|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.12. 19:28 - |
 Ez a stúdió már sokkal egyszerűbb és szabadabb.Itt a gitárok,dobok,szintetizátorok helye.A Los Angelesi stúdiók egyik legjobbika. |
[9-1]
Chloe Smarter
Karba font kezekkel ültem tovább a keverőpult mögött, s tettem a dolgom. El kellett ismerjem, a lány nem énekelt rosszul, sőt. De nem akartam megadni neki ezt az elégtételt. Majd, ha talán már több ideje dolgozunk együtt, lehet ilyesmiről szó, de addig semmiképp. Bár, azt elnézve, hogy az első, hogy sült el nem voltam biztos benne, hogy szeretném ezt. Minden esetre pár óra múlva kész lett mindkét verzió, s leplezett kíváncsisággal vártam, mit szól hozzájuk a lány. Elég depressziós volt ez a szám, de nekem tetszett a maga egyediségében. A kérdésével viszont sikerült felhúznia, még akkor is, ha láttam rajta, hogy viccel.
- Oh, rettentően örülök. - Húztam el a számat. - Na, akkor melyik lesz a végleges? - KÉrdeztem aztán félrebillentett fejjel remélve, hogy hamarosan mindketten távozhatunk innen. Mert ugyan imádtam a munkámat, de azt hiszem, nem mi vagyunk a megfelelő párosítás. |
 Nem volt szimpatikus a nő.Aztán egy hatalmas mosollyal az arcomon így válaszoltam.-Rendben jöjjön a vokál!-becsuktam magam mögött az ajtót.Elindult az alap felvétel.Tetszett a hangom rajta.Jó volt és a dalnak megfelelően egyszerű.És akkor most mutassuk meg mit is tudunk-gondoltam majd elkezdtem felénekelni a vokálokat.Rettentően kitettem magamért.A legmagasabb hangot is koszorítottam magaból.Csak azért is.Meg akartam mutatni,hogy fogja már fel,hogy kivel dolgozhat együtt.Aztán vége lett a dalnak.Nagyon hamar repült az idő,hiszen már lassan dél volt.Két verziót énekeltem fel,majd olyan délután kettő fele meghallgattunk mind a kettő verziót.-Na remélem boldog,hogy velem dolgozhatott!-mondtam viccelődve,mégis igazan. |
Chloe Smarter
Kezdett elfutni a pulykaméreg. Nem, még nem leszek dühös. Az arcomon nem látszott, de én már reggel elkönyveltem, hogy rossz napom van. Viszont nem akartam senki orrára kötni addig, míg nem provokálják ki belőlem, ez a lány viszont nagyon közel állt ahhoz, hogy ezt elérje. Nagy levegőt vettem, s elszámoltam tízig, miközben a tekintetem a plafonra meredt, hogy semmi ne ingerelhessen fel az alatt a pár másodperc alatt, míg lenyugtatom magam. Utána szemeimet az énekesre emeltem. Elgondolkodtam, mit is mondjak neki. Végül maradtam a precíz, könyörtelen igazságnál, mint, ahogy az tőlem megszokható volt.
- Nézd, fogalmam sincs, milyen vagy általában, sem stílusilag, sem hangilag, így ne is várj két oldalas kritikát. Annyit tudok mondani, hogy elsőre nem rossz, de nyilván te jobban meg tudod ítélni magad, mint én téged. Majd, ha meglesz a végeredmény. Na, akkor majd mondok véleményt. - Mondtam. - Mehet a vokál. - Folytattam, s amennyiben nem akasztotta meg a munkafolyamatot esetleges visszavágással, feltettem neki az alapot ismételten. Ellenkező esetben kénytelen voltam végighallgatni, bár ez volt az unszinpatikus verzió. |
A producer elmosolyodott.Ezt én nem viszonoztam.Csak álltam a mikrofon mögött,aztán letettem a fülest.Beleszóltam a mikrofonba.
-Felakarom énekelni a vokálokat is!-jelentettem ki határozottan.-Ám elötte nyilatkozhatnának a dalall kapcsolatban-mondtam kissé feldúltan.Csak álltam és vártam,hogy mit mondanak.Nem szerettem ha hazudnak nekem.Szerettem ha egy ember egyenes velem szemben. |
Chloe Smarter
- Jól van. - Bólintottam, s tekintetemet rajta tartottam, míg bement a helyiségbe. Közben megkerestem az alapot, a munkatársaim meg csak néztek. Ők megfigyelni voltak csak bent, végül is a munka oroszlánrésze így is rám hárult. Nem, mintha bántam volna. Néztem a mellettem ülő két másik producert egy darabig, de közben láttam, hogy az énekesnő is elfoglalta a helyét, így elindítottam a zenét, majd karba font kezekkel vártam, hogy végigmenjen az alap, és persze, hogy a lánynak mi a véleménye. Nekem tetszett a dal, és így, hogy a szöveget is láttam el kellett ismerjem, hogy tükrözi azt, ami a címe, nem mellesleg a zenekar is nagyon jó munkát végzett. Aztán a lány kiszólt a stúdióból, én pedig elmosolyodtam.
- Rendben. - Mondtam, s biztatólag néztem rá. Kíváncsi voltam már a hangjára. Ismét visszament, én pedig újból elindítottam a dalt. Meglepett, bár nem tudtam, mire számítsak, de tetszett. Tényleg tetszett. elkezdtem azon gondolkodni, vajon otthon beénekelt-e? Mert ahhoz képest, hogy reggel volt, egészen toppon éreztem a hangját. Láttam, hogy rám néz, s muszáj voltam elmosolyodni, és mutatni neki, hogy jó volt. Majd tekintetem kérdőbe váltott, hisz ez arról szólt, hogy én alkalmazokodom, max tanácsokat adok, ő pedig énekel, ez időtlen idők óta így működött. A szakma ezen részének ez volt a lényege. |
-Előszőr szívesen meghallgatnám az alapot-álltam két lábra és lassan besétáltam a tágas énekesi stúdióba.Fogtam a szöveget és beálltam a mikrofon mögé.Az ajtót becsuktam magam után,hajamat pedig konytba kötöttem-igen a parókát tudtam úgy kezelni,mint a természetes hajat.Elindították a zenét,végig hallgattam az alapot.-Rendben.Feléneklem az alapokat!-a fejemre helyeztem a fülest.Elindult a dal első fele és...elkezdtem énekelni.Egyszerű volt a dallam,minden egyszerű volt,de mégis más,mégis sokkal több mint egy dal.A cím kissé rideg volt.Reménytelenség a Temetőben.Gyerekkoromban írtam az alap szöveget.Nagyon sok érezelem volt a sorok között.Ez énekelve könnyű volt kiadni magamból.Aztán a végén tekintetemet a producerekre irányítottam. |
Chloe Smarter
Reggel olyan álmos voltam, hogy azt hittem, egy lépést sem tudok majd megtenni. Annyira nyűgös hangulatom volt. Úgy éreztem, ma semmit sem fogok tudni megcsinálni annélkül, hogy ne szólnék be valakinek, egyszóval rossz napom volt. Azért - megjegyzem rekordtempóban, biztos az idegességem miatt - gyorsan elkészültem minden reggeli teendővel, s elindultam a stúdió felé, hiszen ma új énekessel dolgozom. Kíváncsi voltam már a lányra. Mikor beértem, már minden maxon működött, csak a többi két munkatársam a rendszert felejtette el beüzemelni. De, miután odaértem hárman már természetesen könnyebb volt, és egészen gyorsan kész lettünk vele. Csináltam magamnak egy kávét, hátha segít, s csodák csodájára így is történt. Jól esett. De tényleg. Lehet, ez hiányzott. Beszélgettünk még egy darabig, majd fél kilenc körül végül az énekesnő is befutott. Biccentettem neki, s mikor szabályosan felém dobta a dalszöveget, egy ügyes mozdulattal elkaptam, majd átfutottam. Egész jónak tűnt. Hagytam, hogy a másik két producer is megnézze, addig a lányt figyeltem. Most valahogy nem sikerült olyan közvetlen hangulatban találni, mint tegnap Oliver-nek, s szerintem ez az arcomon is meglátszott.
- Szeretnél még próbálni? - Kérdeztem meg végül, egyenesen a közepébe vágva. |
Reggel nyolc óra volt.Kinéztem az ablakon és elég érdekes idő volt kint.A nap hellyel-közzel sütött,de néha az eső is eleredt.Felvettem egy régi ruhát és egy csizmát.A fekete parókáim közül kiválasztottam egyet,szépen a fejem tetejére helyeztem,30 perc alatt élethűvé tettem.A táskámba gyorsan beleszortam a dalszövegeimet és elindultam a Stúdió felé.Mivel a stúdió felé vezető úton dugó volt így gyalog mentem.
A stúdióról számomra egy olyan hely volt,ahova élmény volt bemenni.Az,hogy a dalaim életre kelhettek,fantasztikus érzés volt.Szerettem dolgozni és már vártam a pillanatot,amikor az emeberek elé is kiállhatok a munkámmal.
Besétáltam a stúdió szobába,ami hatalmas volt.Luxus körülmények vártak rám.Három ember ült a keverő pult mögött.
-Jó reggelt!-köszöntem.Közben elővettem a dalszöveget a táskámból és a producerek elé dobtam-Remélem hosszú munká áll elöttünk.-az asztalról lekaptam egy Starbuckos kávét,ledobtam magam a kanapéra és vártam,hogy a nagy producerek csináljanak valamit. |
Ez a stúdió már sokkal egyszerűbb és szabadabb.Itt a gitárok,dobok,szintetizátorok helye.A Los Angelesi stúdiók egyik legjobbika. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
