba elött.Az öltözőnkben már vártak az asszinsztenseink,sminkesek valamit fodrászok.-Sziasztok srácok!-köszöntem majd egyenként megöleltem mindenkit.Szépen kényelmesen lepakoltunk,ám ekkor megszólalt a hangfal a falon.
-Attention,attention!Nous attendons de tous les artistes sur scčne!S'il vous plaît laissez tout le monde dans un délai de deux minutes sur le stade!-mondta egy rikácsoló női hang.Én csak gyorsan a többiekre néztem és azt mondtam-Futás!-tudtam,hogy nem fognak velünk kivételezni még akkor sem,ha világsztárok vagyunk.A zenekar több mint 180 zenészből,20 háttérvokálosból sé 40 táncosból állt.Elkezdtünk szaladni,a magassrkúban majdnem kitörtem a lábam,közben a hajamat próbáltam konytba fogni és mind emellett még a színpadhoz vezető ajtót is keresgéltem. |
A legtöbb énekes életében előfordul a turnézás.Ha turnéra indulsz valószínű,hogy több napon keresztűl úton vagy.Azt ami történik veled az út alatt ide írd.Mindig jelöld meg az országot,ahol jársz.
Példa:
2013.03.28 - Santiago,Chile,Movie Star Arena |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
